Ennyit a korrektségrõl… Thread poster: Claudia Boday
|
|---|
Bár nem függ össze a proz-zal, mégis megosztom Veletek ezt a kissé kellemetlen tapasztalatomat. Hozzáteszem, szerencsére mostanában is volt néhány olyan pozitív élményem, ami ennél sokkal többet nyom a latba, tehát nem dühömben írok. Csupán beszámolok egy ‘bosszantó’ esetrõl.
Kb. egy hónapja megkeresett egy fordítóiroda azzal, hogy sűrgüsen szükségük lenne egy Project Manager-re az amerikai kliensekhez. Eredetileg én mint fordító jelentkeztem náluk, d... See more Bár nem függ össze a proz-zal, mégis megosztom Veletek ezt a kissé kellemetlen tapasztalatomat. Hozzáteszem, szerencsére mostanában is volt néhány olyan pozitív élményem, ami ennél sokkal többet nyom a latba, tehát nem dühömben írok. Csupán beszámolok egy ‘bosszantó’ esetrõl.
Kb. egy hónapja megkeresett egy fordítóiroda azzal, hogy sűrgüsen szükségük lenne egy Project Manager-re az amerikai kliensekhez. Eredetileg én mint fordító jelentkeztem náluk, de nagyon örültem a PM munkaajánlatnak is, mert részidõs állásról volt szó, ami mellett lett volna idõm a fordításokra is. Egy nagyon jónevű iroda, tehát duplán örültem.
Az elsõ interjú után abban maradtunk, hogy megbeszelünk egy próbanapot, amikor is bemutatják kicsit az iroda munkatársait, mi hogy működik stb. Miután egy hétig nem hivtak, én kerestem fel õket, azt a választ kapva, hogy naponta 3-4-szer telefonáltak a mobilomra egy héten át (!?!), de nem tudtak elérni, ezért mást hívtak próbanapra. Ez egy szemenszedett hazugság volt persze, mert a mobilom napi 24 órában be van kapcsolva és mindig magamnál tartom. Na mindegy. Nagyon lelombozott a hír, de végül abba maradtunk, hogy betesznek az adatbankjukba, mint fordítót. Pár nap elteltével felhívnak (lám lám, a mobilom most tökéletesen működött...), hogy mégis menjek el egy újabb interjúra az egyik külföldi irodájuk vezetõjével, akivel ’majd dolgoznom kell’. A másik ’jelentkezõrõl’ vagy a próbanapról egy szó sem esik, kerülik a témát.
Az interjú jól sikerült, izgatottan vártam a hívásukat, mivel azt mondták, majd õk jelentkeznek. Eltelik egy újabb hét, semmi. Aztán egy este megcsörren a mobilom, és egy sajnálkozó hang azt mondja, hogy ’ naponta 3-4-szer telefonaltak a mobilomra egy héten at (!?!), de nem tudtak elérni, ezért mast’ vettek fel. Most erre mit lehet mondani? Tudom, egyszerre két (vagy több) vasat tartottak a tűzbe, és azért talalták ki ezt a telefonos mesét, hogy ’finoman’ utasítsanak vissza. Mivel a jövõben még jól jöhetek (ezt, majdnem ezekkel a szavakkal, maga az irodaigazgató mondta). Azt is megtudtam, hogy a másik jelölt náluk végezte a gyakorlatát, tehát elég egyértelmű, hogy Ő volt a legesélyesebb.
Amit nem értek, az az, hogy miért nem tudtak volna kicsit tisztessègesebben viselkedni, és nyiltan közölni velem, hogy állnak a dolgok. Sokkal jobban értékeltem volna az egyenes beszédet, mint ezt a sok összevissza hazugságot és kifogást, amikkel megpróbálták rám hárítani a felelõsséget. Végeredményben õk kerestek meg az ajánlatukkal (!!). Ráadásul, az állásinterjúk alapján joggal kezdtem el fantáziálni errõl az állásról...
Mi a véleményetek? ▲ Collapse
| | | |
Eva Blanar 
Hungary
Local time: 02:34
English to Hungarian
+ ...
| Felejtsd el őket! | Mar 20, 2006 |
Ennél a cégnél szerintem súlyos bajok vannak, a legnagyobb az, hogy nem őszinték. Pedig sunnyogni csak a gyengék szoktak, és ők azok, akik nem néznek utána annak sem, hogyan indokolják meg a mulasztásukat vagy a megbízhatatlanságukat. (Ez a mobiltelefonos magyarázat egyszerűen nevetséges - ha valakit el akarnak érni, nem ez az egyetlen mód, van sms is a világon, stb.)
Szóval, akár "név", akár nem, szerintem ez veszélyzóna: én fordítóként se állnék t�... See more Ennél a cégnél szerintem súlyos bajok vannak, a legnagyobb az, hogy nem őszinték. Pedig sunnyogni csak a gyengék szoktak, és ők azok, akik nem néznek utána annak sem, hogyan indokolják meg a mulasztásukat vagy a megbízhatatlanságukat. (Ez a mobiltelefonos magyarázat egyszerűen nevetséges - ha valakit el akarnak érni, nem ez az egyetlen mód, van sms is a világon, stb.)
Szóval, akár "név", akár nem, szerintem ez veszélyzóna: én fordítóként se állnék többet szóba velük, pedig én aztán nagyon megértem, ha valakinek nagyon kell a munka. Ha ellenben kedvet kaptál ilyen típusú munkához, szerintem el kellene kezdened nyomulni: elvégre most már van tapasztalatod, milyen interjúra számíthatsz, annak megfelelően tudod összeállítani a bemutatkozó anyagaidat stb. És ne gyötörd Magad, hogy mást vettek fel, meg miért őt - a megbízhatatlan munkahelynél/ környezetnél nincs rosszabb! ▲ Collapse
| | | |
Szerintem nincs sok értelme, hogy nagyon felhúzd magad a dolgon, annyit nem ér meg a dolog.
Lehet, hogy az adminisztrátor, akinek kiadták, hogy hívogasson telefonon, elírta a számodat, és ezért "nem tudott elérni". Bár ennek kicsi a valószínűsége, de azért nem lehet kizárni. Az is lehet, hogy aki hívott, ő maga mobilról hívott, és attól függően, hogy hol volt éppen, kaphatott a rendszertől e... See more Szerintem nincs sok értelme, hogy nagyon felhúzd magad a dolgon, annyit nem ér meg a dolog.
Lehet, hogy az adminisztrátor, akinek kiadták, hogy hívogasson telefonon, elírta a számodat, és ezért "nem tudott elérni". Bár ennek kicsi a valószínűsége, de azért nem lehet kizárni. Az is lehet, hogy aki hívott, ő maga mobilról hívott, és attól függően, hogy hol volt éppen, kaphatott a rendszertől egy üzenetet, hogy az adott szám éppen nem elérhető. Azt azért elvárná az ember, hogyha a hívott számot nem veszik fel, akkor ellenőrizzék a számot, dehát midenhol előfordulnak teljesen inkompetens alkalmazottak.
Bár az egész történet inkább arra mutat, hogy ez az iroda más munkakultúrával rendelkezik, mint amit elvárnál (elvárnánk).
Minden országban, kultúrában vannak sajátos üzleti módszerek, és kommunikációs szokások, elvárások. Ezek gyakran megbotránkoztatóak és/vagy érthetetlenek egy más kultúrát megszokott egyén számára. Azért próbálok így fogalmazni, mert tapasztalatom alapján nem szeretném elhamarkodottan azt mondani, hogy ez egy sunyi, hazudozó népség. A dolognak mindig van másik oldala, lehet, hogy az olasz munkakeresők másképp állnak a dolgokhoz, mint Te, például ők is több malomban őrölnek egyszerre, és hazudoznak össze-vissza, ebben az esetben nekik ez nem lenne olyan égbekiáltó probléma.
Az egyetemen sokszor kellett csoportban dolgozni, a világ teljesen különböző részeiről származó diákokkal együtt. A többség jó képességű, saját országában kitűnő munkatapasztalattal rendelkező ember volt, mégis előfordultak éles összeütközések, mert az egyes emberek felfogása, hozzáállása bizonyos dolgokhoz teljesen különböző volt. Problémás pontok voltak például a határidők betartása, az, hogy hogyan szerzünk információt és hogyan használjuk azt fel (morális és jogrendszerbeli különbségek), hogyan kommunikálunk egymással és az ügyféllel.
Na mindegy, ezt nem részletezem tovább, szerintem a tanulság az, hogy legközelebb, ha munkát keresel, védd le magadat azzal, hogy nem csak mobilszámot adsz meg, hanem rendes vonalas telefont is, ha napokig nem válaszolnak, akkor telefonálj rájuk, vagyis Te tartsd a kapcsolatot aktívan.
Még egy: Ha ilyen különbségekkel találkozol, Neked kell eldönteni, hogy ez vajon csak egyedi eset-e, vagy általános kultúrális sajátosság, és ha általános, akkor mennyire tudsz alkalmazkodni ahhoz. ▲ Collapse
| | | |
Claudia Boday
Italy
Local time: 02:34
Hungarian to Italian
+ ...
TOPIC STARTER | Tanulság: nem minden arany ami.. | Mar 20, 2006 |
Igazad van Eva, a név önmagában -sajnos- még nem garancia. Persze ezzel nem akarom teljesen 'leírni' ezt a fordítóirodát, lehet, hogy csak rossz volt az idõzítésem és mondjuk éppen egy nagyon kemény és sok munkával járó idõszak kellõs közepén voltak. Bár, ami engem illet, a korrekt viselkedésnek mindig alapvetõnek kell(ene) lennie.
Katalin Horvath McClure wrote:
Lehet, hogy az adminisztrátor, akinek kiadták, hogy hívogasson telefonon, elírta a számodat, és ezért "nem tudott elérni".
E'n is megpróbáltam mindeféle mentségeket találni nekik, de akkor hogy lehet, hogy amikor el akartak érni, ez sikerült is nekik minden probléma nélkül?
Katalin Horvath McClure wrote:
legközelebb, ha munkát keresel, védd le magadat azzal, hogy nem csak mobilszámot adsz meg, hanem rendes vonalas telefont is, ha napokig nem válaszolnak, akkor telefonálj rájuk, vagyis Te tartsd a kapcsolatot aktívan.
Megadtam a vonalas számomat is, plusz két emailt. Ennél nehéz elérhetõbbnek lenni!
Igazad van, valószínűleg nekem kellett volna erõszakosabbnak/rámenõsebbnek lennem, de valahogy nem az én stílusom. Nyomatékosan közölték, hogy majd õk keresnek fel, mivel nagyon elfoglaltak (a Téli Olimpia és más fontos munkák miatt). Nekem nem hangzott gyanúsan, megbíztam bennük.
Tanulság: rosszul tettem. De õszintén szólva jobb is, hogy így alakult.
Ahogy Eva is írta:
"a megbízhatatlan munkahelynél/ környezetnél nincs rosszabb! "
Az biztos, Katalin, hogy "Minden országban, kultúrában vannak sajátos üzleti módszerek, és kommunikációs szokások, elvárások. " De szerintem a sportszeru''tlen viselkedés egyik kultúrában sem elfogadott.
Mindenesetre jó tudni, hogy nem az én elvárásaim a furcsák...
Köszönöm a sok baráti szó!
| | |
|
|
|
Claudia Boday wrote:
De szerintem a sportszeru''tlen viselkedés egyik kultúrában sem elfogadott.
Az biztos, hogy nekem is nagyon furcsa az ilyenfajta ügyintézés. Abban valószínűleg igazad lehet, hogy a sportszerűtlen viselkedést sehol sem szeretik - a kérdés az, hogy hol miként definiálják a sportszerűtlenség fogalmát.
Lehet, hogy ez náluk teljesen elfogadott, és a kifogások keresése azzal egyenlő, hogy "sajnos nem kellesz". Persze kérdés, hogy ezután téged még mennyire érdekelnének úgy egyáltalán. Nem tartom kizártnak, hogy egy ilyen irodával is lehet jól együtt dolgozni, ha az ember megtanulja "kezelni" őket, illetve alkalmazkodik a kommunikációjukhoz. Neked kell eldöntened, hogy megkockáztatod-e, hogy talán mégis beválik.
Hajrá
| | | |
Claudia Boday
Italy
Local time: 02:34
Hungarian to Italian
+ ...
TOPIC STARTER | Ha erről lenne szó… | Mar 20, 2006 |
Zsanett Pandur wrote:
Lehet, hogy ez náluk teljesen elfogadott, és a kifogások keresése azzal egyenlő, hogy "sajnos nem kellesz".
… akkor elég lett volna ezt közölni velem, két állásinterjú és majdnem egy hónapos bizonytalanság nélkül. Ami felbosszantott, az nem az, AMI történt - mindenkivel megeshet, hogy nem találják megfelelőnek egy munkára - , hanem AHOGY az egész történt. Az utolsó pillanatig 'ámítottak', sőt a legvégén, miután közölték, hogy mégsem én kapom meg az állást, akkor is azt hangoztatták, hogy a közeljövõben még lehet, hogy szükségük lesz rám stb. … Meg hogy mint fordítót mindenképpen megkeresnek. Minek akkor reményt kelteni és elhitetni veled, hogy tiéd lehet az állás, ha ez szinte előre ki van zárva, és csak egy 'pótkerék' vagy? Nyugodtan közölhették volna az elején is, és akkor esetleg kisebbet koppantam volna. Az indok tényleg teljesen non-sense, talán ez esett a legrosszabbul. Napokig rágtam magam, azt gondolván, hogy az én hibám az egész. Mert ha azt mondta'k volna, hogy nem beszélek elég jo'l angolul, vagy nincs elég tapasztalatom, akkor OK, minden tiszteletem a tiétek és elviselem a kudarcot. De nem errõl van szo'. Egya'ltala'n.
Amikor másodjára is ugyanazt a mesét adták elő, megértettem, hogy nem éri meg enni magam rajta.
[Edited at 2006-03-20 21:16]
| | | |
| Nem olyan egyszerű ám ez | Mar 20, 2006 |
Claudia Boday wrote: Zsanett Pandur wrote:
Lehet, hogy ez náluk teljesen elfogadott, és a kifogások keresése azzal egyenlő, hogy "sajnos nem kellesz".
… akkor elég lett volna ezt közölni velem,
Én nem ismerem az olaszokat, hogy mennyire általános a nyíltan nemet mondás. Sok kultúrában nem az.
Például japánban sem. Tipikus történet, hogy amikor a nem-japán ügyfél, vagy üzleti partner tárgyal a japánokkal, és valami kívánsággal áll elő pl. változtassanak a terméken, vagy az üzletmeneten így-úgy, erre azt a vélaszt kapják, hogy "Hát, ez nem lesz egyszerű" vagy "Meglátjuk, mit tehetünk".
Két hónap múlva sem történik semmi, a nem-japán már ideges, mégegyszer rákérdez, és hasonló választ kap. Ezt mindaddig lehet ismételni, amíg valaki, aki járatosabb a japán kultúrában el nem árulja a nem-japánnak, hogy a fenti mondatok azt jelentik, hogy "NEM". Nem csináljuk meg, nem tudjuk, vagy nem akarjuk, de lényeg, hogy nem.
két állásinterjú és majdnem egy hónapos bizonytalanság nélkül.
Együttérzek, de azért azt is szeretném mondani, hogy szerencséd volt. Egy hónap bizonytalanság álláskereséskor semmi. Nagy cégeknél, komoly állás (nagy felkelősség és/vagy nagy pénz esetén) a felvételi eljárás gyakran 5-6 hónapig is eltart, és nem két interjú van.
Saját tapasztalat: nagynevű amerikai "management consulting" cég (a legnagyobb presztizzsel rendelkező) volt, itt 6 interjú, októbertől áprilisig, ebből 2 telefonon, 2 amerikában, 2 Budapesten, aminek a végén nem vettek fel azzal az indokkal, hogy ők hosszú távra akarnak felvenni embereket, nekem meg túl sok tapasztalatom van, és valószínűleg 2 év után elcsalnának máshova dolgozni. Ez tiszta röhej volt, különösen, hogy nemsokkal ezután megtudtam, hogy a részvényárak hirtelen esése és egyéb pénzügyi megfontolások miatt az egész cégnél ideiglenesen leállították az új emberek felvételét (ez kb. a második interjú idején történt, ők tudták, én nem, és ennek ellenére végig kellett küzdenem magam az összes lépcsőn).
Valószínűleg nem mondhatták meg az igazi okot, mert az rossz fényt vethetett volna a cégre. Ez mondjuk 5 évvel ezelőtt volt, azóta már biztos megint rekrutálnak...
Szóval ez 6 hónap bizonytalanság volt, és nagyon jó illatú volt a mézesmadzag, dehát így mennek a dolgok. Az igaz, hogy közben persze másokkal is tárgyaltam, így azért nem estem teljesen pofára. De azért engem is bosszantott, még ma is bosszant, ha rágondolok, mert mennyi időt és energiát elvesztegettem az interjúkkal, felkészüléssel, utazással, stb.
| | | |
Claudia Boday
Italy
Local time: 02:34
Hungarian to Italian
+ ...
TOPIC STARTER | Más kultúrális szokások vs. alapvetõ munkaköri normák | Mar 21, 2006 |
Katalin Horvath McClure wrote:
Én nem ismerem az olaszokat, hogy mennyire általános a nyíltan nemet mondás.
Én jól ismerem az olaszokat, 16 éves korom óta élek Olaszországban. Nem, az ilyen viselkedés egyáltalán nem része a kultúrának, ez igaz mind professzionális mind emberi szinten. Sõt, ha a japánok a visszafogottságukról híresek, és nem utasítanak vissza nyiltan, az olaszokkal éppen az ellenkezõje a helyzet! Persze, az üzletben egyre inkább hódit az amerikai ‘business style’, és ez az állásinterjúkon is érzõdik: pszichológiai tesztek, team building és motivációs feladatok, amikrõl nagyszüleink (sõt, szüleink!) gondolom még álmukban se hallottak anno! Az egyetemen volt egy nagyon érdekes vizsgám errõl a témáról, a kultúrális és komunikációs különbségekrõl az üzleti életben. (Van egy nagyon jó könyv, a címe ‘Riding the waves of culture’). Na de kezdek nagyon eltérni a tárgytól : )..
Röviden, azt gondolom, hogy vannak bizonyos alapvetõ normák, amik a legtöbb európai és nyugati kultúrában fellelhetõek, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Bár, azt hiszem, errõl sokáig lehetne beszélgetni...
Visszatérve a munkára:
Katalin Horvath McClure wrote:
Egy hónap bizonytalanság álláskereséskor semmi. Nagy cégeknél, komoly állás (nagy felkelősség és/vagy nagy pénz esetén) a felvételi eljárás gyakran 5-6 hónapig is eltart, és nem két interjú van.
Igazad van Katalin, végülis egy hónap meg két interjú még nem olyan vészes.. Meg szerencsére én se ültem a babérjaimon, közben voltak más interjúim is, és mellesleg dolgozok, tehát teljesen én se “estem pofára” ; ).. Csak az a rossz, hogy, lévén szó egy fordítóirodáról, szívem szerint ezt az állást szerettem volna leginkább megkapni - akkor is, ha az anyagiak szempontjából nem ez volt a legjobb ajánlat...
[Edited at 2006-03-21 10:12]
[Edited at 2006-03-21 10:26]
[Edited at 2006-03-21 10:46]
| | | |
Login to reply/comment 
