Zsuzsannának a válaszomhoz fűzött megjegyzésére ott nincs elég helyem reagálni, úgyhogy itt folytatom – annál is inkább, mert általános metodológiai kérdésről van szó.
Az Európai Bizottság közzétett egy útmutatót „A pontos fogalmazás műávészete” címmel, mely az alábbi linken érhető el:
http://ec.europa.eu/translation/writing/clear_writing/how_to... . ("hu" helyébe "en"-t, "fr"-t, "de"-t stb. írva sok más nyelv útmutatója is letölthető.) Ebben (is) szerepel az alábbi tanács:
A túl sok ismeretlen rövidítés miatt a szöveg érthetetlenné válik, és
fennáll a veszélye, hogy az olvasó elalszik (vagy akár dühbe gurul):
(ERFA + EMOGA + KAP = ZZZ/GHRR).
Előfordulhat, hogy valamelyik rövidítés esetleg nem ismert az olvasó
előtt. Ilyenkor a következőt érdemes tenni:
• ha a kifejezés csak egyszer vagy kétszer fordul elő a szövegben,
írjuk ki teljes hosszában; vagy
• első előforduláskor írjuk ki teljes hosszában, mögötte zárójelben
feltüntetve a rövidítést, majd a továbbiakban használjuk csak a
rövidítést, ...
Itt is pontosan ezt tanácsolnám: legalább egyszer kiírni a jelentést: ha a fordító nem volt vele tisztában, lesz olyan olvasó is, aki számára ez nagy segítség.
The translation workplace 
peer agreement (net): +5
