ProZ.com global directory of translation services
 The translation workplace
Ideas

A new ProZ.com translation contests interface is currently in development, and a preview contest is underway. Click here to visit the new interface »

Previous ProZ.com translation contests

| « return to previous contest list

5th ProZ.com Translation Contest

English to Hungarian


Finalists:5

Source text:

All travel is now merely a means of moving a camera from place to place, all travellers are ruled by the all-powerful lens. Visitors old-fashioned enough to wish only to stand and look with their anachronistic eyes are shoved aside by the photographers, who take it for granted that while they do their ritual focusing, nothing else may move or cross their vision. Those peculiar souls without a camera must step aside for those more properly occupied, must wait while the rituals take place, and must bide their time while whole coaches stop and unleash upon the landscape the Instamatic God. And the populations of whole countries seeing themselves cannibalised, swallowed up, vacuumed into the black-ringed staring eye, wrench what they can from the cannibals. You want picture my house, my camel? You pay.

None of this would matter, perhaps, if anything worthwhile was being accomplished. If all the constant busyness and clicking produced, at its end, what had not existed before, images of beauty captured or truth told. But, sadly, this isn't so. The camera is simply graffiti made respectable.

The camera is the means by which we stamp ourselves on everything we see, under cover of recording the Wonders of the World already wonderfully
recorded by professionals and on sale at every corner bookshop and newsagent. But what use to show Aunt Maud, back home, postcards of the Tuscan landscape, since we are not in the picture to prove that we were there?

No stretch of rocks has verity unless I am within it. No monument exists
but for my wife, leaning against it. No temple is of interest without my face beside it, grinning. With my camera I appropriate everything beautiful, possess it, shrink it, domesticate it, and reproduce it on my blank sitting-room wall to prove to a selected audience of friends and family the one absolutely vital fact about these beauties: I saw them, I was there, I photographed them, and, ergo, they are.

from "Amateur Photography: the World as it isn't and our Fred" by Jill Tweedie in the Guardian


Entry #3013 - Points: 33 - WINNER!
Attila Piróth
Katalin Horváth McClure
Az utazás célja ma már csupán a fényképezőgép ide-oda fuvarozása: az utazókat kivétel nélkül a Mindenható Objektív vezérli. Azokat a dinoszauruszokat, akik saját idejétmúlt szemükkel szeretnek nézelődni, félresöprik Kodak isten bárányai, akik számára magától értetődő, hogy egyetlen moccanás sem zavarhatja meg a fókuszálás rítusát, a látómező békéjét. A fényképezőgépet nélkülöző szegény páráknak félre kell állniuk, utat kell engedniük az Alkalomhoz Show full text

Levente Bodrossy Dr.
Ez szubjektív dolog, de számomra ez a szöveg adta vissza a legjobban az eredeti ironikus hangulatát - amihez persze elég szabadon kellett fordítani.
Andrea Szabados
Gratulálok! Mesteri megoldásokat sikerült alkotnotok, a szöveg egésze is teljesen kerek lett! Őszintén szólva próbáltam beazonosítani az alkotót, és hosszas fejtörés után sem sikerült... ezek szerint azért sem, mert két sajátos stílus adódott össze. Klassz munka! Műhelytitkokat azért elárulhatnátok - hogy lehet ketten együtt összedolgozni egy ilyen műfordításon, ahol az egyedi stílus annyira dominál?
Judit Darnyik
Én is gratulálok, ügyesek vagytok! A "Kodak isten bárányai" meg a "Lencsék Ura" nagyon ott van. De tényleg, hogy dobtátok össze a tengeren innen és túl? Javítgattátok és oda-vissza küldtétek egymásét? Vagy kettőtök két külön szövegéből mindig a nyerőbb fordulatot választottátok ki?
Katalin Horváth McClure
Köszi szépen mindenkinek a szavazatokat és a kedves szavakat, ez egy nagyon szép karácsonyi ajándék.
Az eredeti szöveg szerintem nagyon jó volt, szinte viszketett a billentyűzetem, hogy lefordítsam. Ennek személyes oka is van: fényképész családban nőttem fel, a szüleim és a nagyapám is hivatásos fényképészek voltak. Kicsi korom óta benne voltam a fényképészetben - szó szerint is: amint ülni tudtam, a sötétkamra asztalán ülve néztem, ahogy anyu nagyította és előhívta a képeket. Apu, aki a műtermen kívüli, helyszíni fényképeket készítette, mindig azt hangsúlyozta, hogy a fényképésznek láthatatlannak kell lennie. A szertartás – legyen az esküvő, keresztelő, vagy temetés – résztvevőinek nem szabad észrevenniük, hogy a fényképész közben dolgozik, mert nem az a lényeg. Az adott pillanat élményéből nem szabad a fényképésznek elvennie semmit. Azóta nagyot fordult a világ, ma már nem kell tudni, hogy mi az a DIN/ASA, mi a zársebesség, a blende, a mélységélesség, meg ilyenek... A technika fejlődése, az olcsó automata gépek mindenki számára elérhetővé tették a fényképezést. A fordítandó cikk nagyon jó stílusban írta le ennek a változásnak az egyik sajnálatos mellékhatását. Az ironikus stílus emlékeztetett apu "beszólásaira”, így mindenképpen le akartam fordítani, hogy ő is olvashassa. Ennyit a miértről.

Hogyan fordítottunk együtt?
Miután eldöntöttük, hogy elindulunk a versenyen, a cikket egymástól függetlenül lefordítottuk, aztán cseréltünk. Attila fordítása annyira jó volt, hogy mondtam is neki, adja be egyedül, de kötötte az ebet a karóhoz, hogy együtt dolgozzunk rajta. Így aztán oda-vissza passzolgattuk a fordítást, ha jól emlékszem, 6 körben, tehát az kb. 12 változat, mire összeállt. Volt olyan kifejezés, amin szó szerint egy hétig is rágódtunk. Volt, ahol Attila javaslata került be, volt, ahol az enyém. Én az egyik legnehezebb pontnak azt találtam, hogy mennyire térjünk el az eredetitől, nem megyünk-e el túlságosan a szabadfordítás irányába – de végül azt hiszem, jó döntéseket hoztunk. Amikor végre egyikünk sem talált további csócsálnivalót, akkor beadtuk a szöveget.
A teljes képhez el kell mondani, hogy az alaphelyzet az, hogy mi Attilával évek óta együtt dolgozunk, szinte mindennapos rendszerességgel, amit a magam részéről nagyon élvezek, mert Attila nemcsak kitűnő fordító, hanem iszonyatosan jó fej, jól lehet vele viccelődni. Sajnos nem szoktunk ilyen jópofa anyagokat kapni, általában sokkal unalmasabb műszaki témákon dolgozunk, bár a marketinganyagok néha próbára teszik a kreativitásunkat (vagy a viszkető kreativitásunk visszatartását – talán egyszer egy Powwow alkalmával elmesélünk néhány vicces esetet), szóval eléggé összeszokott stílusban dolgozunk. Az egyikünk fordít, a másik „beletúr” (néha kislapáttal, néha buldózerrel), aztán megtárgyaljuk. Oda-vissza passzolgatjuk az anyagot, megjegyzésekkel, amíg mindkettőnk számára elfogadható iromány áll össze. Az időzónáink különbözőségét legtöbbször előnyünkre tudjuk kihasználni, különösen nagyobb munkák esetén, mert amíg az egyikünk alszik, addig a másik folytathatja a munkát. Néha telefonon is beszélünk, vagy Skype-on, ha szükséges. Röhejes, de személyesen még sosem találkoztunk, pedig már többször meghívtuk egymást sörözni, de egyszer talán az is összejön.
Attila Piróth
Én is köszönöm az elismerést. Mivel tettestársam már kipakolt, pár dolgot fűznék csak hozzá.
Tényleg sok közös munka van a hátunk mögött a Katival, és vele is legalább olyan jó együtt dolgozni. A fórumról meg a KudoZról azért a legtöbben ismeritek, de azt nyugodtan beszorozhatjátok tízzel. A közös munka egyik nagy előnye az, hogy ha az embernek több ötlete is van, akkor a másik segít kiválasztani, hogy melyik a legjobb. Úgyhogy az első változatom nem is volt végleges, volt benne pár megjegyzés, hogy ezt itt még csiszolni kellene, van-e ötleted – és volt. Ha már felmerült, a Lencsék Ura a Kati ötlete volt, a Kodak isten bárányai az enyém.
Ez a szöveg tényleg nagyon jó kikapcsolódás volt, mert érezhetően nem a részletek pontos fordítása a legfontosabb, úgyhogy azért rendesen elütött a szokásos munkáktól.
Ajánlanám mindenkinek, hogy egyszer próbálja ki, milyen párban versenyezni. Ha másért nem, hát azért, hogy egy kicsit jobban belelássatok a másik munkájába. Egy ilyen közös munka során többet lehet tanulni, mint egy tucat KudoZ-kérdés kapcsán. Ki tudja, mikor jön be egy akkora fordítás, amit kénytelen megosztani az ember, és akkor egy ilyen korábbi együttműködés nagyon hasznos lehet.
Erzsébet Czopyk
Kedves Kati és Attila,
nem tudtam, kire adom le a szavazatomat, nagy meglepetés volt, akkor most ti vagytok a Páratlan Páros ;-) Andreához hasonlóan én is próbáltam beazonosítani az alkotót, de szintén sikertelenül, egyedül Juditét ismertem fel, de az övét talán azért, mert éppen azt a könyvet olvasom, ami az ő fordításában jelent meg magyarul (gratula, Jutka, a Vállalkozók sikerkalauzához - megyek dedikáltatni). Ha ilyen sikeresen és összhangban próbálnátok meg mondjuk pl. bankot rabolni...node félre a tréfával, a fordítás egyszerűen nagyszerű, öröm volt olvasni és annak is örülök, hogy Kati személyes dolgokat is leírt most. Valahogy az egész meglátszott ezen a fordításon... hogy örömben készült, örömmel készült. Boldog új évet és további sok sikert a közös munkához: Erzsi
Entry #3376 - Points: 18
Andrea Szabados
Manapság az utazás egésze csupán arról szól, hogy a fényképezőgépünket egyik helyről a másikra hurcoljuk; az utazók a mindenható lencse uralma alatt élnek. A fotósok, akik biztosra veszik, hogy a képélesség beállításának rituáléja közben senki és semmi nem zavarhatja meg a látványt, eltapossák azokat a turistákat, akik elég maradi módon csak álldogálni szeretnének, és saját elavult szemükkel mustrálják a látnivalókat. E fényképezőgép nélküli furcsa Show full text

Entry #2992 - Points: 16
Judit Darnyik
Manapság az utazás másról sem szól, mint a fényképezőgépünk ide-oda utaztatásáról. Valamennyi turista a mindenható lencsének hódol. A csupán ácsorogni és ósdi szemükkel nézelődni kívánó, ódivatú látogatókat félresöprik a fotósok, akik elvárják, hogy semmi se mozduljon, és ne kerüljön a látóterükbe, miközben rituális beállításukat végzik. A fényképezőgép nélkül utazó fura figurák kénytelenek félreállni a tisztességesebb tevékenységet űző Show full text

Entry #3130 - Points: 6
Bob Makovei
Az utazás manapság már csak a fényképezőgép utaztatásának eszköze; az utazóközönség nagyhatalmú ura a fényképezőgép objektívje lett. Az ósdi szemükkel csupán nézelődni kívánó régimódi turistákat félresöprik a fotográfusok, akik szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy minden egyéb mellettük mozdulatlanságba dermedjen, semmiféle mozgás ne zavarja látóterüket az élességbeállítás szent rituáléja közben. A fényképezőgéppel nem rendelkező szegény Show full text

Entry #3074 - Points: 4
Anonymous
Manapság az utazás csak arról szól, hogyan cipeljük a fényképezőnket egyik helyről a másikra, miközben az utazókat a mindenható lencsék vezérlik. A fényképészek félrelökik azokat a régimódi kirándulókat, akik pusztán meg szeretnének állni, hogy korszerűtlen emberi szemeikkel csodálják meg a látnivalókat, mondván, hogy míg ők a szertartásos fókuszálásaikat végzik, az égvilágon semmi sem mozdulhat körülöttük, és főleg nem haladhat el látómezőjük Show full text

Feedback - 5th ProZ.com Translation Contest
This space is provided for feedback and suggestions about the contest in this particular language pair.
As we have already planned, this feature is now open to all members (full, community and student members).


| « return to previous contest list


Translation contests
A fun way to take a break from your normal routine and test - and hone - your skills with colleagues.