Login or register (free and only takes a few minutes) to participate in this question.
You will also have access to many other tools and opportunities designed for those who have language-related jobs (or are passionate about them). Participation is free and the site has a strict confidentiality policy.
Az utóbbi években a modern államokban elfogadottá vált egy új igazgatási irányelv, amelyet a government to governance (a kormányzattól az igazgatás felé) fordulataként jellemez a szakirodalom (van Kersbergen/ van Waarden 2004), jóllehet a „governance” értelmezése körül még akadnak tisztázatlanságok (Benz 2004. 130.).
A „governance” olyan igazgatási módszert jelent, amelynek lényege az alku és a körültekintő mérlegelés. Vertikális irányban az európai, a nemzeti és a nemzet alatti szinteket kapcsolja össze. Önkormányzatiságot és rugalmas alkalmazkodóképességet biztosít az említett szinteknek anélkül, hogy rendszeres és nyílt konfliktusba kerülnének az EU-hatóságok (Európai Parlament, Európai Tanács, Európai Bizottság) közpolitikai céljaival. A horizontális irány pedig olyan többszereplős folyamatként értelmezi az igazgatást, amely nemcsak a közintézményeket, hanem a magánvállalkozásokat és a civil szervezeteket (lobby-csoportok, közérdek-érvényesítő csoportok stb.) is magába foglalja.
A „governance”-irány erősödése összefügg az Európai Unió kompetenciáinak szélesítésével. Figyelemre méltó eltérés mutatkozik a szabályozási politikák (regulatory policies) és az elosztási politikák (distributive policies) között. A szabályozási politikák alku- és mérlegelési folyamatai EU-szinten mutatkoznak meg, az elosztási politikáké viszont alulról felfelé (bottom-up) – vagyis a nemzeti és a nemzet alatti szintek is érdemleges szerepet töltenek be. A helyzetet bonyolítja, hogy a szabályozási politikák megvalósítói a kormányzatok és a közintézmények, az elosztási politikáké pedig gyakran a magánvállalkozások és a civil szervezetek. Még olyan esetek is előfordulhatnak, amelyekben az alkufolyamatok, a lobby- és a döntéshozatali tevékenységek lényegileg a kormányzaton kívül történnek (governance without government).
Gábor, nem értem, hogy miről van itt szó. Angol kifejezések magyarul vannak definiálva/megmagyarázva, vagy a magyarázat már fordítás?
Azért kérdem, mert szerintem az egész kicsit sántít, a government főnév, a governance meg főnévi igenév. A magyar definíciót nézve nekem a "közigazgatás" jutott az eszembe, mert a magyar magyarázat tulajdonképpen ennek a rendszerét írja le. De a magyarázat is vázlatos, olyan, mint egy egyetemi órai jegyzet, nem áll össze normális mondattá. Az itt esetleg a lényeg, hogy a kormányzat szerepét megkülönböztessük: irányító vs. szolgáltató?
Government: egypólusú, közhatalmi intézményrendszer, vertikális függőség és irányítás, egymástól elválasztott kompetenciák és közfeladatok, irányító központi kormányzat.
Governance: önkormányzatok helyi, regionális és interregionális kormányzatok kapcsolatrendszere, hálózatok kialakulása, szolgáltató központi kormányzat.
Én is a "kormányzás" kifejezéssel találkoztam, de a szerző jobb kifejezést szeretne.
Tudnál idézni konkrét mondatot? (A menedzsment szakirodalom "kormányzás"-nak nevezi ezt a kifejezést, de látni kellene, mi a különbség a government-hez képest.)
Automatic update in 00:
Answers
2 days12 hrs confidence: peer agreement (net): +2
igazgatás
Explanation: Ld.:
1.
Korunk 2008 Június
Fordulat az Európai Unió közpolitikájában
Jenei György
A kormányzattól a többszintű igazgatásig
Egy új fogalom értelmezése
Az utóbbi években a modern államokban elfogadottá vált egy új igazgatási irányelv, amelyet a government to governance (a kormányzattól az igazgatás felé) fordulataként jellemez a szakirodalom (van Kersbergen/ van Waarden 2004), jóllehet a „governance” értelmezése körül még akadnak tisztázatlanságok (Benz 2004. 130.).
A „governance” olyan igazgatási módszert jelent, amelynek lényege az alku és a körültekintő mérlegelés. Vertikális irányban az európai, a nemzeti és a nemzet alatti szinteket kapcsolja össze. Önkormányzatiságot és rugalmas alkalmazkodóképességet biztosít az említett szinteknek anélkül, hogy rendszeres és nyílt konfliktusba kerülnének az EU-hatóságok (Európai Parlament, Európai Tanács, Európai Bizottság) közpolitikai céljaival. A horizontális irány pedig olyan többszereplős folyamatként értelmezi az igazgatást, amely nemcsak a közintézményeket, hanem a magánvállalkozásokat és a civil szervezeteket (lobby-csoportok, közérdek-érvényesítő csoportok stb.) is magába foglalja.
A „governance”-irány erősödése összefügg az Európai Unió kompetenciáinak szélesítésével. Figyelemre méltó eltérés mutatkozik a szabályozási politikák (regulatory policies) és az elosztási politikák (distributive policies) között. A szabályozási politikák alku- és mérlegelési folyamatai EU-szinten mutatkoznak meg, az elosztási politikáké viszont alulról felfelé (bottom-up) – vagyis a nemzeti és a nemzet alatti szintek is érdemleges szerepet töltenek be. A helyzetet bonyolítja, hogy a szabályozási politikák megvalósítói a kormányzatok és a közintézmények, az elosztási politikáké pedig gyakran a magánvállalkozások és a civil szervezetek. Még olyan esetek is előfordulhatnak, amelyekben az alkufolyamatok, a lobby- és a döntéshozatali tevékenységek lényegileg a kormányzaton kívül történnek (governance without government).