ProZ.com global directory of translation services
 The translation workplace
Ideas


Working languages:
English to Hungarian
French to Hungarian
Hungarian to English
Hungarian (monolingual)
English (monolingual)

Attila Piróth
PhD, ATA-certified En-Hu, sci-tech-IT

France
Local time: 12:02 CEST (GMT+2)

Native in: Hungarian Native in Hungarian
Feedback from
clients and colleagues

on Willingness to Work Again info
12 positive entries

Sample translations

This entry won a contest English to Hungarian: 5th ProZ.com Translation Contest - Entry #3013
In collaboration with Katalin Horváth McClure
Source text - English
All travel is now merely a means of moving a camera from place to place, all travellers are ruled by the all-powerful lens. Visitors old-fashioned enough to wish only to stand and look with their anachronistic eyes are shoved aside by the photographers, who take it for granted that while they do their ritual focusing, nothing else may move or cross their vision. Those peculiar souls without a camera must step aside for those more properly occupied, must wait while the rituals take place, and must bide their time while whole coaches stop and unleash upon the landscape the Instamatic God. And the populations of whole countries seeing themselves cannibalised, swallowed up, vacuumed into the black-ringed staring eye, wrench what they can from the cannibals. You want picture my house, my camel? You pay.

None of this would matter, perhaps, if anything worthwhile was being accomplished. If all the constant busyness and clicking produced, at its end, what had not existed before, images of beauty captured or truth told. But, sadly, this isn't so. The camera is simply graffiti made respectable.

The camera is the means by which we stamp ourselves on everything we see, under cover of recording the Wonders of the World already wonderfully
recorded by professionals and on sale at every corner bookshop and newsagent. But what use to show Aunt Maud, back home, postcards of the Tuscan landscape, since we are not in the picture to prove that we were there?

No stretch of rocks has verity unless I am within it. No monument exists
but for my wife, leaning against it. No temple is of interest without my face beside it, grinning. With my camera I appropriate everything beautiful, possess it, shrink it, domesticate it, and reproduce it on my blank sitting-room wall to prove to a selected audience of friends and family the one absolutely vital fact about these beauties: I saw them, I was there, I photographed them, and, ergo, they are.

from "Amateur Photography: the World as it isn't and our Fred" by Jill Tweedie in the Guardian
Translation - Hungarian
Az utazás célja ma már csupán a fényképezőgép ide-oda fuvarozása: az utazókat kivétel nélkül a Mindenható Objektív vezérli. Azokat a dinoszauruszokat, akik saját idejétmúlt szemükkel szeretnek nézelődni, félresöprik Kodak isten bárányai, akik számára magától értetődő, hogy egyetlen moccanás sem zavarhatja meg a fókuszálás rítusát, a látómező békéjét. A fényképezőgépet nélkülöző szegény páráknak félre kell állniuk, utat kell engedniük az Alkalomhoz Illően Felszerelkezetteknek, és ki kell várniuk a szertartás végét, melyben több busznyi felkent a Lencsék Urának ajánlja a tájat. A fekete cvikkeres Mindenlátó Szem által beszippantott, felfalt, képbe zárt országok apraja-nagyja cserébe ott nyúlja le a Képbe Zárókat, ahol éri. Akarsz fénykép az én házamat, tevémet? Baksis!

Mindez persze mit sem számítana, ha valami említésre méltót sikerülne alkotni. Ha a folyamatos sürgés-forgás-kattintgatás végül olyasvalamit teremtene, ami addig nem létezett: keretbe foglalt szépséget vagy kimondott igazságot. Sajnos azonban erről szó sincs. A fényképezőgép csupán a graffiti szalonképes változata.

A fényképezőgép arra szolgál, hogy mindenre rásüssük saját létünk bélyegét azzal az ürüggyel, hogy a Világ Csodáit örökítjük meg; oda se neki, hogy ezt a profik már megtették előttünk, és pazar felvételeik bármelyik sarki újságosnál vagy könyvesboltban kaphatók. Ugyan, mire menne bárki is azzal, hogy képeslapokat mutogat otthon Gizi néninek Toszkána lankáiról, ha egyszer nincs rajta ő maga a képen, bizonyítandó, hogy tényleg járt ott?

Egyetlen szirt sem valóságos, amíg ott nem feszítek rajta. Egyetlen műemlék sem létezik, amíg nem dől neki az asszony. Egyetlen szentély sem méltó a figyelemre, ha nem díszeleg ott a sarokban a vigyori képem. A fényképezőgépemmel mindent, ami szép, magamévá teszek, hogy birtokoljam, lekicsinyítsem, megszelídítsem, aztán papírra nyomjam, és kitegyem nappalim sivár falára, hogy bebizonyíthassam a kiválasztottak szűk körének, barátaimnak és családomnak, az egyetlen abszolút létfontosságú tényt ezekről a gyönyörűségekről: azt, hogy láttam őket, ott voltam, lefényképeztem őket – tehát: vannak.

Jill Tweedie-nek a Guardianban megjelent írásából (Amatőr fényképészet: a világ úgy, ahogy nincs, avagy az objektív valósága)
This entry won a contest English to Hungarian: 1st Annual ProZ.com Translation Contest - Entry #7624
In collaboration with Katalin Horváth McClure
Source text - English
Heathrow Airport is one of the few places in England you can be sure of seeing a gun. These guns are carried by policemen in short-sleeved shirts and black flak-jackets, alert for terrorists about to blow up Tie-Rack. They are unlikely to confront me directly, but if they do I shall tell them the truth. I shall state my business. I’m planning to stop at Heathrow Airport until I see someone I know. (...)

Astonishingly, I wait for thirty-nine minutes and don’t see one person I know. Not one, and no-one knows me. I’m as anonymous as the drivers with their universal name-cards (some surnames I know), except the drivers are better dressed. Since the kids, whatever I wear looks like pyjamas. Coats, shirts, T-shirts, jeans, suits; like slept-in pyjamas. (...)

I hear myself thinking about all the people I know who have let me down by not leaving early on a Tuesday morning for glamorous European destinations. My former colleagues from the insurance office must still be stuck at their desks, like I always said they would be, when I was stuck there too, wasting my time and unable to settle while Ally moved steadily onward, getting her PhD and her first research fellowship at Reading University, her first promotion.

Our more recent grown-up friends, who have serious jobs and who therefore I half expect to be seeing any moment now, tell me that home-making is a perfectly decent occupation for a man, courageous even, yes, manly to stay at home with the kids. These friends of ours are primarily Ally’s friends. I don’t seem to know anyone anymore, and away from the children and the overhead planes, hearing myself think, I hear the thoughts of a whinger. This is not what I had been hoping to hear.

I start crying, not grimacing or sobbing, just big silent tears rolling down my cheeks. I don’t want anyone I know to see me crying, because I’m not the kind of person who cracks up at Heathrow airport some nothing Tuesday morning. I manage our house impeccably, like a business. It’s a serious job. I have spreadsheets to monitor the hoover-bag situation and colour-coded print-outs about the ethical consequences of nappies. I am not myself this morning. I don’t know who I am.
Translation - Hungarian
A Heathrow repülőtér Anglia azon kevés helyeinek egyike, ahol az ember biztos lehet benne, hogy lát fegyvert. Mégpedig azoknál a rendőröknél, akik rövid ujjú ingben, fekete golyóálló mellényben vizslatják, hol bukkannak fel a terroristák, hogy felrobbantsák a nyakkendőárus bódéját. Engem aligha pécéznek ki, de ha mégis, akkor szemükbe mondom az igazságot. Bevallom, mi járatban vagyok. Az a tervem, hogy addig ácsorgok a Heathrow reptéren, amíg nem találkozom egy ismerőssel. (...)

Szinte hihetetlen, de harminckilenc percnyi várakozás után sem látok ismerős arcot. Egyetlen egyet sem – és engem sem ismer senki. Éppoly névtelen vagyok, mint a taxisofőrök, elmaradhatatlan névkitűzőjükkel (egyik-másik vezetéknevet ismerem) – leszámítva, hogy a sofőrök elegánsabbak nálam. Mióta megvannak a gyerekek, bármit veszek is fel, az úgy fest, mint egy pizsama. Kabát, ing, póló, farmer, öltöny egyre megy: csak lóg rajtam, mint a kutya szájából kihúzott pizsama. (...)

Azok az ismerőseim járnak a fejemben, akik cserbenhagytak, mert nem valamelyik puccos európai célállomást választották így kedd kora reggel. Lefogadom, hogy volt kollégáim még most is ott senyvednek íróasztaluk mögött a biztosítóirodában. Hányszor megmondtam, hogy így lesz, amikor még én is ott penészedtem, időmet vesztegetve, képtelenül arra, hogy eldöntsem, mit akarok – miközben Ally egyre magasabbra tört, ledoktorált, megkapta az első kutatói ösztöndíját a Readingi Egyetemen, majd az első előléptetését.

Újdonsült barátaink, akik tisztes állásokat betöltő, komoly, felnőtt emberek – így aztán félig-meddig azt várom, hogy bármelyik pillanatban felbukkanjanak –, azt mondják, hogy háztartásbelinek lenni tökéletesen illő és üdvös foglalatosság egy férfi számára, sőt, nagyon is tökös választás: igenis férfias dolog otthon maradni a gyerekekkel. Ezek a barátaink elsősorban Ally barátai. Úgy látszik, én már senkit sem ismerek, és ahogy itt, a gyerekek meg a fent elhúzó repülők zajától távol elmélyedek saját gondolataimban, csak egy panaszmuki sirámait hallom. Nem azért jöttem, hogy ezt halljam.

Sírni kezdek, grimaszok és hüppögés nélkül; kövér könnycseppek gördülnek le csendesen az arcomon. Nem akarom, hogy az ismerőseim közül bárki is sírni lásson, elvégre nem vagyok az a típus, aki csak úgy kibukik a Heathrow reptéren egy semmilyen kedd reggelen. Kifogástalanul vezetem a háztartásunkat, akár egy vállalatot. Komoly munka ez, kérem. Táblázatkezelővel követem nyomon a porzsákhelyzet alakulását, és színkódos nyomtatványaim vannak a pelenkahasználat erkölcsi következményeiről. Nem vagyok önmagam ma reggel. Nem tudom, ki vagyok. Kivagyok.

(Richard Beard: Gondolataimra hangolva)
This entry won a contest English to Hungarian: 9th ProZ.com Translation Contest - Entry #9623
In collaboration with Katalin Horváth McClure
Source text - English
I remember reading once that some fellows use language to conceal thought, but it's been my experience that a good many more use it instead of thought.

A businessman's conversation should be regulated by fewer and simpler rules than any other function of the human animal. They are:

Have something to say.

Say it.

Stop talking.

Beginning before you know what you want to say and keeping on after you have said it lands a merchant in a lawsuit or the poorhouse, and the first is a short cut to the second. I maintain a legal department here, and it costs a lot of money, but it's to keep me from going to law.

It's all right when you are calling on a girl or talking with friends after dinner to run a conversation like a Sunday-school excursion, with stops to pick flowers; but in the office your sentences should be the shortest distance possible between periods. Cut out the introduction and the peroration, and stop before you get to secondly. You've got to preach short sermons to catch sinners; and deacons won't believe they need long ones themselves. Give fools the first and women the last word. The meat's always in the middle of the sandwich. Of course, a light butter on either side of it doesn't do any harm if it's intended for a man who likes butter.

Remember, too, that it's easier to look wise than to talk wisdom. Say less than the other fellow and listen more than you talk; for when a man's listening he isn't telling on himself and he's flattering the fellow who is. Give most men a good listener and most women enough note-paper and they'll tell all they know. Money talks -- but not unless its owner has a loose tongue, and then its remarks are always offensive. Poverty talks, too, but nobody wants to hear what it has to say.
Translation - Hungarian
Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy vannak, akik a szavakat a gondolatok elkendőzésére használják. Tapasztalatom szerint azonban sokkal többen használják a gondolatok helyettesítésére.

Egy üzletember társalgását az emberi lény bármely más tevékenységénél kevesebb és egyszerűbb szabály kell, hogy irányítsa. Nevezetesen:

Legyen mondanivalód!

Mondd ki!

Hallgass el!

Ha egy kereskedő azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy a kelleténél tovább folytatja, a bíróság előtt vagy a szegényházban találhatja magát (az előbbi a leggyorsabb út az utóbbihoz). Én saját jogi osztályt tartok fenn; ez sokba kerül ugyan, de megvéd a pereskedéstől.

Amikor egy lánnyal találkozol, vagy elbeszélgetsz a barátokkal vacsora után, nincs semmi kivetnivaló abban, ha a társalgás úgy folyik, mint a vasárnapi iskola kirándulása, ahol úton-útfélen megállnak virágot szedni. De az irodában mondataid a lehető legrövidebben kössék össze az őket tagoló pontokat. Hagyd el a bevezetést és a végszólamot, és állj meg, mielőtt másodlagos részletekbe bocsátkoznál. Prédikálj röviden, hogy megragadhasd a bűnösöket – hosszú szónoklatokkal még a szentfazekak sem kívánnak töltekezni. A balgáknak engedd át az első szót, a nőknek pedig az utolsót. A hús mindig a szendvics közepén van. Persze nem árt egy kis vaj kétfelől, ha olyannak tálalod fel, aki szereti a vajat.

Ne feledd: könnyebb bölcsnek látszani, mint bölcsen szólni. Mondj kevesebbet, mint a másik, és inkább hallgass, mint beszélj: aki hallgat, nem árul el magáról semmit, és hízeleg is annak, aki ezt teszi. A legtöbb férfinak elég a jó közönség, a legtöbb nőnek pedig egy jókora jegyzettömb, hogy elmondjon mindent, amit tud. A pénz beszél – de csak akkor, ha a gazdájának megoldódott a nyelve, olyankor viszont gorombán. A nyomor is beszél, de a mondanivalójára senki sem kíváncsi.
English to Hungarian: Roger Penrose’s Foreword to J. Stachel’s book Einstein’s Miraculous Year
Detailed field: Physics
Source text - English


In the twentieth century we have been greatly privileged to witness two major revolutions in our physical picture of the world. The first of these upturned our conceptions of space and time, combining the two into what we now call space-time, a space-time which is found to be subtly curved in a way that gives rise to that long-familiar, omnipresent but mysterious, phenomenon of gravity. The second of these revolutions completely changed the way in which we understand the nature of matter and radiation, giving us a picture of reality in which particles behave like waves and waves like particles, where our normal physical descriptions become subject to essential uncertainties, and where individual objects can manifest themselves in several places at the same time. We have come to use the term "relativity" to encompass the first of these revolutions and "quantum theory" to encompass the second. Both have now been observationally confirmed to a precision unprecedented in scientific history.
Translation - Hungarian


A XX. században fizikai világképünk két forradalmi átalakulását volt szerencsénk figyelemmel kísérni. Az első feje tetejére állította a térről és az időről alkotott fogalmainkat, és a kettőt mai szóhasználattal téridővé kovácsolta össze, melyről kiderült, hogy ravasz görbültsége révén életre hívja a gravitáció régóta ismert, titokzatos, mindent átható jelenségét. A második forradalom teljesen megváltoztatta az anyag és a sugárzás természetéről kialakult szemléletünket, és olyan képet festett a valóságról, melyben a részecskék hullámként, a hullámok részecskeként viselkednek, melyben szokásos fizikai leírásunkat alapvető határozatlanság lengi körül, és melyben az egyes objektumok egyszerre több helyen lehetnek jelen. Az évek során az első forradalmat a "relativitáselmélet" szóval határoltuk körül, a másodikat pedig a "kvantumelmélet" kifejezéssel illettük. Mára mindkét elmélet a tudomány történetében példátlan pontosságú kísérleti alátámasztást nyert.
English to Hungarian: Albert Einstein’s Nobel prizewinning article
Detailed field: Physics
Source text - English


On a Heuristic Point of View Concerning the Production and Transformation of Light

A profound formal difference exists between the theoretical concepts that physicists have formed about gases and other ponderable bodies, and Maxwell’s theory of electromagnetic processes in so-called empty space. While we consider the state of a body to be completely determined by the positions and velocities of an indeed very large yet finite number of atoms and electrons, we make use of continuous spatial functions to determine the electromagnetic state of a volume of space, so that a finite number of quantities cannot be considered as sufficient for the complete determination of the electromagnetic state of space. According to Maxwell’s theory, energy is considered to be a continuous spatial function for all purely electromagnetic phenomena, hence also for light, whereas according to the present view of physicists, the energy of a ponderable body should be represented as a sum over atoms and electrons. The energy of a ponderable body cannot be broken up into arbitrarily many, arbitrarily small parts, but according to Maxwell’s theory (or, more generally, according to any wave theory) the energy of a light ray emitted from a point source continuously spreads out over an ever-increasing volume.
Translation - Hungarian


A fény keltésére és átalakítására vonatkozó heurisztikus nézőpontról

Mélységes formális különbség van a fizikusok által a gázokról és más ponderábilis testekről kialakított elméleti fogalmak, illetve az úgynevezett üres térben lezajló elektromágneses folyamatok Maxwell-féle elmélete között. Míg ugyanis egy test állapotát teljesen meghatározottnak tekintjük, ha ismerjük igen nagy, mindazonáltal véges számú atomjának és elektronjának helyzetét és sebességét, addig egy térrész elektromágneses állapotának jellemzésére folytonos térfüggvényeket használunk, ennélfogva véges számú mennyiség nem tekinthető elégségesnek a tér elektromágneses állapotának teljes leírásához. A Maxwell-féle elmélet szerint a tisztán elektromágneses jelenségekben – így a fény esetében is -- az energia folytonos térfüggvénynek tekintendő, ezzel szemben egy ponderábilis test energiája a fizikusok jelenlegi álláspontja szerint atomjaira és elektronjaira való összegként írható fel. Míg a ponderábilis test energiája nem osztható tetszőleges számú, tetszőlegesen kis részre, addig Maxwell elmélete (vagy általánosabban: bármilyen hullámelmélet) szerint a pontszerű forrásból kilépő fénysugár energiája folytonosan oszlik el egy egyre növekvő térfogatban.