This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
A nyelvet alapvetően konvenciók működtetik, nem "alapvető nyelvi logika". Nyilván vannak szabályszerűségek, de a természetes nyelvek soha nem lesznek f(x)=y típusú képletekkel tökéletesen leírhatók. A nyelvész feladata a szabályszerűségek feltárása, nem pedig az egyéni preferenciák szerinti (kizáró jellegű) szabályalkotás; a kéttucat akadémikusnál ugyanis némileg többen beszéljük ezt a nyelvet. Ha ezt el tudod fogadni, akkor logikusan következik, hogy a nyelvészet és az akadémiai helyesírás csupán követi a beszélők szokásait, mindig késésben lesz, és lesznek olyan jelenségek, amelyekre nem vonatkozik szabály. Jelen esetben - úgy tűnik - van(?) egy olyan szabály, amelyet számos ember nem érez magáénak, és amely szabály megszegése(?) értelmi zavart nem okoz.
Az "alapvető nyelvi logikának" teljesen ellentmond például az is, hogy bő kétszáz éve elhagytuk az igeidők többségét, mára maradt két és fél, rengeteg igekötő és partikula. Abban sincs semmi logika, hogy a "hazamegyek" szót egybeírjuk. Kivétel. Agyrém.
Akkor most én is lezárom a vitát; remélem ezt még elolvasod. Én nem ragaszkodom egyetlen szabályhoz sem csökönyösen, mindössze a szabálykövetéshez ragaszkodom. Más szóval, nem állítom, hogy bármely szabály abszolúte helyes, az akadémia MHSZ sem az, nekem is lennének ötleteim a változtatásra. Én azt állítottam eddig is, hogy a hivatalos szabályokat be kell tartani, és ha hivatalosan módosítják őket, akkor azokat, az újakat kell betartani. (Számomra az Osiris szótár alternatív kiadvány.)
Én nem tudom, hogy te hány válasszal értettél egyet, vagy hánnyal nem, mert nem számolom ezeket. (Sőt, leggyakrabban egy adott válasznál azt sem tudom, hogy ki írta, mert a nagyítás miatt kilóg a képernyőmről a válaszadó neve és fotója, de ez nem is érdekel, mert nekem nem a válaszadó a fontos, hanem a válasz.) De azt ugye nem gondolod komolyan, hogy megszabod nekem, hogy 2 vagy 6 válasz alatt nyomjam meg az Egyetértés, Semleges vagy Ellenvetés gombot?
Kedves Gusztáv! Maradjunk a civilizált vita korlátain belül. Sajnos volt eset, hogy a moderátor engem marasztalt el, mert ilyen provokációkra és tiszteletlenségekre hasonló hangnemben reagáltam. Most azért sem teszek ilyent.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának GYIK-je szerint az OH. „minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”.
OK, akkor ha időm engedi, majd kiadok én is egy saját (eretnek) helyesírási szabályzatot, és abban kifejezetten megemlítem, hogy ez rossz szokás (vagy esetleg lustaság).
Javasolom az Osiris féle helyesírási szótárban lévő "A kijelentő funkciójú felszólító mondatok" című rész (310. és 315. oldal) elolvasását. "Rendszeres a pont használata az általános érvényű, sokszor tanács jellegű utasítások, használati utasítások és az általános érvényű igazságokat megfogalmazó közvetett felszólítások mondataiban."
Én is ki tudok találni bármit, és belinkelem ide. Amit a helyesiras.lap.hu „Írásjelek” része tartalmaz (konkrétan a http://forditas.fsf.hu) helytelen, téves magánvélemény, amely nem jó. A helyesírási szabályok 26 éve kiadott előírásai ma is érvényesek. Amit egyes kollégák pár éve ott leírtak, mint ún. „Fordítási útmutató”, helytelen. Ennél érthetőbben nem tudom elmagyarázni. Egyébként váltottam egy levelet a forditas.fsf.hu szerzőjével, és belinkeltem ezt a lapot is neki. Már nem foglalkozik fordítással, nem is érdekli őt. Sok ilyen kolléga van, aki fordítgat, aztán veszi a kalapját, és romokat hagy maga után.
Egyébként, az idevágó okoskodásokban jellemző az az érvelés, hogy nem minden felszólító mondatot zárunk felkiáltójellel. Hát persze - ahogy azt itt lejjebb is valaki említette - összetett mondatoknál az utolsó mellékmondat hiába felszólító, az összetett mondatot lezáró írásjelet a főmondat értelméhez kell igazítani. Ez nem kivétel a szabály alól. A forditas.fsf.hu lapon megadott példák nem ilyenek, egyszerű mondatokról van szó, amelyek végén az írásjel (! helyett .) helytelen és önkényes.
Jó utánanézni a magyar nyelv szabályainak, és az is jó, ha a fordító ilyenkor nem csak egy 26 évvel ezelőtti kiadványt forgat, ami maga is változatlan utánnyomás, hanem megnézi az azóta megjelent módosításokat, frissítéseket, magyarázatokat, különösen, ha felhívják rájuk a figyelmet. Na akkor mégegyszer: Helyesírás.lap.hu - Írásjelek
hanem elolvasni és elsajátítani a Magyar Helyesírási Szótár tartalmát. Itt található: http://hu.wikisource.org/wiki/A_magyar_helyesírás_szabályai vagy itt: http://mek.oszk.hu/01500/01547/index.phtml Ha valakinek kifogásai vannak, akkor természetesen van arra lehetőség, hogy összefoglalja őket, és benyújtsa az illetékeseknek. Esetleg előtte népszerűsítheti az ötleteléseit, de addig is: a szabály az szabály, és be kell tartani.
Ui. Én azt is el tudom képzelni, hogy az óhajtó mondat után egy kis (piros) szívecskét teszünk, nem ! jelet, vagy a humoros megjegyzéseket csak :-) emotikonnal zárjuk, pont nélkül. Én is sok mindent el tudok képzelni, hála Istennek nem vagyok fantáziátlan, de nem tévesztem össze a fantáziavilágom a valósággal.
Az alárendelt összedett mondat végén lévő írásjelet a főmondat határozza meg. Nem véletlenül :) Tihamér tudja, hol a banán. Tihamér tudja, hol a banán?
Nincs olyan, hogy a műszaki szövegeknél egyféle helyesírási szabálygyűjteményt alkalmazunk, a jogi szövegeknél egy másodikat, a közgazdaságiaknál egy harmadikat stb. Az a szent, amit a Tudományos Akadémia mond. Ilyen szempontból a Tudományos Akadémia felette áll még az Alkotmánybíróságnak is. :-)
Hogy utóbbi esetben könnyen belehal az ember az útmutatás be nem tartásába. Ez a kijelentés lényegesen más viszonyt teremt a kommunikáló felek és a világ között, mint a mostani példa. Ezért is van arra - gondolom - jogszabály, hogy jelezzék a veszélyt.
Akkor szólj az elektromos műveknek, hogy szedje le a figyelmeztető tábláit a kapcsolószekrényekről, trafóházakról stb., amelyeken azt írja, hogy: Vigyázat! Nagyfeszültség! stb.
István! Nem győztél meg. Magyarországon amúgy divat a szabályok be nem tartása. Általánosan elterjedt, hogy az 50-es tábla után is (általában lakott területen) min. 55-tel, de inkább 60-nal megyünk, mert egyébként ránkvillog a mercis vagy a bömös. Én már azt is unom.
Az általános iskolában megtanították, hogy felszólító mondat végére felkiáltójelet teszünk. Ez nem mindig van így. Felkiáltó és óhajtó mondat végén valóban általában felkiáltójel található. Felszólító mondat végére is felkiáltójelet teszünk, ha például párbeszédben hangzik el a felszólítás. Dokumentáció jellegű könyvben azonban sohasem. Ahelyett, hogy „Nyissuk meg a fájlt!”, azt kell írni, hogy „Nyissuk meg a fájlt.”. Szakácskönyvben sem írják azt, hogy „Végy két tojást!”, csak azt, hogy „Végy két tojást.”. Természetesen felkiáltó mondat végén a könyvekben is a felkiáltójelet használunk. „Figyelem! Ezzel tönkreteheti monitorát!” Off topic: szerintem nem elegáns egy vitatott írásjel miatt ennyi mínuszt kiosztani.
Csakhogy ez pragmatikus (pragmatikai) szempontból nem felszólító mondat. A felhasználói útmutatókból, leírásokból, dokumentációból pontosan az hiányzik, ami a kérő/felszólító/óhajtó mondatok sajátja: az affektív tartalom. Nincs kapcsolat a küldő és a fogadó között, így semmilyen viszonyban sem állnak egymással - ezért is írtam, hogy ez csupán egy lehetőséget fejez ki.
"A felszólító mondatnak közvetlen felszólítottja van..." > Hát, ez nem teljesül. Általánosan szólíttatunk fel. Lásd: Magyar Grammatika, 379. old. ISBN 963 19 2499 8
A kurrens akadémiai helyesírás 1984-es kiadású. Lehet, hogy azóta változott egy és más a nyelvhasználatban?
A magyar nyelvben nincs olyan, hogy útmutató mód. Erről bővebben itt lehet olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Felszólító_mód (ebből - ha valaki ezt sem tudta volna - kiderül, hogy a kérést kifejező mondat után is felkiáltójelet teszünk). Olyan nincs, hogy egy szövegben sok a felszólító mondat, emiatt inkább pontot teszek a mondat végére. Ha egy oldalon 100 felszólító mondat van, akkor 100-szor kell kitenni a felkiáltó jelet. Ez ilyen egyszerű. Lehet itt magyarázkodni, de azzal csak azt áruljuk el magunkról, hogy nem ismerjük a magyar helyesírási szabályokat (amelyek nem azonosak az angol helyesírási szabályokkal), és csak tévútra visszük a fiatal, tapasztalatlan kollégákat.
Ui. Nem kell aggályoskodni, hogy macerás kitenni a felkiáltójelet. A spanyolokhoz képest még szerencsések is vagyunk.
Viszont ha 100-ból 100 ezt az elvet követi, akkor a te különutas megoldásodról nem várhatod a jó visszhangot. Egyébként pedig a felszólító mondat és a felkiáltó jel sem az őstudás része, hanem egyszer elkezdték egy adott típusú gondolatkifejezésre alkalmazni. Ezt ebben a témakörben kissé módosították, egyébként nem minden érv és ész nélkül: a dokumentációk nem felszólításokat tartalmaznak, hanem útmutatásokat, éppen az hiányzik belőle, amitől felkiáltójelet kéne tenni. Nem parancsolok rá az emberre, hogy kattintson ide, hanem megkérem rá, csak ezt a felszólítóra hajazó szerkezetekkel tudom úgy megtenni, hogy jól olvasható, útmutatószerű legyen a szöveg.
Tehát azt gondolom, hogy maga a felszólítómondat értelmezése nem olyan triviális, hogy egy igealak alapján felszólítónak nevezzünk egy mondatot.
angol hatásra valóban elterjedt az a gyakorlat, hogy felszólító mondat végére nem teszünk felkiáltójelet. Ebben én is ludas vagyok, mert több Microsoft termék honosításában részt vettem, és nem tiltakoztam, bár nem lektor voltam, hanem fordító. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a műszaki szövegeknél nem kell betartani a helyesírási szabályokat, mintha azok törvényen kívüliek lennének. A felkiáltó jelet nem kiabáló mondat végére tesszük, hanem felszólító mondat végére. Ne tessék ezt keverni!
Ez egyáltalán nem így van. Dokumentáció jellegű leírásban a felszólító mondat végére pontot teszünk, pl.: „Nyissuk meg a fájlt.” Vagy: „Végy két tojást.” Gondold el, egy csupa utasításból álló leírásnál olyan lenne, mintha állandóan kiabálnál.
peer agreement (net): -3