Who cast that first fateful tomato that started the La Tomatina revolution? The reality is no one knows. Maybe it was an anti-Franco rebellion, or a carnival that got out of hand. According to the most popular version of the story, during the 1945 festival of Los Gigantes (a giant paper mâché puppet parade), locals were looking to stage a brawl to get some attention. They happened upon a vegetable cart nearby and started hurling ripe tomatoes. Innocent onlookers got involved until the scene escalated into a massive melee of flying fruit. The instigators had to repay the tomato vendors, but that didn't stop the recurrence of more tomato fights—and the birth of a new tradition.
Fearful of an unruly escalation, authorities enacted, relaxed, and then reinstated a series of bans in the 1950s. In 1951, locals who defied the law were imprisoned until public outcry called for their release. The most famous effrontery to the tomato bans happened in 1957 when proponents held a mock tomato funeral complete with a coffin and procession. After 1957, the local government decided to roll with the punches, set a few rules in place, and embraced the wacky tradition.
Though the tomatoes take center stage, a week of festivities lead up to the final showdown. It's a celebration of Buñol's patron saints, the Virgin Mary and St. Louis Bertrand, with street parades, music, and fireworks in joyous Spanish fashion. To build up your strength for the impending brawl, an epic paella is served on the eve of the battle, showcasing an iconic Valencian dish of rice, seafood, saffron, and olive oil.
Today, this unfettered festival has some measure of order. Organizers have gone so far as to cultivate a special variety of unpalatable tomatoes just for the annual event. Festivities kick off around 10 a.m. when participants race to grab a ham fixed atop a greasy pole. Onlookers hose the scramblers with water while singing and dancing in the streets. When the church bell strikes noon, trucks packed with tomatoes roll into town, while chants of "To-ma-te, to-ma-te!" reach a crescendo.
Then, with the firing of a water cannon, the main event begins. That's the green light for crushing and launching tomatoes in all-out attacks against fellow participants. Long distance tomato lobbers, point-blank assassins, and medium range hook shots. Whatever your technique, by the time it's over, you will look (and feel) quite different. Nearly an hour later, tomato-soaked bombers are left to play in a sea of squishy street salsa with little left resembling a tomato to be found. A second cannon shot signals the end of the battle. | Ki hajította el azt az első, végzetesnek bizonyuló paradicsomot, amely aztán útjára indította a legendás La Tomatinát? Igazából senki nem tudja. Egyesek szerint Franco-ellenes tüntetők lehettek, mások tudni vélik, hogy az egyik karneválon szabadult el a hangulat. A legnépszerűbb változat szerint 1945-ben, a hatalmas papírmasé bábukat felvonultató Los Gigantes fesztiválon pár helybéli egy kis csetepatéval kívánta felhívni magára a figyelmet. Úgy esett, hogy épp egy zöldségárus targoncájába botlottak, és elkezdtek az érett paradicsomokkal dobálózni. Az ártatalan bámészkodók is bekapcsolódtak a jelenetbe, mely végül hatalmas paradicsomcsatába torkolott. A rendbontóknak ugyan ki kellett fizetniük a pórul járt paradicsomárusokat, de ez sem tudta meggátolni, hogy a jelenet évről évre megismétlődjön és rövid idő alatt hagyománnyá váljon. Attól tartva, hogy a játék elfajulhat, az ötvenes években a hatóságok rendre kiszabtak, részben feloldottak, végül újból bevezettek egy sor tilalmat. 1951-ben börtönbe zártak néhány tilalmat megszegő helybélit, de az intézkedés olyan heves tiltakozást váltott ki, hogy kénytelen voltak a rendbontókat szabadon bocsátani. A paradicsomcsatát tiltó intézkedések híres kifigurázása 1957-ben történt, amikor is a kezdeményezők egy paradicsom-temetésparódiát rendeztek, koporsóval és teljes ünnepi körmenettel. Az eseményeket követően a helyi önkormányzat végül jobbnak látta beadni a derekát, és miután felállított pár szabályt, zöld utat adott ennek a bolondos hagyománynak. Noha a paradicsomoké a főszerep, a nagy összecsapást egy teljes hétig tartó ünnepség előzi meg, melyet Buňol városka védőszentjeinek, Szűz Máriának és Bertrand Szent Lajosnak a tiszteletére rendeznek utcai parádéval, zenés produkciókkal és tűzijátékokkal, igazi spanyol stílusban. A csata előestéjén egy hatalmas paella készül: ezzel a legendás tenger gyümölcseivel, sáfránnyal és olívaolajjal készült valenciai rizses fogással gondoskodnak arról, hogy a résztvevők kellő tartalékkal induljanak a küszöbönálló leszámolásba. Mára sikerült ezt a szilaj fesztivált néhány intézkedéssel valamelyest megszelidíteni. A szervezők egészen odáig elmentek, hogy minden évben egy speciális, evésre nem alkalmas paradicsomfajtát termesztenek kimondottan erre az eseményre. Az ünnepség reggel 10 óra körül indul, amikor a résztvevők egy zsírral bekent oszlop felé tülekednek, hogy megkaparintsák a tetejére rögzített sonkát. A szemlélők slaggal locsolják a rúdon felkapaszkodni igyekvőket, énekszó és tánc kíséretében. Mikor a templomharang delet üt, paradicsommal roskadásig teli teherautók gurulnak be a városkába, egyre erősődő „ To-ma-te, to-ma-te!” skandálás közepette. Aztán a vízágyú elsütésével indulhat az igazi fieszta, innentől kezdve szabadon be lehet vetni a paradicsomokat illetve a támadások minden elképzelhető válfaját. Magas röppályájú paradicsombombák, lopakodó orgyilkosként végrehajtott merényletek, netán ügyes egykezesből ívben csavart lövedékek: bármi legyen is a harci technikád, mire a La Tomatina véget ér, garantáltan másképp festesz és érzed magad. Nagyjából egy óra múlva a paradicsomlétől tocsogó bombázók kedvükre tobzódhatnak az utcán hömpölygő salsában, amelyben nehéz lenne fellelni bár egy ép paradicsomot. A másodszorra eldördülő vízágyú jelzi: a csata véget ért. |