This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
English to Hungarian: Excerpt from a book on personal development General field: Art/Literary Detailed field: Poetry & Literature
Source text - English Perhaps my biggest advantage was that, even though
I was not uncoordinated, I had not excelled in any sports
growing up. Therefore, I assumed I would need to find an
instructor to guide my learning process, lest I end up like
so many other eternally frustrated golfers. Also, because
I had grown up trying to learn to play musical instruments
(besides guitar and piano, I also studied the flute
and saxophone), I expected that mastering the skills that
would bring both consistency and joy to the game would
take time and applied effort. It never occurred to me that
golf would be a quick or easy study. I was undaunted by,
but yet aware of, the fact that despite my ability to play
the piano well, I had fallen short of many of my musical
goals. I comforted myself with my knowledge that I was
an adult now, armed with an adult mentality and all that
I had learned from those failures. I was sure this would
see me through to achieving my goals in this newfound
endeavor.
What I learned from golf was that all my failures in
music had stemmed from my lack of understanding the
proper mechanics of practicing, of the process of picking
a goal, whatever that may be, and applying a steady effort
toward achieving it. Perhaps most important, I realized
that I had learned how to accomplish just that without
the frustration and anxiety usually associated with such an
activity.
Golf provided me with my first opportunity to quantify
these mechanics into something tangible to someone
with my upbringing; before this point, I was like everyone
who had come before me. I wanted the joy and
benefits that are rewarded to the individual who perseveres
at working toward a lofty personal goal. I wanted
to experience the self-discovery that one attains by picking
a goal and steadily working toward it, regardless of
the pitfalls and frustration. This desire to learn is only the
first step, though. Without an understanding of proper
practice mechanics, and without an awareness of our own
internal workings, we’re almost certain to use up the initial
inspiration and motivation that propelled us into our
endeavor, leaving us feeling we cannot reach the goal that
had seemed so worth striving for just a short time earlier.
Why bother with any of this? This is a question I asked
myself. I mean, really, what is the relevance of this to how
we live our lives day to day? How does understanding and
developing this mindset impact what we experience moment
by moment, what we accomplish, and who we are?
The answer is that this mindset influences everything. It is
the blank page on which we draw our lives. It determines
not only what we draw but also what we are able to draw. It
shapes every aspect of who we are, what we become, and
how we see others. It is self-discipline and self-awareness.
It gives us patience with ourselves, with others, and with
life itself. It is certainly one of the most powerful and
meaningful gifts we can give ourselves — and yes, only
we can give this gift to ourselves.
Our culture today is one built on multitasking. Multitasking
is emphasized not just to increase productivity
(which never seems to be enough), but for survival. We
teach it to ourselves, and we teach it to our children. We
are always doing and thinking of more than one thing at
a time.
Think about the simple act of driving a car. What is
the first thing many of us do after we start the car? We
turn on the radio. Now we are driving and listening to the
radio. If someone is with us, we are carrying on a conversation
on top of that. If we are alone, we might talk on a
cell phone. Our minds are juggling many activities, and
our energies are very dispersed. Even though this tires
us completely, it has become normal for us as our world
moves faster and faster. We don’t even question the levels
of absurdity that multitasking reaches at times.
Years ago, I took one of my daughters to a skating
party sponsored by the sixth grade of her school. I told
her I would sit inconspicuously in the concession area and
read while she skated. Here is what I saw and heard as I observed
the scene. Six TV monitors hung from the ceiling
along the main side of the rink, where people put on their
skates. Each TV played a different channel, and each one’s
volume competed with those of all the other TVs. Loud
music was playing throughout the rink. There was a
video-game area where about a half-dozen full-size arcade
machines blared out their own sound effects. There was
also a seven-foot TV screen at one end of the rink playing
a music video that was different than the music playing on
the house PA system. Finally, there were all these elevenyear-
old kids skating around the rink, and none of them
were talking to one another. How could they? Just skating
while absorbing all this sensory input that the mind
needed to process was exhausting.
At times we must do several things at once, but the
problem for us is that we are so used to always multitasking
that when we decide we want to reel in our minds
and focus ourselves on just one activity, we can’t. Our
minds are so agitated, and that agitation has a tremendous
amount of momentum. It doesn’t want to stop moving.
It tires us out and stresses us out. We find we can’t sit
still, and we can’t be still. However, the practicing mind
is quiet. It lives in the present and has laser-like, pinpoint
focus and accuracy. It obeys our precise directions, and all
our energy moves through it. Because of this, we are calm
and completely free of anxiety. We are where we should
be at that moment, doing what we should be doing and
completely aware of what we are experiencing. There is
no wasted motion, physically or mentally.
Going back to the car example, how many times have
you driven somewhere and then noticed that you didn’t
remember a portion of the ride? The reason you experience
this is because instead of focusing on driving the car,
your mind was overflowing with unrelated thoughts. So
few people are really aware of their thoughts. Their minds
run all over the place without their permission, and they
go along for the ride unknowingly and without making a
choice. Instead of observing their thoughts and using their
thoughts to serve themselves, they are in their thoughts.
If this weren’t so tragic, it would be amusing. We are
convinced that because our technology is evolving, we
must be evolving, too. We think that because we have cell
phones with cameras in them, we must be more advanced
than people who lived twenty-five hundred years ago; but
in fact, those people in the past were much more aware
of their internal world than we are because they weren’t
distracted by technology. We have all this technology,
which is supposed to make our lives easier, yet it doesn’t.
They had none of the technology, but they had much simpler
lives and perhaps a better understanding of how their
minds worked.
Translation - Hungarian Talán a legnagyobb előnyöm az volt, hogy bár nem voltam ügyetlen, soha nem voltam kifejezetten jó a sportokban fiatal koromban. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy találnom kell egy oktatót, aki utat mutat nekem a tanulásban, máskülönben úgy végezném, mint sok más örökké frusztrált golfozó. Ezen kívül, mivel gyerekként több hangszeren is tanultam játszani (a gitár és a zongora mellett furulyázni és szaxofonozni is), arra számítottam, hogy az olyan képességek elsajátítása, amelyek következetességet és élvezetet hoznának a játékomba, időbe és erőfeszítésbe kerülne. Soha nem gondoltam, hogy golfozni gyors vagy könnyű megtanulni. Nem tántorított el az a tény – noha tudatában voltam – hogy bár jól tudtam zongorázni, sok célomat nem értem el a zenében. Azzal vigasztaltam magam, hogy már felnőtt vagyok, felnőtt mentalitással felvértezve, nem beszélve arról, hogy sokat tanultam a múltbeli kudarcaimból. Biztos voltam benne, hogy mindez a segítségemre lesz a céljaim elérésében ebben az új vállalkozásban.
A golfnak köszönhetően ráeszméltem, hogy az összes zenei kudarcom abban gyökerezett, hogy nem értettem meg a helyes gyakorlás mechanizmusát, a célkitűzés folyamatát (bármilyen célról legyen is szó) és a rendületlen erőfeszítést, amellyel el lehet érni azt. Talán a leglényegesebb, hogy rájöttem, hogyan lehet elérni mindezt a nélkül a frusztráció és szorongás nélkül, ami általában az ilyen tevékenységekkel jár.
A golf elsőként adott lehetőséget arra, hogy számszerűsíthessem ezeket a mechanizmusokat, és ez által megfoghatóvá tegyem őket azok számára, akik hozzám hasonló neveltetésben részesültek; ezt megelőzően én is olyan voltam, mint előttem mindenki. Akartam azt az élvezetet és az előnyöket, amelyekben a kitartó emberek részesülnek, jutalmul a magasztos céljaik elérése érdekében végzett kemény munkájukért. Meg akartam tapasztalni azt az önfelfedezést, amelyet az által élünk meg, hogy kitűzünk egy célt és kitartóan dolgozunk érte, a buktatók és a frusztráció ellenére. Ellenben a tanulási vágy csak az első lépés. A helyes gyakorlási technikák megértése nélkül, valamint anélkül, hogy tisztában lennénk a saját belső működésünkkel, szinte biztos, hogy hamar elhasználjuk a kezdeti motivációnkat, amelynek köszönhetően belevágtunk az egészbe, és így végül úgy érezzük, nem vagyunk képesek elérni azt a célt, amelyért nemrég annyira érdemesnek tűnt küzdeni. Mi értelme bármennyit is fáradni ezért? Ez a kérdés ötlött fel bennem. Más szóval, mégis mit számít ez abban, hogy hogyan éljük a mindennapi életünket? Milyen hatással van ennek a hozzáállásnak a megértése és kifejlesztése arra, hogy mit tapasztalunk percről percre, hogy mit érünk el, és hogy kik vagyunk?
A válasz az, hogy ez a hozzáállás mindent befolyásol. Ez az a tiszta lap, amelyre az életünket írjuk. Nem csak azt határozza meg, hogy mit írunk, hanem azt is, hogy mit vagyunk képesek megírni. Hatással van lényünk minden egyes aspektusára, vagyis hogy kik vagyunk, mivé válunk, és hogyan látunk másokat. Ez az önfegyelem és az öntudat. Általa türelmesek tudunk lenni magunkkal, másokkal, és az élettel szemben. Ez kétségkívül az egyik legnagyszerűbb és legfontosabb ajándék, amelyet önmagunknak adhatunk – és igen, kizárólag mi adhatjuk ezt az ajándékot önmagunknak.
A mai kultúránk a több feladat egyidejű végzésére, avagy az ún. multitasking-ra épül. Ennek célja, amint azt sokan hangsúlyozzák, nem csak a produktivitás növelése (ami látszólag sosem elég), hanem egyenesen a túlélés. Ezt tanítjuk magunknak, ezt tanítjuk a gyerekeinknek is. Mindig több dolgot végzünk, és több dologra gondolunk egyszerre.
Gondoljunk csak az autóvezetés egyszerű példájára. Mi az első dolgunk, miután beindítjuk a motort? Sokan bekapcsoljuk a rádiót. Máris vezetünk és rádiót hallgatunk egyszerre. Ha valaki más is van az autóban, mindennek tetejébe még beszélgetünk is. Ha egyedül vagyunk, esélyes, hogy telefonálni fogunk. Az elménk ilyenkor egyszerre több tevékenységgel zsonglőrködik, és az energiánk szétszóródik. Habár ez teljesen kifáraszt minket, mégsem érezzük, hogy ez probléma lenne, hiszen az egyre gyorsuló világban ez vált a normává. Még csak nem is kérdőjelezzük meg az abszurditás szintjét, amelyet olykor elérünk a multitaskingnak köszönhetően.
Évekkel ezelőtt elvittem a lányomat egy korcsolyás bulira, amelyet az iskolája 6. osztálya szervezett. Azt mondtam neki, hogy leülök a pálya mellett és olvasok, amíg ő korcsolyázik. A következőket láttam és hallottam, miközben megfigyeltem a jelenetet. Hat darab tévéképernyő volt felszerelve a pálya oldalán, ahol a résztvevők felvették a korcsolyájukat. Mindegyik tévén más csatorna ment, egymást túlharsogva. A korcsolyapályán hangos zene szólt. A közelben mintegy féltucat nagyméretű játékgép ontotta magából a hangeffekteket. Egy másik 2 méteres tévéképernyő a pálya végében egy klippet játszott, ami különbözött a már említett bömbölő zenétől. Eközben persze ott voltak a 11 éves korcsolyázó gyerekek, de egyikük sem beszélgetett a többiekkel. Hogy lehetett ez? Korcsolyázni miközben befogadjuk és feldolgozzuk ezt a rengeteg ingert kimerítő feladat az agynak.
Olykor kénytelenek vagyunk egyszerre több dolgot csinálni, de a probléma az, hogy annyira hozzászoktunk a multitaskinghoz, hogy amikor úgy döntünk, megzabolázzuk az elménket és csak egyetlen tevékenységre koncentrálunk, képtelenek vagyunk rá. Ennyire nyugtalan az elménk, és ennek a nyugtalanságnak borzasztó nagy hajtóereje van. Nem akar megállni. Kimerít és kikészít minket, ezáltal stresszesek leszünk. Nem tudunk egy ültő helyünkben nyugton maradni. A gyakorló elme viszont csendes. A jelenben él, és pengeéles, hajszálpontos koncentrációra képes. Engedelmeskedik az utasításainknak, és az összes energiánkat egybegyűjti. Ennek köszönhetően nyugodtak vagyunk és teljesen szorongásmentesek. Ott vagyunk, ahol abban a pillanatban lennünk kell, azt csináljuk, amit csinálnunk kell, miközben teljesen tudatában vagyunk, hogy mi történik. Nincsen elpazarolt erőfeszítés sem fizikailag, sem mentálisan.
Térjünk vissza az autós példához. Hányszor fordult elő, hogy mentél valahová, és aztán rájöttél, hogy nem emlékszel az utazás egy szakaszára? Ez azért történik, mert ahelyett, hogy a vezetésre fókuszálnál, az elmédet más gondolatok uralják. Kevés az olyan ember, aki ténylegesen tudatában van a gondolatainak. A többség elméje zabolátlanul csapong az engedélyük nélkül, és automatikusan futó programként vágnak neki az útnak, jóformán nem is ők hozzák a döntéseket. Ahelyett, hogy megfigyelnék a gondolataikat és a saját szolgálatukba állítanák azokat, elmerülnek bennük. Ha ez nem lenne tragikus, szórakoztatónak találnám. Meg vagyunk győződve róla, hogy mivel a technológiánk fejlődik, mi is biztosan fejlődünk. Azt hisszük, hogy azért, mert van okostelefonunk, fejlettebbek vagyunk a 2500 évvel ezelőtt élt embereknél, de valójában azok az emberek sokkal inkább tudatában voltak a belső világuknak, mint mi, mert nem terelte el a figyelmüket a technológia. Rendelkezésünkre áll ez a rengeteg eszköz, amely az életünk megkönnyítésére hivatott, de mégsem azt teszi. Az elődeink nem ismerték mindezt a technológiát, mégis sokkal egyszerűbb volt az életük, és talán sokkal inkább tisztában voltak az elméjük működésével.
More
Less
Translation education
Master's degree - Eötvös Loránd University
Experience
Years of experience: 9. Registered at ProZ.com: Jun 2017.
English to Hungarian (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University)) Spanish to Hungarian (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University))
I'm highly proficient in my source and target languages, and apart from translation, I also have a background in linguistics and literature studies, which gave me the perfect skills to do not only highly accurate but also stylistically appropriate translations.
Keywords: angol magyar fordítás, szakfordító, fordítás angolra magyarról
traducción de español a húngaro, traducción húngara, traducción profesional húngara
hungarian, translation, e-learning, education, linguistics, literature. See more.angol magyar fordítás, szakfordító, fordítás angolra magyarról
traducción de español a húngaro, traducción húngara, traducción profesional húngara
hungarian, translation, e-learning, education, linguistics, literature, translate english to hungarian, hungarian to english, hungarian translator. See less.
Expertise