English Hungarian translator (lawyer / economist / finance)

Member since Apr '10

Working languages:

English to Hungarian
Hungarian to English
Slovenian to Hungarian
Slovenian to English

Annamária dr Ilas-Székely
fast and punctual, reliable

Local time: 09:48 CEST (GMT+2)

Native in: Hungarian

Send email

Willingness to Work Again

2 Positive entries

Profile

Contact

Freelancer,

Verified member

Translation, Interpreting, Editing/proofreading, Website localization, Software localization, Voiceover (dubbing), Subtitling, Post-editing, Transcription, Project management, Operations management

Specializes in:
Telecom(munications)	Law: Contract(s)
Law: Patents, Trademarks, Copyright	Finance (general)
Marketing / Market Research	Business/Commerce (general)
Investment / Securities	Government / Politics
Real Estate	Law: Taxation & Customs

PRO-level points: 20, Questions answered: 14

Sample translations submitted: 4

Hungarian to English: Report On the Sector Inquiry of Residential Mortgage Loans General field: Bus/Financial Detailed field: Finance (general)
Source text - Hungarian Oldal 1 A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL JELENTÉSE A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS ÉS VERSENYKORLÁTOZÁS TILALMÁRÓL SZÓLÓ, TÖBBSZÖR MÓDOSÍTOTT 1996. ÉVI LVII. TÖRVÉNY 36/A. §-A ALAPJÁN A JELZÁLOGHITELEZÉS TÁRGYÁBAN FOLYTATOTT ÁGAZATI VIZSGÁLATRÓL Budapest, 2005. december Oldal 2 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. A lakáscélú jelzáloghitelezési piacon a banki kamatok és a nagymértékben növekvő nyereség, az EU átlagnál lényegesen magasabb kamatmarzsok arra utaltak, hogy a versenyben a különböző versenyterületek közül az „árverseny”-ben nem mutatkoznak kellően a hatásos versenyszituáció jellemzői. Emellett több bejelentés, valamint az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának átirata is a banki szolgáltatásokon belül a lakáshitelezési piac GVH általi vizsgálatát igényelte. 2. A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytörvény 36/A. § alapján 2004. július 9-én ágazati vizsgálatot indított a lakáscélú jelzáloghitelezési piacon a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából, annak eldönthetősége érdekében, hogy az adott piacon egy vagy több vállalkozás megakadályozza, korlátozza vagy torzítja-e a versenyt, illetve visszaél-e gazdasági erőfölényével. Az ágazati vizsgálat a 2002. január és 2004. július közötti időtartamra terjedt ki, a vizsgálat során 41 hitelintézetet keresett meg a GVH. 25 hitelintézettől kapott érdemi válasz alapján a GVH 250 termék kondícióit vizsgálta meg típusonként csoportosítva. Az ágazati vizsgálat céljából és jellegéből következően (szemben például konkrét vállalkozás visszaélési tilalmat sértő magatartása versenyfelügyeleti eljárásban történő vizsgálatával) annak nem voltak részei a banki üzemgazdasági, költség- és hatékonysági elemzések. 3. A pénzügyi, hitelintézeti piaci szolgáltatások egésze az erősen regulált szektorok közé tartozik. Termékoldalról az érintett piac nem tekinthető egységesnek. Egyrészt a hitelintézeti és a lakástakarékpénztári hitelezés, másrészt a különböző állami támogatású hitelek és a „sima” piaci kamatozású lakáshitelek lényegesen, egyes elemeikben alapvetően különbözőnek minősíthetők, helyettesítés is csak részben áll fenn közöttük. Szabályozottságuk, a hitelintézetek egyes kondícióalakítási lehetőségei, s így a verseny területei, eszközei is olymértékben eltérők, hogy a különböző típusok külön-külön elemezhetők. A versenykorlátozási tilalom megsértésének gyanúja szempontjából például lényeges a piaci szereplők gyakorlatának vagy egyes díjak minősítésénél, hogy az azonosságok mennyiben következnek törvényi vagy más jogszabályi előírásokból. A vizsgálat megállapításai 4. A lakáshitel piacon szereplők működése, illetőleg az általuk nyújtott különböző szolgáltatások feltételeinek egy része jogszabályok1, illetve egyéb előírások által 1 o A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) o A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (Jht.) o A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996 évi CXIII. Törvény (Ltp tv.) o A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit) o 12/2001. (I. 31.) sz. Korm. rendelet a lakáscélú állami támogatásokról o A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. Törvény Oldal 3 korlátozott. A Hpt. általánosan szabályozza a hitelintézetek szakmai működését, ideértve az ügyfelekkel kötendő szerződési gyakorlatot, az általános szerződési feltételek és kondíciók megfogalmazását, közzétételének módját, idejét. A hitelintézet egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeli ügyfeleit az általa nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, és ezek módosulásáról tájékoztatni. A tájékoztatást, valamint az általános szerződési feltételeit2 is tartalmazó üzletszabályzatot, az ügyfelek számára ajánlott hitel és kölcsön nyújtásával kapcsolatos szerződési feltételeket, kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfeleket terhelő költségeket, késedelmi kamatokat, végül a kamatszámítás módszerét köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni, ha pedig az ügyfél kéri, ingyenesen a rendelkezésére bocsátani. A Jht. előírásai szerint működnek a jelzálog hitelintézetek, melyek speciális feladatkörük alapján Magyarország területén levő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújthatnak pénzkölcsönt, ezen kívül állami készfizető kezességvállalás esetén jelzálogjog kikötése nélküli kölcsönt nyújthatnak, illetőleg hitelintézetek és biztosító részvénytársaságok részére ingatlanok hitelbiztosítéki értékének megállapítását végezhetik a törvényben meghatározottak szerint. A jelzálogbank azt a jelzáloghitelt, valamint kapcsolódó kölcsönrészt vásárolhatja meg hitelintézettől, illetve biztosító részvénytársaságtól, amelyet a jelzáloghitel tekintetében Magyarország területén lévő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtottak elidegenítési és terhelési tilalom kikötése mellett, vagy azzal a szerződésbe foglalt tájékoztatással, hogy a jelzáloghitel, illetve a fedezetül szolgáló önálló zálogjog megvásárlása esetén a jelzálogjoggal (önálló zálogjoggal) terhelt ingatlanra a jelzálog-hitelintézet javára elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn. A törvény – egyebek mellett - rögzíti a jelzálog alapú hitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok hitelbiztosítéki értékének és a nyújtott kölcsönök maximumát (70%), a jelzáloghitel szerződés kötésének közokiratba foglalási kötelezettségét (a közokiratot a közjegyző állítja ki), szabályozza a jelzálogbank és egyéb hitelintézetek közötti lehetséges együttműködést is. A Ltp. törvény az ilyen típusú szakosított hitelintézetek működését, alapvetően a lakáselőtakarékosságra kötött szerződési gyakorlatot és kapcsolódó szolgáltatásokat szabályozza. A 12/2001. sz. Kormányrendelet az állam által az új lakástámogatási rendszer keretében nyújtott támogatásokhoz való hozzájutás, illetőleg a támogatott kölcsönök nyújtásának feltételeit tartalmazza, mely szerint az állam alapvetően kétféle3 kamattámogatást nyújt a kölcsön futamidejének első 20 évében. Mindkét támogatási forma célja, hogy az adósok kamatterhei csökkenjenek. Az állam a támogatást a hitelintézetek által felszámított 2 Minimálisa követelmények: • a hitelintézet teljes neve, tevékenységi engedély száma és dátuma, • változtatható-e a kamat és ha igen, milyen módon, a kamatszámítás módja, • egyéb díjak és költségek, • a szerződést biztosító mellékkötelezettségek. 3 • A jelzáloglevéllel finanszírozott hitelek kamattámogatása úgynevezett forrásoldali kamattámogatás, melyet az állam nem a lakáshitel kamataihoz, hanem a jelzálog-hitelintézet által kibocsátott azon jelzáloglevelekhez nyújt, amelyekkel finanszírozott jelzáloghitel-ügylet megfelel a Kormányrendeletben írt feltételeknek, többek között a Kormányrendelet 12. § (1) bekezdés g) pontjában megállapított maximált kamat- és költségfeltételeknek; • A kiegészítő kamattámogatást a Kormányrendeletben előírt személyi és egyéb feltételek teljesülése esetén, a 30 millió forintot meg nem haladó összegű – a telekár nélkül számított -, általános forgalmi adót nem tartalmazó építési költségek vagy értékesítés céljára épített új lakás vételárának megfizetéséhez magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező hitelintézettől felvett kölcsön vagy biztosítóintézeti jelzáloghitel törlesztéséhez nyújtja az állam. Oldal 4 kamatok és díjak maximum értékéhez köti. Az állam lakáshoz jutást támogató szándéka nemcsak a lakáskölcsön kamattámogatásának formájában jelent meg, hanem egyéb (például lakásépítési kedvezmény, adóvisszatérítés, akadálymentesítési támogatás) formákban is megjelenik, azonban az ágazati vizsgálat ezekre – a hitelezésen kívüli elemekre - nem terjedt ki. 5. A hitelintézetek az adós szerződésszerű teljesítésének biztosítására a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben meghatározottak szerint szerződést biztosító mellékkötelezettségeket kötnek ki a szerződésben. Ezek elsődlegesen a jelzálogjog és kezes bevonása, de további biztosíték lehet a hitelintézet számára a vételi jog kikötése. Az ingatlan nyilvántartásban feltüntetésre kerül, ha az ingatlant jelzálogjog és vételi jog terheli. Ezek biztosítására továbbá elidegenítési és terhelési tilalom is bejegyezhető, feltéve, ha a felek erről szerződésben. A jelzálog-hitelintézetek esetén törvényi kötelezettség, hogy elidegenítési és terhelési tilalmat jegyezzenek be a jelzálogjog biztosítására, amit a zálogszerződésben is fel kell tüntetni. 6. Általánosan megkövetelt folyósítási feltétel a fedezetként szereplő ingatlanra történő teljes körű, a hitelező bankra engedményezett vagyonbiztosítás megkötése, ez teljes mértékben összhangban van a nemzetközi gyakorlattal. A fedezetben keletkező esetleges károk – aminek a helyrehozatalára a hitelfelvevők többsége önmaga nem lenne képes –miatt keletkező „fedezethiány” biztosítással történő ellentételezése szakmailag teljesen indokolt. 7. A vizsgált időszakot követően bevezetett jogszabályváltozás kötelezi a lakáshitelt nyújtó hitelintézeteket teljes hiteldíj mutató4 számítására és közzétételére. 8. Lakáshitelt szakmai felügyeleti engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény nyújthat, az engedély az intézménytől függő alaptőke és szakmai felkészültség függvénye. Államilag támogatott hitelek nyújtásához szükséges a Pénzügy Minisztériummal megállapodást kötni. 2004. májusa óta az EU-ban megfelelő működési engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmények is beléphetnek a lakáshitel piacra (is) a szakmai felügyeletnél történt regisztrációt követően. Az ágazati vizsgálat a hitelintézetek a piacra lépés idő- és anyagi ráfordításait igen tág határok - néhány hét és 12 hónap - között jelölték meg, a piacra lépés költségeit néhány milliótól az egy milliárd Ft-ot is meghaladó összegre becsülték. 9. A korábbi években a lakáshitelezés területén az állami támogatások és a lakásépítés jelentős csökkenése, a kedvezőtlen jövedelemalakulás és gazdasági kilátások, a magas infláció, illetve hitelkamatok következtében a kilencvenes években a kereslet nagymértékű visszaesése volt a jellemző. Természetes, hogy ebben a helyzetben új hitelintézeteknek ezekre a piacokra való belépése nem volt „vonzó”, s így jellemzően az állományban és az új hitelnyújtásban is megmaradt a korábbi monopólium, az OTP Bank Rt. nagymértékű túlsúlya. Ez a tendencia a 2001. elejétől történt állami kamattámogatási rendszer - melynek célja az volt, hogy a lakáshitelek kamatai lényegesen a piaci hitelkamat szint alá kerüljenek, s ezáltal széles fogyasztói réteg számára váljanak elérhetővé a hitelek - bevezetésekor változott. (Az állami támogatás lakáshitelezésben játszott szerepét jól mutatja, hogy 2003-ban a támogatott hitelek részaránya 95 % volt.) A lakáshitel kamatok leszorítását úgy érte el a kormányzat, hogy a fogyasztóknak felszámítható kamatok és költségek mértékét korlátozta, a hitelintézetek ebből adódó 4. A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni. A jogszabály meghatározott minta feltételekre összehasonlítható, konkrét számok megadását írja elő. Oldal 5 kieső veszteségét támogatással kompenzálta. Az állami támogatás szabályai az eltelt időszakban többször változtak. Az állami támogatáspolitikájának köszönhetően, valamint a kereskedelmi bankok által nyújtott lakáskölcsönök jelzálogbankok általi refinanszírozásának, illetőleg a jelzáloglevél kamattámogatáshoz jutásnak a lehetősége következtében számos hitelintézet lépett a piacra, ezzel a korábbi kvázi monopolhelyzet megváltozott, versenyhelyzet alakult ki. 2001. elejéhez képest 2004. közepére a lakáshitelek állománya több mint kilencszeresére nőtt. 10. A lakáshitel piac kínálati oldalának szerelői a hitelintézetek – kereskedelmi és jelzálogbankok, takarékszövetkezetek, lakástakarékpénztárak - és elvileg a biztosító társaságok. A vizsgált időszakban a lakáshitel állományon belül a hitelintézetek közül a bankok növekvő – 90 %-ot meghaladó - dominanciája volt a jellemző, a takarékszövetkezeti szektor részesedése a 2002. évi 10 %-ról 2004. 1. félévére 7%-ra zsugorodott. A két lakástakarékpénztár részesedése nem számottevő (1% körüli). A biztosítótársaságok csak a banki együttműködések révén szereplői a piacnak, önálló hitelezési lehetőségüket valószínűleg nem érné meg kihasználni. Jogszabály az életbiztosítási díjtartalék 5 %-ban korlátozza a kölcsönnyújtás volumenét. 11. A piacon lévő növekvő verseny ellenére a piaci koncentráció az ágazati vizsgálat által érintett időszakban nőtt, a lakáshitel állományok alapján számított Herfindahl-Hirschman Index értéke a 2002. év végi 1887-hez képest 2003. végén 2268, 2004. első felének végén 2351 volt. A piaci állomány 82-83%-a ugyanazon kilenc banknál található. Ellenkező irányú változást, ugyanakkor természetesen erősebb koncentrációt állapíthatunk meg, ha a piacot a bankcsoportokat egynek véve vizsgáljuk. Ebben az esetben a lakáshitelezési piac bankszektori 2002. évi 3.655-ös HHI mutatója 2004-re 3.371-re csökkent. Az erős koncentráció okai közé sorolható, hogy a kapacitásszükséglethez képest rövid idő állt rendelkezésükre a bankoknak ahhoz, hogy az állami támogatású hitelek nyújtására – a piacra lépésre - felkészüljenek, ehhez hatékonyan átcsoportosítható tőkére és munkaerőre, valamint megfelelő IT háttérre volt szükségük. Emellett gyorsan alkalmazkodni kellett a folyamatosan változó szabályokból következő követelményekhez. Amelyik bank erre nem volt folyamatosan képes, lemaradt a többiek mögött. Emellett általánosan hat az a tény is, hogy a lakáshitelezés széles fiókhálózat hiányában csak korlátozott mértékben folytatható, a fiókhálózat egyéb értékesítési csatornákkal (ügynökök) csak részben, illetve töredékében helyettesíthető. 12. A jelzáloglevél kamattámogatásos hitelek értékesítésében nélkülözhetetlen egy jelzálogbank részvétele, ezért a kereskedelmi bankoknak és a takarékszövetkezeteknek is együttműködési megállapodást kellett kötniük egy jelzálogbankkal. A piacon való versenyképesség szempontjából ennél a terméktípusnál egyértelmű versenyelőny jelentkezik a saját jelzálogbankkal rendelkező bankcsoportok esetében. A csoporton belüli együttműködés költségkímélő volta mellett ez a többi kereskedelmi bankhoz képest többletbevételt, valamint időbeli előnyt is eredményez. A bankok-biztosítók közötti együttműködés nem nélkülözhetetlen a lakáshitel piacon, azonban bővíti a szolgáltatásválasztékot mind a hitelintézetek, mind a biztosítók ügyfelei számára, emellett praktikus a két különböző szolgáltatás – akár kölcsönös -értékesítésének fokozására, a szűk fiókhálózattal rendelkező bankok számára egyúttal igen fontos eszköz is a biztosítók ügynökhálózatának igénybevétele. Az együttműködés olyan bevételi forrást is jelent mindkét intézmény számára, amely egyúttal megkönnyíti az ügyfelek teljesítésének nyomon követését is, illetőleg kölcsönösen kikényszeríti a teljesítést. A bankok és lakástakarékpénztárak együttműködése kölcsönösen előnyös mindkét hitelintézetnek az értékesítés növekedése miatt, az ügyfelek számára pedig a kétféle termékhez kapcsolódó állami támogatások optimális felhasználását teszi lehetővé. Oldal 6 13. A lakáshitel piacon egy tízéves időtávban egyértelműen a verseny növekedése állapítható meg. Ez a verseny új piacra lépésekben, a szolgáltatás minőségében, az időtényezőben, a reklám mint versenyeszköz növekvő használatában, különböző promóciós akciókban egyaránt megjelenik. A kamatok és díjak esetében a verseny alacsonyabb, aminek azonban összetett okai vannak. A lakáshitelezésben az ágazati vizsgálattal érintett időszakban az állami kamattámogatású hitelek abszolút dominanciája következtében az árazást (s így a termékjövedelmezőséget) az állami szabályok és a támogatási politika változásai határozták meg alapvetően. 14. A banki lakáshitelezésben kialakult gyakorlat szerint az ágazati vizsgálat által érintett időszakban – s azt követően napjainkig is – a kamat mellett a kezelési költség jelenti a fogyasztó által a hitelért folyamatosan fizetendő legnagyobb tételt. A támogatott termékeknél a kamat és kezelési költség együttes összegében a különböző bankok termékei között nincsenek jelentős különbségek, az alacsony szórása azonban nem a verseny erősségét, hanem a piaci helyett a jogszabályi meghatározottságot jelzi. A lakáshitelek iránti nagyobb kereslet nem késztette a bankokat arra, hogy a jogszabályi limitektől lefelé jelentősen eltérjenek. Az állam által nem támogatott, s tartalmilag, a hitelezési feltételeket illetően egyáltalán nem szabályozott piaci kamatozású lakáshitelek esetében a nemzetközi összehasonlításban magas mértékeket (esetleg hozamokat) már nem az állami költségvetés finanszírozza többségében, hanem azt teljes egészében a hitelfelvevő lakosság által fizetett díjak fedezik. A piaci kamatozású termékeknél a bankok jellemzően ritkábban változtattak a kamatokon és a kezelési költségeken. Mind az átlagok, mind pedig a szórás viszonylag egyenletes, kis eltéréseket mutat az időszak egészében. Ebben lényeges szerepe lehetett annak, hogy a vizsgált időszakban a támogatott hitelek dominanciája mellett a piaci lakáshitelek aránya nagyon alacsony volt, így ezen a „réspiacon” realizált kondíciók nem tartoztak az erősödő versenyben a bankok figyelmének élvonalába. 15. A lakáskölcsönökhöz kapcsolódó egyéb költségekkel kapcsolatban a legszembeötlőbb tény, hogy a hitelintézetek skáláján már elnevezésüket tekintve is rendkívül sokféle létezett, illetve létezik. A lehetséges egyéb költségek jogcíme, száma, be-, illetve kivezetésének időpontja banktól, terméktől és a mindenkori banki árpolitikától függően változó. Az egyéb költségek közös fő jellemzője, hogy a kezelési költséggel szemben nem terhelik a kölcsönt a teljes futamidő alatt, azonban van köztük, amelyik „szükség szerint” többször is felmerülhet. Másik alapvonásuk, hogy hol százalékos, hol abszolút szám mértékben vannak meghatározva, de a kettő kombinációja is előfordul több variációban (minimum, maximum külön, tól-ig), emiatt az összehasonlíthatóságuk megkérdőjelezhető. 16. A hitelintézetek egy része kiköti, hogy a lakáskölcsönt kizárólag nála vezetett lakossági bankszámláról történő átutalással lehet törleszteni. A lakossági bankszámlaszerződés megkötésénél viszont ma már a bankok többsége megköveteli bankkártya szerződés megkötését is, a kettős árukapcsolás együtt rendszeres további kiadásokat (számlavezetési díj, tranzakciós díj, bankkártyához kapcsolódó – minimum éves kártyadíj – díjak) eredményez a lakáskölcsönért folyamodó ügyfél számára. A lakáshitelnyújtással a fogyasztónak egy másik piacon is hosszú távra (a folyószámla megszüntetése ugyanis a hitel felmondását vonja maga után) a hitelt nyújtóhoz történő kényszerítése ugyanakkor a folyószámla és bankkártya piacon folyó versenyt torzítja, így versenypolitikai szempontból egyértelműen káros. 17. A lakáskölcsönök fedezetéül szolgáló ingatlan hitelbiztosítéki értékének megállapítása a lakáshitelezés sarkalatos pontja. A hitelbiztosítéki érték valamely ingatlannak az óvatos becslés alapján meghatározott értéke, megállapítása során a jelzálog-hitelintézet az általa folyósított kölcsönök hosszú lejáratából származó sajátos kockázatait, valamint az Oldal 7 ingatlan azon tulajdonságait és hozamait veszi figyelembe, amelyek várhatóan a jövőben bármelyik tulajdonost megilletnek. A hitelbiztosítéki érték képezi alapját a kölcsönnyújtás, illetőleg kötelezettségvállalás mértékének, és fedezetet biztosít valamely követelésre és annak járulékaira. A hitelintézetek egy része, de a jelzálogbankok mindenképp, megállapodás alapján dolgoznak az értékbecslőkkel, ugyanakkor a megbízó hitelintézetek jellemzően ellenőrzik és kikötik, hogy jogosultak nem elfogadni, sőt felülbírálni az értékbecslő által adott értékelést. Az értékbecslőnek fizetett díjban a bankok megállapodnak az értékbecslővel, a díjat az ügyfelek fizetik a bankoknak. Egyes bankok gyakorlatában az értékbecslő nem közölheti az ügyféllel az érték megállapítás eredményét, s az értékelést a bankok sem adják oda az azért fizető ügyfélnek – legfeljebb a végeredményt közlik vele. A fedezetül felajánlott ingatlannak az értékbecslő által megállapított forgalmi értéke ismeretének hiánya a fogyasztó számára kifejezetten hátrányos lehet, hiszen az ingatlan értékére vonatkozó tájékozottságát és így a hitel igénybevételére vonatkozó döntési szabadságát egyértelműen korlátozza. A fogyasztó számára különösen jelentős hátrány lehet a forgalmi érték ismeretének a hiánya az ingatlan opciós vételárának megállapítása, illetve a jelzálogjoggal terhelt ingatlan végrehajtáson kívüli értékesítése esetére kikötött legalacsonyabb eladási ár meghatározása során. A hitelbiztosítéki érték megállapításának kizárólagos célja a hitelező bank hitelkockázatának kalkulálása, és az is egyértelmű, hogy a hitelbiztosítéki értéket a hitelező bank egyoldalúan és autonóm módon állapítja meg, ezért a hitelbiztosítéki értéket kizárólag a hitelbírálat során, a fedezetértékelés körében lehetne alkalmazni. Ezért súlyosan sértheti a fogyasztók érdekeit a hitelintézetek azon általános gyakorlata, hogy a hitelbiztosítéki értéket a lakáshitelezés körében kötött kölcsön-, jelzálog-, opciós- és egyéb szerződésekben úgy tüntetik fel, mint valamiféle a felek által együtt kialkudott forgalmi értéket és azt teszik a jogviszonyukban az elszámolásuk alapjává. 18. A hitelintézetek a törvényben rögzített dokumentumok mellett a fogyasztók tájékoztatását különböző módokon és terjedelemben oldják meg. Az értékesítő helyeken (bankfiók, ügynök, biztosító társaság) írásos – ügyfél tájékoztató anyagok, szórólapok - állnak rendelkezésre, nem ritkán dossziényi, több tízoldalas terjedelemben. Emellett a bankok internetes oldalaikon is közzétesznek többé-kevésbé részletes tájékoztató anyagokat és telefonos ügyfélszolgálatokat is működtetnek. Megítélésünk szerint a fogyasztók tájékoztatását szolgáló jogszabályi rendelkezések jelenleg nem segítik hatékonyan a fogyasztói érdekek érvényre jutását, a fogyasztói döntési folyamatba nem épülnek be. A tájékoztató anyagokkal kapcsolatban rögzíthető, hogy a hitelintézetek gondot fordítanak arra, hogy a fogyasztókat tájékoztassák, de mégis a tájékoztató anyagok közös jellemzője a terjedelmük mellett, hogy jellemzően szakzsargonban íródtak, s a kötelező tartalom mellett csak a bank által fontosnak tartott – a banki érdekeket szolgáló – információkat tartalmazzák. Előfordulnak bennük ügyfél nyilatkozatok is, melyben a fogyasztók elismerik, hogy megismerték a feltételeket, azonban a menet közbeni problémák azt jelzik, hogy ez nem mindig helytálló. A szerződési feltételek, a kapcsolódó üzletszabályzatok alapos és tényleges megismerése sem jelenti azonban jelenleg azt, hogy akár a felkészült és körültekintő fogyasztó is a legjobb döntést hozza. Az olyan banki üzletszabályzati kitétel, mint például az, hogy „A bank a kölcsön folyósítását a közzétett feltételeken túl további feltételekhez kötheti.”, nemcsak a döntés helyességét teszi bizonytalanná, hanem a fogyasztói jóléti veszteség mellett a verseny torzulását is eredményezheti. Oldal 8 Értékelés 19. A lakáshitel piac a vizsgált időszakban mind keresleti, mind pedig kínálati oldalról nagymértékben bővülő volt. A piac bővülése magas piaci koncentráció – a piac 70 %-a öt, 52 %-a egy piaci szereplő kezében volt - mellett valósult meg, jóllehet a bankcsoportokat tartalmazó HHI érték az ágazati vizsgálat időszakában csökkent. A lakáshoz jutás állami támogatása növekedésének volt köszönhető piac bővülése, az új piaci szereplők megjelenése, melynek következtében a verseny a lakáshitel piacon erősödött. Ez ugyan a verseny más területeihez (eszközeihez) képest a díjversenyben még kevésbé volt érzékelhető az ágazati vizsgálat által érintett időszakban, azonban ennek jelentős részben szabályozási okai voltak. Az ágazati vizsgálat időszakát követően napjainkig a verseny további erősödése figyelhető meg, amiben a csökkenő kereslet is szerepet játszott. Ugyanakkor összességében még nem érte el a piac a kellően hatásos verseny szintjét. 20. A vizsgálat által feltárt tények alapján valószínűsíthető, hogy a vizsgált időszakban a piaci résztvevők egyike sem volt gazdasági erőfölényes helyzetben és ilyen helyzet közel jövőbeni kialakulása sem valószínűsíthető, mert a piaci részesedések megszerzéséért, illetve megtartásáért versenyeznek egymással a hitelintézetek. Az OTP csoport 52 %-os piaci részesedése sem alapozza meg a Tpvt. szerinti erőfölényes helyzetének meglétét, mert piaci részesedésének a gyors piaci változások hatására bekövetkező látványos csökkenése a piaci verseny fokozódására utal, melyben nem folytathatja nagymértékben függetlenül piaci tevékenységét a piac többi szereplőjétől. A piac többi szereplőjét pedig a piacra lépésbe fektetett ráfordítás megtérülésének kényszere készteti az eddigi részesedés megtartására, illetve további növelésére, azaz versenyre. 21. A piac megtámadhatóságának legfontosabb kellékével az üzletág kiépítéséhez, illetve fejlesztéséhez szükséges megfelelő tőkeerővel (üzleti és IT háttér, fiókhálózat, elektronikus csatornák fejlesztéséhez) a Magyarországon működő hitelintézetek jellemzően rendelkeznek, számukra a lakáshitelezés piacára való belépéshez szükséges szakmai tudás – mint az a gyakorlatban bebizonyosodott – viszonylag gyorsan megszerezhető, a fiókhálózat pedig átmenetileg más megoldásokkal kiegészíthető. Emellett az EU tagállamokban működő pénzügyi intézmények is lakáshitel kínálatukkal bármikor piacra léphetnek. 22. A lakáshitel piac a jogszabályi előírások következtében transzparens piacnak mondható, melyen különösebb erőfeszítések nélkül megismerhetők a versenytársak fogyasztók felé alkalmazott kondíciói, mivel az általános szerződési feltételek és kamatok, díjak nyilvánosak, az ügyfelek számára nyitva álló helyiségekben kifüggesztettek. Ezek azonban annyira különbözőek, hogy ezek alapján nem tételezhető fel a Tpvt által tiltott összejátszó magatartás. A lakáshitelezési piacon a vizsgálat során nem találtunk versenykorlátozó megállapodásra, ilyen hatású összehangolt magatartásra utaló tényeket. 23. A különböző üzleti megoldások, együttműködések más intézményekkel nem nyilvánosak, azonban könnyen tetten érhetők a versenytársak számára egymás gyakorlatának nyomon követésével. Az e területen meglévő – nem jogszabályi előírásokból fakadó – hasonlóságok párhuzamos magatartásnak minősíthetők. Az egyirányú kamatmozgások döntően a hitelpiac sajátosságaiból, jellemzőiből következnek. 24. A vizsgálat során tudomásunkra jutott tények alapján azt tudjuk megállapítani, hogy a piaci szereplők egyike sincs az érintett piacon erőfölényes helyzetben és összejátszó magatartásuk sem valószínűsíthető, nem tételezhető fel, nem állapítható meg továbbá közös erőfölényes helyzetük sem. A kollektív erőfölény fennállásához elsőként azt kell Oldal 9 bizonyítani, hogy az egymástól jogilag független vállalkozásokat olyan speciális kapcsolat, érdekkötelék fűzi össze, amely miatt azok között érdemi versenyre nem kerül sor, lényegében azonos piaci magatartást folytattak vagy fognak várhatóan folytatni. A lakáshitelpiaci szereplők számának időbeli alakulására tekintettel nem állítható, hogy ilyen jellegű érdekkötelék fűzné össze a bankokat, tekintettel arra, hogy rövid idő alatt viszonylag sok bank vált érdekeltté a piaci jelenlétben (az állami támogatási rendszer megváltozása miatti helyzet következtében), melyet a már piacon lévő domináns szereplő rovására kellett megalapozniuk. Mindezek alapján versenyfelügyeleti eljárás kezdeményezését jelenleg nem tartjuk indokoltnak egyik piaci szereplővel szemben sem. Tekintettel azonban a jellemzően nagy összegű lakáshitelek azon tulajdonságára, hogy hosszú távra – akár 20 éven felül is – a kölcsönt nyújtó bankhoz kötik a fogyasztókat, valamint arra, hogy megfelelő időtáv hiányában nem áll rendelkezésre tapasztalat a piaci szereplők viselkedésére vonatkozóan, nem zárható ki, hogy a piaci szereplők későbbi, szerződésben álló fogyasztókkal szembeni magatartása szükségessé tesz újabb versenyhatósági vizsgálatokat. 25. A vizsgálat alapján a lakáshitel piaccal kapcsolatban rögzíthető, hogy figyelemmel a piaci szereplők számára, a köztük lévő kapcsolatokra és a kapcsolódó kondíciókra, azonban az optimális bank és termék kiválasztása nem oldható meg egyszerűen. Jellemzően hosszú lejáratú hitelről lévén szó, indokolt, hogy a fogyasztó szélesebb körben mérlegeljen. Ehhez azonban jelenleg a feltételek részlegesen adottak, s segítséget is korlátozottan tud kapni. A kölcsönigény beadásához szükséges – részben eredeti – dokumentumok köre, aktualitása, a hozzájuk, valamint a hitelbírálathoz (hitelbírálati díj, értékbecslés) kapcsolódó részben vagy egészben elsüllyedő költségek nem teszik életszerűvé, hogy egyidejűleg vagy egymás után több bankhoz is benyújtson a fogyasztó kölcsönkérelmet. A GVH-hoz érkezett fogyasztói jelzések szerint, a befogadott kölcsönkérelmek esetén – már hitelbírálati szakban – is előfordul, hogy a bank további, a tájékoztatókban nem szereplő igényekkel lép fel (például életbiztosítás megkötését „javasolja”). A kölcsönigénylés idő- és költségigényes volta miatt valószínűsíthető, hogy máshoz fordulásra többnyire csak elutasított kölcsön esetében kerül sor, egyéb esetekben ritkán, a fogyasztók kényszerűen vállalják a menetközben felmerülő többletköltségeket, azaz csak a kölcsönigénylés beadásáig van reális választási, illetőleg visszalépési lehetősége a fogyasztónak a hitelintézet tekintetében. Ezt követően nem vagy túl magas költséggel, veszteséggel, akár a megvásárolni kívánt lakás „elvesztésének” kockázatával van erre mód. 26. A fogyasztók ésszerű döntését szolgáló, jogszabály által előírt teljes hiteldíjmutató alkalmazása segítheti a fogyasztót a legmegfelelőbb kondíciójú bank kiválasztásában, azonban a gyakorlatban fog eldőlni, hogy a mutató számítása mennyire egységes a piacon, illetőleg milyen gyakorlati problémák jelentkeznek. A mutató mellett mindenképpen szükség lenne arra, hogy a hitelintézetek azonos módon – forint abszolút értékben, vagy ha százalékos a mérték, akkor azonos vetítési alap mellett - közöljék a várható költségeket. Ez a fogyasztó számára világosan érthető tájékoztatás mellett a hitelintézetek hitelkockázatát is csökkenthetné, mert a felkészült átlagfogyasztó maga is jobban fel tudná előre mérni a saját fizetőképességét. Egy lakáshitel legkevesebb 50.000 forintos nagyságrendű havi törlesztő részlete (és a kapcsolódó kötelező biztosítási és esetleges egyéb költségek) mellett nem mindegy, hogy mikor és miért kell újabb tízezres nagyságrendű összegeket kifizetni, aminek az esetleges elmulasztása további költségeket és kockázatokat jelenthet. Álláspontunk szerint objektív okokkal egyáltalán nem indokolható a díjak sokfélesége, ebben a banki „kreativitás” korlátozása lenne célszerű, Oldal 10 maximum 3-4 azonos elnevezésű kötelezettségben „összeadhatók” lennének az indokoltan felszámított költségek. 27. A GVH nem vonja kétségbe a bankok „tételes költségelszámolási jogát, azonban nem látjuk tényleges tevékenységköltséggel alátámaszthatónak a nagyszámú – elnevezése mellett tartalmában sehol meg nem határozott – díjat. Felvetődik, hogy a fogyasztó többszörösen fizet a hitellel kapcsolatos tényleges banki munkáért. Nem tudunk például választ találni arra, hogy egy nagyjából tipikus 2 %-os kezelési költség esetén például egy 5 millió forintos lakáshitel 100.000 forintos és egy 30 millió forintos hitel 600.000 forintos „kezelési költsége” mögött milyen, ezt az eltérést alátámasztó munka és ténylegesen felmerülő költség van (ami egy 15 éves futamidő mellett mindkét hitelnél milliós nagyságrendű, ugyanakkor lényegében a jelzett arányban eltérő kezelési költség bevételt jelent a banknak). Kérdés továbbá, hogy milyen tevékenység költsége nem fér bele a kezelésibe, illetve az mit fedez, s így mi az, amit külön indokolt egyéb díjként (költségként) a fogyasztóval megfizettetni. Ez a helyzet áttekinthetetlensége miatt egyrészt a hatásos versenyt akadályozza, másrészt jóléti veszteséget okozhat a fogyasztóknak. 28. A GVH álláspontja szerint az átlagfogyasztók nagy része jelenleg nem – a legteljesebb körű és részletes tájékoztatás mellett sem – képes átlátni a hosszútávra vállalt kötelezettségeivel járó lehetséges következményeket, ideértve az esetleges nem szerződésszerű teljesítését is. Ennek egyik oka a relatíve alacsony pénzügyi kultúra következménye. Megnyilvánulása, hogy sok ügyfelet igazán csak az érdekel, hogy mekkora havi törlesztő részlettel – aminek konkrét mértéke csak induláskor ismert - kell kalkulálnia, a szerződés alapján várható (kamat, költség, biztosítási díj, egyéb) változásokat nem mindig méri fel. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy adott esetben a közjegyző milyen részletességgel ismerteti a szerződéses kötelezettségeket, vagy hogy hány nyilatkozatot ír alá a fogyasztó arról, hogy ismeri és megértette a feltételeket. 29. A fogyasztó nem kellő tájékozottságát eredményezi az általános banki gyakorlat is, hogy lakáshitel szerződések szerződéses kötelmeinek körébe tartozó feltételek – maguk a szerződések (kölcsön-, jelzálog, kezes, közjegyző előtti kötelezettség vállalás, egyéb), a kapcsolódó általános szerződési feltételek, a hitelintézet általános üzletszabályzata, esetleges üzletági üzletszabályzat és a Hirdetmények – valamelyike az adott szerződés részévé teszi a mindenkor hatályos üzletszabályzatot és hirdetményt. Ez azt eredményezi, hogy a hosszúlejáratú kölcsön futamideje alatt bármilyen később születendő – a szerződéskötés idején még nem ismert – feltételt el kell fogadjon az ügyfél. Az ilyen egyéb feltételek miatt jelentkező valós kockázatok megismerése szinte lehetetlen az ügyfelek számára. 30. A hatásos verseny feltétele ugyanakkor a jól tájékozott, megalapozottan és jól választani képes fogyasztó. Mint látjuk azonban – a szükségszerű ismerethiányból, laikusságból fakadó korlátozott racionalitás, az információ bőségéből, és a szelekció hiányából illetve torzítottságából fakadó fogyasztói döntési eltérések, továbbá a döntési helyzetet jellemző időhiány miatt – a fogyasztói döntések kevéssé képesek kikényszeríteni a kínálati oldal hatásos versenyét, ezen belül különösen a valódi árverseny intenzitásának növekedését. 31. A hitelintézeti szerződési feltételek megalapozottságának vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a hitelintézet gondos eljárásának körébe tartozik, hogy felmérje leendő adósa fizetőképességét, és biztosíték megkövetelésével biztosítsa be a kölcsönadott összeg visszafizetését. Az államilag támogatott kölcsönök esetében külön felelősséggel tartozik azért, hogy a pénzügyi lebonyolítás során az állam által a támogatáshoz kapcsolt feltételek teljesüljenek, és az állam ne kerülhessen birtokon kívülre. A megkövetelt biztosítékok Oldal 11 megalapozottságának, mértékének tényszerű megítélését nehezíti, hogy az eltelt időszak túl rövid volt kellő tapasztalat – például a tényleges kockázat megítéléséhez - felhalmozásához. Nincs rá vizsgálati adatunk, de banki és felügyeleti információink szerint a 2002-től megkötött lakáshitel szerződéseknél nem fordult elő tömeges nemfizetés (korábban viszont igen) és az ilyen esetekben is csak elvétve került sor végrehajtásra, a pénzintézetek igyekeztek más módon (például átütemezéssel) megoldani a problémát. Szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy biztosíték bank általi felhasználására csak az adós nem szerződésszerű teljesítése, tehát a fogyasztó mulasztása esetén kerülhet sor. Ebből következően ez a tény nem hagyható figyelmen kívül a konkrét esetek megítélésénél, amelyek így jellemzően nem verseny– és versenyfelügyeleti, hanem fogyasztóvédelmi kérdést jelentenek. 32. Az ingatlanfedezet, jelzálogjog, vagyonbiztosítás, hitelfedezeti életbiztosítás, kezes, közokiratba foglalás, vételi jog (utóbbi nem jellemző) szerződéseket biztosító mellékkötelezettségek közül a kezes állításról és a nem jogszabályban előírt közokiratba foglalásról rögzíthető, hogy elsősorban a hitelintézet érdekét szolgálja. A biztosításokkal kevésbé ilyen egyértelmű a helyzet, mert az ingatlanbiztosítások a vagyontárgy (ingatlan) károsodása esetén mentesítik az adóst a nem tervezett és a többség által valószínűsíthetően nem is fedezhető nagyságú rendkívüli költségek alól, tehát az adós érdekét is szolgálja nemcsak a hitelezőét. Bár a hitelfedezeti életbiztosítások is tekinthetők úgy, hogy az ügyfél érdekeit is szolgálják, azonban a bank általi kötelezést mégsem lehet az ingatlanbiztosítással azonosan megítélni. Álláspontunk szerint nem a banknak kellene a fogyasztót ily módon védeni, hanem csak a lehetőségre, s a következményekre kellene a figyelmét felhívni. Nem rendelkezünk tapasztalati adatokkal, hogy milyen hányadban volt eddig szükség a biztosítók helytállására, de a vizsgált időszakot ez esetben is túl rövidnek tartjuk – a hosszú futamidőkhöz képest - a korrekt megítéléshez. 33. A lakáshitelezés piacába történő egyes állami beavatkozások versenytorzító hatással bírnak. A különböző támogatási formák és mértékek nemcsak a termékeket, hanem a piaci szereplőket (kereskedelmi bankok és szövetkezeti hitelintézetek, jelzálogbankok, lakástakarékpénztárak) is eltérő versenyhelyzetbe hozzák. Javaslatok a szabályozási kompetenciával rendelkező szervezeteknek, illetve a szakmai felügyeleti hatóságnak megfontolásra 34. a hitelintézetek kötelezését arra, hogy az érdeklődő potenciális hitelfelvevőnek az általános tájékoztatás mellett egyéni, a konkrét, az adott hitel paramétereihez igazodó közérthető, írásos tájékoztatást nyújtsanak a hitel költségeiről, fő jellemzőiről, kockázati tényezőiről annak egyidejű korlátozásával, hogy a közzétett és közölt feltételeken túl a kölcsön folyósítását további feltételekhez lehessen kötni. 35. annak az általunk indokolatlannak tartott árukapcsolási gyakorlatnak a megtiltását, illetve korlátozását, amely a lakáshitel törlesztéséhez az adott hitelintézetnél nyitott folyószámlához egyre általánosabban „kötelezően” kapcsolódó egyéb szolgáltatások (pl. bankkártya, elektronikus szolgáltatások) igénybevételét írja elő. Ez azon túl, hogy burkolt hitelköltség növekedést jelent a kapcsolt szolgáltatás piaci versenyét is torzíthatja a piaci szerkezet megmerevítésével. 36. A szabályozásban, vagy a szerződéses feltételekben kerüljön egyértelműen megfogalmazásra, hogy az ingatlanfedezet kényszerértékesítése esetén fő szabályként az ingatlan aktuális piaci értéke a fedezeti érték megállapításának alapja, hogy a „dupla leértékelés” elkerülhető legyen. Álláspontunk szerint egy ezért fizetendő értékbecslői díj Oldal 12 általában kevesebb veszteséget jelenthet az egyébként is nehéz helyzetben lévő ügyfélnek, mint a szerződéskötéskor felbecsült értéken alapuló, alacsonyabb minimális eladási ár. Természetesen annak nem látjuk akadályát, hogy a hitelező és az adós a kényszerértékesítés időpontjában megegyezhessen a hitelszerződés aláírásakor felbecsült fedezeti érték használatában. 37. Annak előírását, hogy – a vételi opció általános szabályaitól eltérően –a fogyasztói lakáshitelezésnél az opciós joggal való hitelezői élés előtt a hitelintézet adjon 90 napos lehetőséget az adósnak a lakás saját értékesítésére, vagy legyen mód a „közös értékesítésre”. 38. A támogatott hiteltermékek esetén az állam támasszon többlet feltételeket a résztvevő bankok számára az ilyen konstrukcióknál alkalmazható díjstruktúra tekintetében, mind a díjak és költségfajták számosságát, egyszerűsítését, mind pedig összehasonlíthatóságát érintően. Az állami feltételszabás akár addig is elmehet, hogy a szabályozásban meghatározott költségelemeken túl további jogcímen vagy elnevezéssel felszámított díjtételek alkalmazását korlátozza a támogatott hitelek folyósításában részvételt vállaló bankok számára. E termékkörben a fogyasztói tájékoztatás minimális tartalmát érintően is lehet részletesebb kötelezéseket alkalmazni, ami elősegítené a fogyasztói döntési helyzet javítását, arra tekintettel, hogy a THM mutató számítása a hiteleket terhelő költségeknek a hitel folyósításáig bezárólag felmerülő elemeit fogja csupán át, de további költségelemeket nem. A THM közlésének kötelezettsége a termékek összehasonlíthatóságát egy adott időpontra vetítve teszi lehetővé. 39. a hitelintézeti általános szerződési feltételek abból a szempontból történő vizsgálatát, hogy a blankettaszerződésekben alkalmazott, a hitelintézetek számára egyoldalú előnyt biztosító szerződéses kikötések, az általános szerződési feltételekre vonatkozó, a polgári jogban megjelenő sajátos fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel (tisztességtelen szerződéses feltételek) való összhangban vannak-e. Amennyiben egyes feltételszabásoknak a fogyasztók védelmét biztosító rendelkezésekkel való megfelelősége vitatható, kezdeményezni szükséges az általános szerződési feltételek bíróság előtti megtámadását. Kezdeményezés a Magyar Bankszövetségnél 40. önszabályozás létrehozását, amely a kamaton kívül a bank számára minden költség esetében (a kezelésire is) pontos definiálási kötelezettséget írna elő (milyen tevékenységért kell fizetni), esetleg kalkulációs kötelezettség előírásával. A jelenlegi helyzetben ugyanis nem egyértelmű, hogy a kezelési költségben, illetve a különböző díjtétel elnevezésekkel milyen tevékenység költségét hányszor fizet meg a fogyasztó. 41. Önszabályozás létrehozását arra vonatkozóan, hogy a lakáshitelezéshez kapcsolódó egyéb, nem közvetlen banki költségeket (például közjegyzői díj, értékbecslési díj), mint e szolgáltatások megrendelője a hitelintézet fizesse meg, mert érdekeltségük esetén erősebb alkupozíciójuk alacsonyabb szolgáltatási díjakhoz vezethet. 42. Annak megfontolását, hogy bármely hitelintézetnél beadott (vagy beadni tervezett) kölcsönkérelem kapcsán készíttetett értékbecslői szakvélemény a fogyasztó részére átadásra kerülhessen és felhasználható legyen más hitelintézetnél benyújtott hitelkérelem esetében is Oldal 13 A fogyasztók piaci tájékozottságának növelése 43. A Gazdasági Versenyhivatal a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével folytatott együttműködés keretében részt kíván venni a lakáshitelezési piacon is a pénzügyi kultúra fejlesztését célzó, a fogyasztók (gyermekkorban kezdődő) oktatásának, felvilágosításának, tájékoztatásának bővítésében, valamint abban, hogy a PSZÁF által rendszeresen készített – s jelenleg internetes honlapján megismerhető – termék összehasonlítások minél szélesebb fogyasztói körhöz eljussanak. 44. A GVH álláspontja szerint előrelépés szükséges a fogyasztóvédelmi civil szervezetek megfelelő jog- és érdekérvényesítési lehetőségeinek kiteljesítéséhez, melyhez szükség van az állam szerepvállalására is az ehhez nélkülözhetetlen jogi, intézményi, személyi és tárgyi feltételek megteremtésében. Nem mellőzhető ezen túl a döntések és tapasztalatok megfelelő kommunikálása, széleskörű nyilvánosságának megoldása sem. A fogyasztók oktatása, a helyes, tetemes előnyt biztosító döntés meghozatalához szükséges információk rendelkezésre állása, s a fogyasztói eligazodás segítése szükséges a jóléti többlet eléréséhez. A lakáshitelezés a hitelintézeti szolgáltatásoknak az a területe, ahol megfelelő fogyasztóvédelmi intézkedések mellett a fogyasztók tetemes előnyökre tehetnek szert. Míg az áruvásárlási kölcsönöknél például 2-3 %-os díjmérték eltérések is csak jellemzően tízezres nagyságrendű megtakarítást eredményezhetnek, addig a lakáshiteleknél egy 0,5 %-os költségeltérés is milliós különbségeket okozhat. Ennek az előnynek a fogyasztó általi realizálása azonban jelenleg Magyarországon nagyon jelentős korlátokkal rendelkezik, amelyek feloldása alapvetően nem versenyjogi oldalról lehetséges.	Translation - English Page 1 HUNGARIAN COMPETITION AUTHORITY REPORT On the Sector Inquiry of Residential Mortgage Loans Based on Article 36/A of Act LVII of 1996 on the Prohibition of Unfair and Restrictive Market Practices Budapest, December 2005 ________________________________________ Page 2 EXECUTIVE SUMMARY 1. On the market of residential mortgage loans, the level of interest rates offered by banks, steadily growing profits and interest rate margins significantly exceeding EU-average indicated the fact that effective competition in the field of „price competition” may be limited. Several complaints, together with a letter from the Parliamentary Ombudsman for Civil Rights persuaded the GVH to launch an investigation in the field of home loans. 2. Based on Article 36/A of the Competition Act, the President of the Hungarian Competition Authority (Gazdasági Versenyhivatal, GVH) requested information from undertakings operating in the residential mortgage loan sector for the purpose of analysing market trends to determine whether fluctuations in prices or other market conditions indicated that competition in the given market was hindered, restricted or distorted by one or more undertakings or that those undertakings abused their dominant position(s). The sector inquiry covered the period between January 2002 and July 2004. The GVH contacted 41 credit institutions, of which 25 responded. Based on these responses, the GVH analysed the conditions for 250 different products, which were grouped by type. Unlike competition supervision proceedings, as a result of their aim and nature, sector inquiries did not include the examination of the profitability, cost and efficiency of credit institutions. 3. Financial services and the services offered on the market of credit institutions as a whole belong to the highly regulated sectors in the economy. The relevant market is very diversified from a product perspective. Loans granted by credit institutions, home savings and loan associations, on the one hand and government subsidized loans together with „normal” market-priced home loans, on the other, display significant and even fundamental differences in some aspects, and thus substitution is limited between them. The rules relating to them and the room available for credit institutions to shape terms and conditions bring about alternative fields and tools for competition, which results in a separate analysis for each credit type. For example when evaluating certain market practices or prices, a significant issue in deciding about the restriction of competition is whether similarities arise as a result of statutory or other legal provisions. Findings of the investigation 4. The activity and a significant part of the conditions offered by market players in the home loan industry are limited by legal and other regulations 1 . Act CXII of 1996 on Credit Institutions provides a general framework for the activity of credit institutions by setting general rules for their contracting practice vis-à-vis clients, as well as the establishment and publishing of general terms and conditions of business. Credit institutions must provide their existing and potential consumers with straightforward and readily intelligible information about the conditions of their services and the modifications of them. This 1 The most important regulations are as follows: Act CXII of 1996 on Credit Institutions (Hpt.) Act XXX of 1997 on Mortgage Loan Companies and on Mortgage Bonds The Act CXIII of 1996 on Home Savings and Loan Associations Act LX of 2003 on Insurance Institutions and the Insurance Business Government decree 12/2001 (I.31.) on government subsidization of home loans Act XLI of 1991 on Public Notaries ________________________________________ Page 3 information, and also standard service agreement containing the standard general terms and conditions 2 , the terms and conditions of loans and credits offered for customers, together with rates of interest, service fees, and other costs charged to customers, default interests and the method of computation of interests must be published in the form of announcement in the customer area of the premises, and it must be made available upon a customer's request free of charge by credit institutions. Mortgage loan companies perform their activities in accordance with Act XXX of 1997 on Mortgage Loan Companies and on Mortgage Bonds. Mortgage loan companies have a specific objective of granting financial loans secured by mortgages on real estates located in the territory of the Republic of Hungary, and to provide „follow-up” loans in connection with a mortgage loan under government guarantees where the mortgage does not cover the follow-up loan. Mortgage loan companies also engage in appraisal services to determine the collateral value of real properties for credit institutions and insurance companies, corresponding to the regulations in the Act. Mortgage loan companies may purchase any mortgage loan and follow-up loan from credit institutions and insurance companies that is secured by mortgage on a real property located in the territory of Hungary with a restraint of alienation and encumbrance relating to mortgage loans, or - in connection with the mortgage or independent lien for additional security - a contractual clause that a restraint of alienation and encumbrance is registered on behalf of the mortgage loan company on the mortgaged property. The Act also regulates among others the value of the principle claims portfolio arising from mortgage loans, which may not exceed seventy per cent of the total value of the real estate serving as a security on which the loan was granted. Furthermore, the Act includes the obligation that mortgage loan contracts concluded by mortgage loan companies must be made in public documents (by public notary) and contains rules about the possible cooperation between mortgage loan companies and other credit situations. Act CXIII of 1996 on Home Savings and Loan Associations regulates the operation of this type of specialized credit institutions and it lays down provisions mainly about home savings agreements and related services. Government decree 12/2001. (I.31.) regulates the conditions of the obtaining and granting of government-subsidized credits under the new system of subsidization of home loans. According to this, there are two basic types of interest rate subsidization in the first 20 years of contract duration 3 , both having the objective of easing the burden debtors bear. Government subsidization is dependent on the maximum values of interest rates and other fees charged by credit institutions. Along with the interest rate subsidization the government’s intent to promote the acquisition of new 2 The standard service agreement containing the standard contract terms and conditions of bank credit operations must include information at least about a) the full name of the credit institution, number and date of its operating licence, b) whether the interest rate is fixed or variable and, if variable, how, and the method of computation of interests c) other fees and costs, d) additional obligations in security of the contract. 3 Their main characteristics are as follows.  Interest rate subsidization for mortgage bonds is a so-called „liability subsidization” where not directly interest rates are subsidized by the government, rather mortgage bonds, which are used for financing mortgage contracts corresponding to the conditions laid down in the government decree, including the conditions relating to the maximum of interest rates and handling costs, laid down in Article 12 (1) g).  Direct interest rate subsidization is provided when the necessary personal and other conditions laid down in the government decree are fulfilled, thus for the repayment of a mortgage loan for a property whose value does not exceed HUF 30 million (without the LAND PRICE cost of ground, excluding VAT), has personal building or the purchase of a newly constructed dwelling as its subject, and a credit institution situated or represented by a branch Hungary as creditor. ________________________________________ Page 4 homes also materialized in several other forms (as specific allowances for constructions, tax repayment), which as not being part of the credit contracts were not subject to this investigation. 5. In order to ensure compliance with contractual obligations, credit institutions may include certain ancillary obligations for the debtor in the contract in accordance with Act IV of 1959 on the Civil Code. These obligations may include mortgage and surety, or an option to buy. Mortgage and option rights must be registered in the real estate registry. To secure these rights, a prohibition of alienation or encumbrance could also be registered, subject to the parties agreement upon it in their contract. As a statutory obligation, the prohibition of alienation or encumbrance must be registered in the case of mortgage loan companies, and it must also be indicated in the mortgage contract. 6. Entering into a contract providing full insurance for the mortgaged property and the transfer of rights arising from this contract to the lending bank are general disbursement conditions for lending. This entirely corresponds to international tendencies. It is professionally entirely justified in this case to compensate potential damage in the mortgaged property (which could not be repaired by debtors themselves in the majority of cases) by insurance providing for „lack of collaterals”. 7. A modification in the regulation following the period examined in this investigation obliges credit institutions granting home loans to calculate and publish the a total cost of credit. 4 8. Home loans can only be granted by financial institutions that have the necessary permission from the sector supervisory authority. The permission is granted on the basis of the institution having the necessary ground capital and professional expertise. For the ability of granting government subsidized loans an agreement with the Ministry of Finance is necessary. Since May 2004, financial institutions having an operating license in another EU Member State may also enter the Hungarian home loan market following a registration at the sector supervisory authority. Credit institutions have provided rather widely varying estimates on time and financial resources necessary for market entry in the course of the sector inquiry. Time estimates ranged from several weeks to 12 months, while cost estimates varied from a few million to above one billion HUF. 9. The home loan industry experienced a huge downturn in demand in the previous years as a result of reduction in construction activity and government subsidies, of unfavourable income situation and economic outlooks and high inflation and credit rates. It is no surprise that such a market situation did not attract new entrants to this segment, and it conserved the overwhelming market position of the former monopolist, OTP Bank, in the field of both existing and new credits. This market situation changed at the beginning of 2001 with the introduction of government subsidized home loans. These loans aimed to significantly reduce the interest rate of home loans thereby making them accessible for a wide range of consumers. (The significant role of government subsidization in home loans is illustrated by the fact that its proportion was 95% of all home loans in 2003.) The government achieved a reduction of the home credit interest rate by limiting the maximum value of interest rates and other fees charged to consumers, while banks were compensated 4. When calculating the total cost of credit (THM) the following cost elements must be taken into account: all costs paid by the consumer directly to the financial institution, and the costs paid to third parties, the assessment fee for the real estate offered as collateral, and the fees to be paid for on spot inspections of the residential construction. The regulation prescribes the publication of particular comparable figures. ________________________________________ Page 5 for the resulted losses by government subsidies. The rules of government subsidization changed several times during the examined period. As a result of government subsidies and the refinancing by mortgage banks of home loans granted by commercial banks, and as a result of the interest rate subsidization of mortgage bonds numerous credit institutions entered the market, thereby eroding the former quasi-monopoly situation and providing room for competition on the market. By the middle of 2004, the stock of home loans multiplied nine times compared to that at the beginning of 2001. 10. Market actors on the supply side of the home loan market are credit institutions (commercial banks and mortgage loan companies, saving cooperatives and home savings and loans associations) and, rather theoretically, insurance companies. The examined time period was characterized by the increasing dominance of commercial banks in the stock of home loans, exceeding a 90% share. The market share of saving cooperatives declined from 10% in 2002 to 7% in the first half of 2004. Market shares held by the two home savings and loans associations are insignificant (around 1%). Insurance companies are active in the market only in cooperation with banks. Their ability of granting loans on their own is seen as a not reasonable alternative. The value of granting loans is limited to 5% of life insurance premium reserves. 11. Despite intensifying competition, market concentration increased during the examined period; the value of the Herfindahl-Hirschman Index calculated from home loans data increased from 1887 at the end of 2002 to 2268 and 2351 at the end of 2003 and at the end of the first half of 2004, respectively. Almost 83% of home loans are concentrated to nine banks. A change to the opposite direction and, of course, higher concentration is observable when groups of, rather than individual, banks are considered. In this case the value of the Herfindahl-Hirschman Index for home loans decreased from 3655 (2002) to 3371 (2004). Among the reasons of high concentration it has to be mentioned, that there was relatively limited time available for banks to build up the necessary capacities for providing government subsidized loans, and thus enter the market. Market entry to this field required capital and workforce regrouping and an adequate IT background. In addition, there was a constant need for adaptation to the frequently changing regulation. Banks unable to meet this challenge could easily find themselves in a competitive disadvantage. Furthermore, a general observation is that activity on the home loan market could only be very limited without a sufficient branch network: only to a very limited extent could alternative channels of distribution substitute local branches. 12. The participation of a mortgage loan company is indispensable in the offering of subsidized credits with mortgage bonds, therefore, commercial banks and savings cooperatives had to enter into a co-operation agreement with a mortgage loan company. Having an own mortgage loan company becomes a straightforward competitive advantage for a credit institution regarding this product. Alongside saving costs, intra-group co- operation could result in additional income and in time advantage over other commercial banks. A co-operation between banks and insurance companies is not indispensable on the home loan market, but it can enhance the variety of services for clients of both credit institutions and insurance companies. Furthermore, it can be a good tool to promote the (possibly mutual) sales of the two different services; especially banks with a narrow branch network can capitalize on co-operating with the agents of insurance companies. This co-operation is not only an additional source of income for these institutions, but it also facilitates the monitoring of consumer repayments, and mutually enforces compliance. Co-operation between banks and home savings and loans associations is also advantageous for both sides due to an increase in the sales, and it allows customers to optimally utilize government subsidization related to these different products. ________________________________________ Page 6 13. Competition has clearly intensified on the home loan market during the last decade. Competition manifests in new market entries, better quality and time consumption of services, increased number of advertisements and several promotions. Competition in the field of interest rates and other service fees is rather limited, which has multiple causes. Due to the overwhelming dominance of government-subsidized loans in the field of home loans, pricing (and thus product profitability) was basically determined by the changes in government rules and subsidization policy. 14. As far as the lending practice of banks in respect of home loans is concerned, along with interest rates, handling costs constituted the major permanent cost factor for customers in the examined period (and afterwards as well). There are no significant differences between government subsidized products of the different banks in the compound rate of interest rate and handling cost, but the low variation is rather an indicator of government determination than competition here. Increased demand has not forced the banks to apply significant discounts to the limits determined by the government. In the case of market- priced loans, which are not subsidized by the government and have no strict regulation on their terms and conditions, interest rates (and possibly returns) are quite high in international comparison, and these credits are not financed by the State budget, but rather by consumers themselves. In the case of market-priced loans, banks tend to alter interest rates and handling costs less frequently. Averages and variations of interest rates are on the same level, showing little differences during the whole period. An important reason for this is the very low proportion of this kind of loans on the market compared to subsidized loans, thus conditions realized in this „niche market” were not considered as priorities to intensifying competition by banks. 15. The most striking feature of extra costs in connection with home loans is their great variety. The basis, number, introduction and cancellation of extra costs vary from institution to institution, depending on the product and the pricing policy of the bank. In comparison to handling costs, the most important common feature of extra costs is that they do not represent a permanent burden put on the debtor for the whole duration of the credit, although some of them may be recurring in time. Another feature is their variety: some of them are expressed in percentage, others in absolute figures, while some others form different combinations of both (minimum and maximum levels), which makes their comparability questionable. 16. Some credit institutions only accept repayment of home loans via bank transfer from a current account managed by the same credit institution. Given the fact that most credit institutions require the conclusion of a payment card contract for a current account contract to be concluded. This double tying result in regular extra costs for the client applying for home loan (service charge, annual fees for cards and transaction fees). Entering into a home loan contract creates a lock-in situation on other markets (since abolishing the current account results in the termination of the credit contract as well), which distorts competition on the market of current accounts and payment cards, thus being detrimental from a competition policy perspective. 17. The determination of the collateral value of the real estate securing the home loan is a cornerstone of granting home loans. The collateral value is the value of a real estate based on a conservative estimate. In the course of its determination, the mortgage loan company appraises risks arising form the long duration of the credit, and the characteristics and yields which will likely be due in future to any proprietor. The collateral value forms the basis for the magnitude of the loan and the obligations. Some credit institutions and all mortgage loan companies have an agreement with evaluators, but credit institutions in their capacity as principals of the evaluators normally control their activity and reserve ________________________________________ Page 7 themselves the right not to accept or even modify the evaluators’ assessments. The bank negotiates the price for assessments, but customers must pay for this activity. Some credit institutions do not allow evaluators to inform clients about the result of their assessment, and even credit institutions themselves do not hand over the assessment to clients paying for the assessment, the latter are informed at most about the final results. Not knowing the market value established by the evaluator of the real estate functioning as a collateral could be detrimental to consumers, since it sets clear limits to their orientation as far as the value of the real estate is concerned and to the freedom of their choice in respect of making use of the loan. A significant disadvantage could arise from the lack of information on market value at the determination of the option value of the real estate, or at the determination of the minimum value of the real estate secured by a mortgage to be set for selling the real estate outside of a judicial execution procedure. The sole aim of determining the collateral value is to help the calculation of the credit risk run by the creditor bank, and it is also clear, that the collateral value is determined in a unilateral and autonomous way by the creditor bank, which makes the collateral value only applicable in that very credit assessment procedure. It could be a serious harm to consumers’ interests that credit institutions display the collateral value in their credit, mortgage and option contracts and contracts of other kind as a market value mutually accepted by the parties striking a bargain about it, and use this as a starting point for settlement issues in their contracts. 18. In addition to the documents prescribed by law, credit institutions use several techniques to different extents to inform consumers. At distribution points (branch offices, agents, insurance companies) there are written, often very detailed and even comprehensive documents (leaflets and flyers) at the customers’ disposal. Along with this, banks publish more or less detailed information on their websites, and they also operate call centres. According to the opinion of the GVH, current legal provisions the aim of which is to inform consumers are not effective in promoting consumers’ interest, since they are not part of the decision-making process of consumers. As for the information materials, it has to be pointed out that credit institutions take care of informing their customers, but these materials are commonly characterized by being lengthy and written in a very technical language, and contain, apart form what is obligatory to be published, only information that is important for the bank. Sometimes they contain consumer statements, where consumers admit to have become familiar with the terms and conditions, but problems arising tend to indicate that this is not always the case. Even a thorough and realistic knowledge of the general and special terms and conditions do not mean that a careful and prepared consumer could make the right choice. Certain parts of general terms and conditions like „the bank could impose other conditions to the conditions declared here” could not only undermine the correctness of a consumer decision, but could also result in distortion of competition. Assessment 19. The home loan market was rapidly growing during the investigation period at both the demand and supply side of the market. The market expansion has been realised at a rather high concentration level (70% of the market is controlled by 5 market players, and 52% is in the hands of a single market player) albeit the HHI for banking groups has decreased in the investigation period. As a result of government subsidies, the market kept growing with the appearance of more and more players; as a consequence of this, the competition at the home loan segment has become more intensive. Compared to other areas of competition, in price competition this phenomenon could hardly be noticed during the investigation period, for which regulation is the main explanation. Competition has been ________________________________________ Page 8 further strengthening since the initiation of the sector inquiry, which fact can be partially explained by the decreasing demand. However, the market is yet to reach the level of effective competition. 20. Based on the facts revealed in the investigation, no market players are likely to have a dominant position and this situation is not expected to change in the near future as credit institutions are competing against each other for acquiring or maintaining market shares. Even the 52 % market share of the OTP Group was not found to indicate a dominant position under the Hungarian Competition Act of the group, as its market share is continuously decreasing due to rapid changes on the market, which is the sign of competition becoming more intensive. Under these conditions OTP cannot pursue its market activities independently of its competitors. Other competitors are forced to recoup investments made when entering the market, thus to keep and further increase their market shares. In other words, they are forced to compete. 21. The credit institutions present in the Hungarian market are typically capitalised enough to establish and develop their branches (their business and IT background, branch network and electronic channels) to provide competitive threat on the market. It takes a relatively short time to acquire the expertise needed to enter the home loan market – as this has already been proven in practice, while other means of distribution can also serve as a temporary alternative to branch networks. Besides, credit institutions active in the EU Member States can any time freely enter the market. 22. As a result of regulation, the home loan market is rather transparent, residential conditions set by competitors are easily available, as general terms and conditions, interest rates and fees are published also in the premises open to clients. However, the data show such a variation, that a collusive behaviour prohibited by the Hungarian Competition Act cannot be assumed based on them. 23. No information is published about the different business solutions and co-operations with other institutions. However, credit institutions can easily discover those solutions and co- operations by monitoring the acts of competitors. Similarities existing in this field, which do not result from regulatory burdens can be considered as parallel conduct. Interest rate movements into the same direction result mainly from the specificities of the credit market. 24. Based on the facts gathered in the course of the investigation it can be stated that none of the market players has a dominant position, neither is collusion likely or presumable, furthermore, collective dominance is not established either. To establish the existence of collective dominance, first it needs to be proved that legally independent undertakings are connected to each other through special interest links, as a result of which competition on the merits between the two undertakings is excluded, while they pursue or are anticipated to pursue essentially the same market conduct. Based on the development in time of the number of home loan market clients, it cannot be concluded that such interest ties between banks would exist, especially with regard to the fact that during a relatively short time numerous banks became interested in being present on the market (due to changes in market conditions resulting from changes in subsidization). These entries had to be realized on the account of the currently dominant bank. Based on the above, there is no reason to initiate competition supervision proceedings against any of the market players at the moment. With regard to 1) fact that due to the long run attribute of home loans – most of which run even over 20 years – consumers are tied to the loan-providing bank, 2) as well as to that lacking the appropriate time horizon there is not enough experience related to the conduct of market participants it can not be excluded that the market behaviour of ________________________________________ Page 9 these participants would later necessitate further investigations of the competition authority. 25. Based on the findings of the sector inquiry it can be laid down, however, that with regard to the number of market participants, the relationships between them and the related conditions, choosing the optimal bank and the optimal credit product is not a straightforward task. Given that the credit concerned is typically a long run credit it is reasonable that consumers give a thorough consideration broader in scope to the options before the final decision is made. However, conditions to this considered decision-making are only partially given, and help is also only available under limited terms. Taken into consideration the range as well as the actuality of the required (often original) documents for a loan application and the related totally or partially sunk costs (credit review fees, value evaluation), it is not a realistic assumption that a potential client would apply for a home loan to more than one bank simultaneously or one after the other. As consumer answers reflect, it often occurs that the bank states further claims that are not mentioned in the information brochures (such as “suggested” life insurance) after the submission and acceptance of a bank loan application (namely, during the credit review phase). As the loan application process itself is rather time and money consuming it is likely that one would turn to another credit institution only in the case when his application is refused. In other cases consumers are forced to incur the extra costs and expenses arising “en route”. As a consequence other market options and withdrawal in respect of their choice of the credit institution are only realistic and open to consumers up to the point of the submission of the loan application. Afterwards such a change is only possible with incurring excessively high costs/losses, or by running the risk of the loss of the flat they wish to buy. 26. The legally required application of the indicator “total cost of credit”, which facilitates consumers to make reasonable decisions, helps them to choose the bank with the most suitable conditions. However only practice will show how standardized is the calculation on the market of this indicator and what kind of practical problems may occur with it. Besides the indicator, it would be by all means necessary, that credit institutions publish the likely costs of credit – either in absolute value terms, or by using the same basis for the calculation when the costs are displayed in percentages. Besides being a clearly understandable information for customers, this would also decrease the credit risk for creditors for the average consumer could himself predict his paying abilities (solvency). In the case of a home loan, a monthly instalment of the order of 50 000 HUF as a minimum (and the related compulsory insurance and occasional other costs) does not make it irrelevant when and why an additional amount in the order of ten thousands need to be paid out, the possible omission of which may result in further expenses and risks. According to our view, the diversity of fees is not at all justifiable by objective grounds. It would be reasonable to reduce related banking “creativity” so that costs charged reasonably could be “totalled” under maximum 3-4 payment obligations (which would have the same names all through the sector). 27. The GVH does not dispute the right of banks for detailed cost accounting, however the application of numerous – and undefined – fees is not justified by the actual operational costs. It raises concerns about multiple consumer payments for loan-related bank operations. It cannot be explained for example what workload difference and actually occurring cost difference would serve as a justification for the differences, which arise on a typically roughly 2% handling cost basis. This percentage rate results in a HUF 100 000 handling fee in the case of a 5 million HUF loan, as opposed to the same fee being HUF 600 000 in the case of a 30 million HUF loan. (Such a rate of handling cost amounts to millions in the case of a 15-year loan maturity, and it means varying handling cost ________________________________________ Page 10 incomes of the indicated amounts for the bank.) It remains further questions, what kind of operating costs are not to be included in handling costs, what is covered by handling costs and thus, what is justified to be charged to customers as separate cost items. The missing transparency in the present situation hinders effective competition in the banking sector and it may even result in welfare losses to consumers. 28. In the opinion of the GVH, the average consumer – yet having the most detailed and fully comprehensive information – currently is not able to foresee the consequences what the long run obligations described above may result in, including those of the occasional unconformity with the underlying contractual obligations. A fundamental reason to this is the relatively low level of financial culture. A manifestation of this problem is that lots of consumers are truly interested only in what monthly instalments they need to calculate with, which is known concretely only at the beginning. Additional expenses that could be foreseen from the loan contract (such as insurance premiums, interest rates or other fees, etc.) are not always pre-estimated by them. This fact is not altered even by the quality of the given notary information on contractual obligations or by the number of statements signed by a debtor stating his awareness and understanding of conditions. 29. General banking practice may also result in inadequate awareness of consumers. Besides the complexity of contracts themselves (loan contracts, mortgage contracts, surety, etc.) many conditions are invoked from the respective general contract conditions, general business rules or from the occasional business unit rules. Consequently, any conditions formed later during the duration of a long-term loan, and not known at the time of underwriting have to be accepted by clients. It is nearly impossible for clients to calculate the actual risks occurring under these other conditions. 30. One of the conditions to effective competition is the presence of well-informed consumers, who are thus able to make reasonable choices. However, resulting from the lack of information, from the limited rationality of a layman, from the proliferation of information, from the diversity of consumers’ decisions stemming from the lack and distortion of selection, and lastly from the time lag in decision making situations –, consumers’ decisions are less capable of enforcing effective competition on the supply side, especially the intensifying of real price competition. 31. At the assessment of the credit institution’s conditions, it has to be kept in mind that under due diligence credit institutions have to assess the solvency of future debtors, also through requiring collaterals to make sure that the loaned amount will be repaid. In case of subsidised loans there is a special liability for satisfying the conditions stemming from the government subsidy and for ensuring the State not to get out of possession. The factual assessment and the amount of the required collaterals is made even more difficult by the scarcity of time which makes it impossible to gather the necessary knowledge – for example about the magnitude of the actual risk. There is no evidence for a significant amount of non-performing loan debts in the period after 2002 according to information from the supervisory and banking institutions. However, prior to 2002 there were some, not many of which ended in forcible collection as credit institutions had attempted to find other ways (e.g.: rescheduling) to solve the problem. It is necessary to state, that a bank can utilize a given collateral only in case of a client not fulfilling his contractual obligations. Consequently, this fact cannot be neglected at assessing particular cases, which are typically consumer protection related rather than competition related matters. 32. Among contractual collaterals – such as mortgages on real estate, mortgage, property insurance, credit covered by life insurance, surety, option to purchase (the latter is not typical) – only the surety and public notarisation are not prescribed by legal regulations, ________________________________________ Page 11 and can be seen to serve mainly the interests of the credit institution. The situation is less straightforward with insurances, because real estate insurance also serves the interests of the debtor and not only those of the creditor. In case of property damage the insurance exempts the debtor from the consequences of unplanned and unexpected extraordinary damage, which the majority of the debtors are unlikely to be able to cover. . Credit covered by life insurance can be regarded as serving also the interests of the debtor, however stipulations by the bank cannot be considered in the same manner as a real estate insurance could be. According to our opinion, it is not the banks’ responsibility to protect the consumers in such a way. A bank should only make it clear to consumers what options and consequences they may encounter later. There are no empirical data at our disposal about the proportion of actual repayments by the insurance companies, however, the period investigated was too short compared to the long terms for drawing sound conclusions. 33. State intervention has competition distortion effects to the market of home loans. The different forms and magnitude of subsidies result in different situations for each market participant (commercial banks, cooperative financial enterprises, mortgage banks, home savings and loan associations). Suggestions to regulatory organs and/or supervisory authorities for consideration 34. We suggest that credit institutions should be obliged to give credit applicants individual, specific and written information lined to the given credit about its costs, main attributes, risk elements – over the general information. However credit institutions should simultaneously be restricted in stipulating any further conditions in addition to those having been told and published. 35. Tying practice without objective justification under which home loans are offered together with the imposition of an “obligation” to utilize other services connected to the management of a current account at the same credit institution, should be prohibited or restricted. Not only that this results in a hidden credit cost increase, it also distorts competition on the market of the tied service with stiffening the market structure. 36. It should be clearly articulated in regulation or in contractual terms, that the actual market value of the property should be the basis for determining the collateral value, in order to avoid “double depreciation” in case of forced sale of a real estate. Our opinion is that incurring an evaluation fee means less loss to the client, who is in a difficult situation, than facing a lower minimum sell price based on the value estimated at the time of contracting. . Of course, there is nothing against a creditor and a debtor agreeing at the time of the forced sale about using the coverage value estimated at the time when they signed the loan contract. 37. It should be prescribed – otherwise than the general rules of purchase options state – that the credit institution should give a 90-day period in case of home loans for the debtor to sell the real estate by himself, or there should be an option for a “common selling”. 38. We suggest, that extra conditions should be prescribed by the State in case of subsidized credit products for the participating banks with regard to the fee structure applicable to such credit facilities, with a special view to the number, simplification, and comparability of the fees and costs. The State could even restrict participating banks in charging, apart from costs elements defined in the regulation, fees based on further titles or entitling fees. Relating to this range of products, obligations concerning the minimum standards of consumer information could also be more detailed, which would improve consumers’ decision making abilities. Regarding the calculation of the indicator “total cost of credit”, ________________________________________ Page 12 it is worth mentioning that it includes only costs arising up to the date of disbursement of the credit, but any further ones. The obligation to publish the total cost of credit allows the comparison of products projected to a specific point in time. 39. General terms and conditions of the credit institutes should be examined from the aspect of whether contractual clauses of sample contracts which are unilaterally favourable for credit institutions are in compliance with special consumer protection regulations appearing in civil law (unfair contract conditions). Insofar as there is any doubt concerning the compliance of any contract condition with the consumer protection provisions, it is necessary to initiate judicial procedures for challenging the validity of such terms. Initiations at the Hungarian Bank Association 40. Self-regulation should be established that would make it mandatory for the banks to exactly define, possibly even with calculation instructions, each cost element (also handling costs) besides interest rates (showing in this way what operations are to be paid for). It is not straightforward in the present situation which cost elements are included in and how many times they are paid for as handling costs or as other fee items entitled differently. 41. Self-regulation should be established with regard to different indirect banking services connected to home loans (e.g.: remuneration of notary, evaluation fee). The credit institutions as the buyers of such services should pay for them, since they have a stronger bargaining power due to their interest, which may lead to lower fees. 42. We suggest considering whether any of the expert opinions on the evaluation of a real estate could be handed over to customers and thus can be used at loan applications submitted to other credit institutions. The widening of consumers’ market knowledge 43. The Hungarian Competition Authority in cooperation with the Hungarian Financial Supervisory Authority (HFSA) wishes to get involved in the development of consumers’ financial culture and in the broadening of the education and information of consumers (starting as early as in their childhood) in respect of the home loan market, as well as in making the product comparisons prepared and periodically published – presently on its homepage – by HFSA available for a wider circle of consumers. 44. According to the opinion of the GVH, it is necessary to take a step forward with regard to the appropriate utilization of consumer protecting civil organizations’ opportunities in the fields of right and interest assertion. It is essential for the State to take a role in this matter by creating the legal, institutional, personal and material conditions. Furthermore, it is also indispensable to communicate experiences and make them widely available to the public. The training of consumers enabling them to make the right decisions that would guarantee considerable benefits and the availability of information are all necessary for achieving consumer welfare gains. Home loans are a field of credit services where substantial consumer gains (surplus) could be realized through adequate consumer protection measures. For example in the case of consumption credits, even a 2-3 % difference in fees would result in savings measurable in ten thousands, while a 0,5 % difference in fees in the case of home loans would lead to differences measurable only in millions. However, presently massive barriers hinder the realization of these gains by consumers in Hungary, the removal of which is basically not to be resolved by means of the competition law.
English to Hungarian: Executive Summary - Global Corruption Report 2009 (part) General field: Other Detailed field: Business/Commerce (general)
Source text - English ● Legal frameworks for tackling corruption must pay more attention to business-specifi c issues The country report section in the Global Corruption Report 2009 indicates that many countries have passed or updated anti-corruption laws or established new anti-corruption agencies. At the same time, rules that deal specifi cally with some of the most prevalent corruption risks for business are still evolving and far from widely adopted. Stronger sanctions for the suppliers of corruption, better coverage of incidences of private-to-private bribery, infl uence-peddling and the use of intermediaries, as well as the criminal liability of companies and a clear approach to facilitation payments, are major areas of continuing concern in many countries. Establishing an effective review mechanism for the United Nations Convention against Corruption is an important task in this regard at international level, in order to track progress and speed up the strengthening of legal frameworks at country level. ● Efforts for stronger corporate integrity need to address new players and new markets Countries such as Brazil, China and India already boast some of the world’s largest markets, and their companies play an increasingly active and important role in global business. As this report documents, encouraging efforts are under way to update many aspects of regulatory and governance standards in these countries. Nevertheless, these efforts need to be deepened and extended beyond the ‘fi rst in class’ companies. Firms from India, China and Brazil are regarded by their peers as among the most corrupt when doing business abroad. Market solutions to public policy challenges also raise the risk of new arenas for corrupt practices. Corruption risks in new markets need to be addressed proactively. A rapidly growing market for trade in carbon emissions is an integral part of the global answer to climate change, but it faces serious transparency and accountability issues. Sovereign wealth funds have emerged as powerful actors in the investment arena. As managers of signifi cant portions of nations’ public wealth, they should live up to particularly high standards of public transparency and accountability. Many fail to do so. ● A rethink in strategy and stronger action must take place to take sustainable corporate integrity to the next level Closing loopholes, strengthening compliance and bringing new players into the fold are important factors for progress. By themselves, though, they will not suffi ce. A threefold shift in strategy and action is required to address corruption in the sector more effectively. First, this report clearly highlights the fact that many more stakeholders must join business executives and regulators in tackling corruption in business. These allies include owners, investors and workers, fi nancial intermediaries and auditors and, in the broader business environment, the media, citizens as consumers and – last but not least – civil society. Taken together, they constitute corporate integrity systems, providing a web of vital checks, balances and incentives that make corporate integrity sound and sustainable. The report highlights the impact made by all these actors, but also underlines the fact that their contributions are put at risk by confl icts of interests, a lack of whistleblower protection, insuffi cient disclosure and reporting and other obstacles, all of which need to receive more attention in the policy debate. Second, the focus of attention has to go beyond setting rules and pledging commitment to issues of implementation, monitoring and accountability for results to be achieved. Commitments, codes and laws matter, but they are only as good as their verifi able enforcement. Third, collective action and collaboration need to be better recognised as essential principles in addressing corruption challenges in business. Collective action by companies can stimulate learning, contain the costly fragmentation and proliferation of reporting and compliance standards, protect against free-riding and create peer pressures that are instrumental to rooting out bribery in competition for contracts. Joint pressure allows investors and consumers to bundle their infl uence in holding business to account. More cooperation among small and medium enterprises enables them to pool their resource and defences against corruption, while more collaboration among national regulators can help close transnational loopholes. Corporate corruption and the global fi nancial and economic crisis: a closely linked policy agenda Only over time will the full picture of the eventual scale of the global fi nancial crisis and the economic downturn in 2009 emerge. One key insight, however, is already refl ected in several contributions to the Global Corruption Report 2009: many of the conditions enabling the crisis are closely linked to corruption risks for business. These conditions include serious shortcomings in corporate integrity systems, such as confl icts of interest entangling key gatekeepers; insuffi cient transparency and accountability on the part of important markets, market players and oversight mechanisms; and serious lapses in corporate due diligence, governance and integrity. The crisis also illustrates the hazardous implications of corporate strategies that seek to exploit weak regulation and disclosure standards in some pockets of the global economy. Similar strategies and the structures they generate can also blunt the ability to tackle transnational corruption. They can be abused to establish slush funds for large-scale bribery, while hindering the recovery of public assets stolen by corrupt rulers. With regard to public oversight and supervision, the crisis has focused attention on the failings of regulators, related shortcomings in resources and staffi ng, and serious problems in international cooperation – issues that the Global Corruption Report 2009 also identifi es as concerns for the effective prevention and punishment of corruption in business. All these interlinkages highlight one message: building fully effective corporate integrity systems is not just a question of tackling corruption in business. It is also important for fi nancial and economic stability and the ongoing reforms of the global fi nancial architecture, thereby lending additional urgency and momentum to this task. Actions for sustainable corporate integrity The Global Corruption Report 2009 translates all these insights into a number of concrete policy proposals. Recommended actions for business 1 Report on key aspects of corporate citizenship Businesses have made great progress in communicating their corporate responsibility activities and environmental performance to the public. They need to match these efforts by reporting on other equally important elements of corporate citizenship: ● their anti-corruption and compliance activities, as the basic safeguards for respecting laws and regulations; ● their lobbying and political fi nance activities, so that their investors, workers and customers, and the wider public understand how some of the most powerful organisations in their country defi ne their political interests and make their voices heard in the democratic arena; and ● their revenues and payments to governments for each country they do business in, so that local communities can fully understand how companies contribute to and benefi t from the public good. 2 Make all commitments binding, verifi able and open to monitors of compliance The independent monitoring and verifi cation of compliance with the various codes and commitments that an increasing number of businesses are undertaking to strengthen their corporate integrity is essential, both for maximum effectiveness and public credibility. There is a great opportunity for top performers to lead by example and turn promises into credible performance. 3 Do not go it alone but, where possible, support existing standards and collective action frameworks A growing commitment to disclosure and reporting can easily lead to a cacophony of individual information streams that are diffi cult to compile, compare and understand by investors and the larger public. In order to turn disclosure into meaningful transparency, business should adopt, support and actively engage in the development of related standards, such as the Global Reporting Initiative. Additionally, businesses should join and actively promulgate collective action frameworks for corporate integrity, which exist for anything from individual tendering processes and sectors to supply chain integrity, or multi-stakeholder action in key development areas from extractive industries to health and construction. Recommended actions for governments and regulators 4 Put stronger emphasis on enforcing rules, the resources required and the measurement and performance of enforcement Enforcement matters, but the resources devoted to it and the outputs achieved vary widely between countries and are diffi cult to monitor and compare. Governments and regulators need to make enforcement effi ciency and effectiveness more transparent and accountable. They need to pay more attention to ensuring that adequate resources for regulators and enforcement activities are made available. In addition, those responsible for public oversight should report more fully on the money and staffi ng devoted to different types of enforcement action and the ‘outputs’ they produce, in terms of investigations, cases brought, fi nes and other sanctions imposed. 5 Use and further refi ne innovative tools for smart regulation and enforcement Some countries have successfully experimented with a host of more fl exible regulatory tools, which reach beyond rigid command and control approaches to rework incentives more strategically. Tools such as mandatory disclosure, blacklisting, deferred prosecution agreements and compliance monitors can be adopted and adapted by regulators and enforcement agencies in many more countries. 6 Strengthen international cooperation between regulators and make it truly global Addressing corruption in global business requires a global approach, involving cooperation across borders for anti-corruption agencies, the competition and tax authorities and fi nancial market regulators. The fi nancial crisis provides a potent reminder that blind spots with regard to transparency and oversight can destabilise the entire global economy. Governments should seize the momentum for reform in terms of stronger cooperation between regulators and enforcement agencies – for all countries, markets and market actors. Recommended actions for civil society 7 Make corporate integrity and anti-corruption assessments an integral part of monitoring initiatives on corporate social responsibility and performance A business that cannot control corruption and thus ensure compliance with laws and regulations cannot live up to its commitments on social, environmental or other corporate citizenship issues. Assessments of corporate anti-corruption efforts need to be mainstreamed into the many metrics and initiatives to assess supply chain integrity, environmental performance, sustainability and responsible corporate citizenship more broadly. 8 Advocate for the development, widespread adoption and sound legal protection of complaints and whistleblower systems for employees in the private sector Employees are found to play a pivotal role in ensuring corporate integrity. They can provide an early warning system for shortcomings in supply chain integrity, corporate governance structures and business culture or for corrupt business practices. They are also found to be the single most important source of public disclosure of corporate fraud after self-reporting by companies. Empowering workers to become drivers for corporate integrity requires strong provisions for legal protection, as well as sincere commitments by companies to establish effective complaints and whistleblower systems and align human resource management with incentives for ethical behaviour. Business watchdog groups and labour unions can encourage companies and legislators alike to create such an enabling environment. 9 Forge broader coalitions for corporate integrity and ensure that citizens and their interests are taken fully into account Corporate integrity and anti-corruption compliance are common concerns for owners, investors, consumers, employees and non-governmental organisations working on many different public policy issues. This provides excellent opportunities for all these groups to work more closely together to monitor and advocate for corporate integrity. Stronger linkages should also be established with the research community. Much important empirical work on corporate corruption and regulation is undertaken by business or law schools. The insights gained are often shared only among small groups of experts, even though they could provide important inputs to civil-society-based policy and advocacy efforts. Finally, civil society coalitions that straddle borders, link grass-roots campaigners to policy experts and adopt a focus that is independent of national governments or business play an essential role as a third force, ensuring that citizens and their interests are given due weight and oversight in policy-making. Such civil society groups can act as independent watchdogs. They can serve as an important channel for citizens to engage with business and businessrelated governance frameworks. Finally, civil society coalitions can act as credible catalysts of multi-stakeholder action on a large number of issues related to corruption in the private sector, giving voice and creating capacity for citizens to infl uence the rules of the game for companies, markets and society. Only strong civil society participation can build the societal consensus that is necessary to tackle corruption in all its forms.	Translation - Hungarian A Globális Korrupciós Jelentés (2009) szerint számos országban vezettek be új korrupcióellenes jogszabályokat, máshol korszerűsítették a meglévő szabályozást, illetve új korrupcióellenes ügynökségeket állítottak fel. Ugyanakkor az üzleti szektorban leginkább elterjedt korrupciós kockázatokkal szemben fellépő jogi szabályozás még a fejlődés kezdeti szakaszában van, és messze áll a széleskörű elfogadottságtól. A korrupció forrásainak szigorúbb szankcionálása, a magánszektoron belüli megvesztegetési ügyek nagyobb arányú feltárása, a befolyással való visszaélés, közvetítők alkalmazása, a vállalatok büntetőjogi felelőssége, valamint a megvesztegetési ügyek konzisztens megközelítése mind olyan területek, amik számos országban folyamatosan gondot okoznak. Kiemelten fontos egy hatékony nemzetközi felülvizsgálati rendszer kialakítása az ENSZ Korrupcióellenes Konvenciója számára, amelynek a segítségével az egyes országok szintjén lehetne nyomon követni és egyben gyorsítani a jogi keretek megerősítését. Új szereplők és új piacok felé irányítandóak az erősebb vállalati integritás elterjesztését szolgáló erőfeszítések A világ legnagyobb piacaiként dicsekedhetnek már az olyan országok, mint Brazília, Kína és India, és a globális üzleti élet egyre jelentősebb és egyre aktívabb szereplői az ezekről a területekről származó vállalatok is. Ahogy a Jelentés tartalmazza, bíztató folyamatok indultak el a szabályozási és vállalat irányítási előírások fejlesztése területén ezekben az országokban. Ennek ellenére szükség van az erőfeszítések további mélyítésére és kiterjesztésére a vállalati szektor elsőrangú szereplőin túlmutató hatások elérése végett. Az indiai, a kínai és a brazil vállalatok – szektortársaik megítélése alapján – a nemzetközi üzleti világ legkorruptabb szereplői közé tartoznak. A korrupt üzleti gyakorlat kialakulásának és elterjedésének kockázatát növelik továbbá a közpolitikai kihívásokra adott piaci megoldások, ezért szükséges proaktív módon kezelni az új piacokon felmerülő korrupciós kockázatokat. A klímaváltozás problémájára adott globális válasz integráns része a szén-dioxid kibocsátási kvóták növekvő mértékű kereskedelme, azonban komoly átláthatósági és elszámoltathatósági gondok övezik ezt a területet. Az állami tőkealapok – mint az egyes nemzetek közvagyonából jelentős hányadot kezelő szereplők – egyre erősebb szereplőkként lépnek fel a nemzetközi befektetések világában, ahol különösen szigorú elvárásoknak kell megfelelniük az átláthatóság és az elszámoltathatóság területén. Számosan közülük azonban nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak. A fenntartható vállalati integritás javítása végett erőteljesebb kezdeményezésekre és stratégiai megújulásra van szükség Az előrelépés fontos tényezői: a szabályozási kiskapuk bezárása, a jogkövetés erősítése és új szereplők bevezetése. Ezek azonban önmagukban nem elegendőek. Az üzleti életben megjelenő korrupció hatékonyabb megelőzése és leküzdése érdekében három területet érintően van szükség a stratégia és a cselekvési terv módosítására: Elsőként, a Jelentés egyértelművé teszi, hogy a korrupcióellenes erőfeszítések kivitelezéséhez sokkal több érintett részvétele szükséges, azaz tulajdonosok, befektetők, munkavállalók, pénzügyi közvetítők, könyvvizsgálók, illetve a szélesebb értelemben vett üzleti környezet, a média, az állampolgárok mint fogyasztók, és végül, de nem utolsó sorban, a civil társadalom részvétele is szükséges a vállalatvezetők és a szabályozók szerepvállalásán túl.. Ezek a szereplők együtt alkotnak egy integrált vállalati rendszert, ellenőrző és kiegyensúlyozó mechanizmusok olyan létfontosságú hálózatát létrehozva, amelyek biztosítani tudják a vállalati integritás fenntarthatóságát és sértetlenségét. Kiemeli a Jelentés ezeknek a szereplőknek a hatását, viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy az érdekellentétek, a tanúvédelmi szabályok hiánya, az elégtelen közzétételi és jelentési kötelezettség, valamint egyéb akadályok veszélyeztethetik a korrupcióellenes küzdelemhez való pozitív hozzájárulásukat, melyek mindegyikére nagyobb figyelmet kell fordítani az irányelvekről folytatott viták során. Másodszor, a figyelem összpontosítása túl kell terjedjen a szabályozáson, valamint a megvalósítás, ellenőrzés és elszámoltathatóság terén vállalt kötelezettségeken ahhoz, hogy további eredményeket lehessen elérni. Az eljárásrendek, jogszabályok illetve kötelezettségvállalások fontosak, azonban végrehajtásuk során nyerik csak el valós jelentőségüket. Harmadszor, szükséges azt felismerni, hogy az üzleti életben fellelhető korrupciós kihívások leküzdéséhez alapvető fontossággal bír az együttes cselekvés és az együttműködés. A vállalatok együttes kezdeményezése elősegítheti a szervezeti tanulást, kordában tarthatja a jelentéskészítési kötelezettségek és a jogkövetés költséges szétaprózódását és túlburjánzását, védelmet nyújthat a potyautazással szemben, valamint együttesen gyakorolhat nyomást a kevésbé elkötelezett piaci szereplők magatartásának befolyásolására. Ezen tényezők mind alapvető fontosságúak a bevételekért folytatott verseny kapcsán megjelenő megvesztegetések kiirtásában. A közös nyomásgyakorlás lehetővé teszi a befektetők és a fogyasztók számára, hogy egymást erősítve összekössék befolyásukat a vállalatok elszámoltathatósága érdekében. A kis- és középvállalatok szorosabb összefogással egyesíthetik erőforrásaikat és védekezési eszközeiket a korrupcióval szemben, míg a nemzeti szabályozó testületek közötti fokozottabb együttműködés segíthet a nemzetközi szabályozási kiskapuk kiiktatásában. A VÁLLALATI KORRUPCIÓ ÉS A GLOBÁLIS PÉNZÜGYI ÉS GAZDASÁGI VÁLSÁG: SZOROSAN ÖSSZEFÜGGŐ REFORMOK Csak a jövő fogja teljes egészében megmutatni a 2009-ben kialakult globális pénzügyi válság és gazdasági visszaesés tényleges mélységét. Egy alapvető tanulság a Globális Korrupciós Jelentés (2009)–hez készített elemzések alapján azonban már most levonható: számos olyan tényező, amely hozzájárult a válság kialakulásához, szorosan kapcsolódik a magánszektorban fellelhető korrupciós kockázatokhoz. Elég csak a vállalati integritási rendszerekben fennálló komoly hiányosságokra, a kulcsfontosságú ellenőrző szereplők közötti érdekkonfliktusokra, a kiemelt fontosságú piacok, piaci szereplők és felügyeleti mechanizmusok elégtelen átláthatóságára és elszámoltathatóságára, valamint a vállalatok átvilágításában, irányításában, és integritásában fellelhető hiányosságokra gondolni. A válság megmutatta azon vállalati stratégiákban rejlő veszélyeket is, melyek a gyenge szabályozási és jelentéskötelezettségi előírások kihasználásra rendezkedtek be. Ezen stratégiák, valamint az ezek alapján létrejövő struktúrák gátolják a nemzeteken átívelő korrupció leküzdhetőségét, ugyanis lehetővé teszik a megvesztegetésre használt, nagyösszegű rejtett pénzalapok létrehozását és gátolják a korrupt vezetők által eltulajdonított közvagyon visszaszerzését. Az állami felügyelet tekintetében a válság ráirányította a figyelmet a szabályozó testületek kudarcára, az erőforrásaikban és a tisztségviselőik között fellelhető hiányosságokra, valamint a nemzetközi együttműködés komoly problémáira – ezek egytől-egyig olyan tényezők, amelyeket a Globális Korrupciós Jelentés (2009) is az üzleti életben megjelenő korrupció hatékony megelőzése és megtorlása előtt álló komoly akadályaként emeli ki. A fenti összefüggések egy tanulságra felhívják a figyelmet: teljesen hatékony vállalati integritási rendszerek kiépítése nem csak az üzleti életben tapasztalható korrupció leküzdése szempontjából fontos, hanem hozzájárul a pénzügyi és gazdasági stabilitáshoz és a globális pénzügyi rendszer folyamatban lévő reformálásához is. Ez különös jelentőséget és egyben aktualitást is tulajdonít ennek a feladatnak. TEENDŐK A TISZTESSÉGES VÁLLALATI INTEGRITÁS FENNTARTHATÓSÁGA ÉRDEKÉBEN A Globális Korrupciós Jelentés (2009) számos konkrét javaslatot határoz meg a fenti megállapítások alapján. JAVASLATOK A MAGÁNSZEKTOR SZEREPLŐI SZÁMÁRA 1. Jelentéskészítés a vállalati társadalmi szerepvállalás kulcselemeiről Az üzleti szféra szereplői nagy előrelépést tettek társadalmi felelősségvállalásuk és környezetvédelmi teljesítményük kommunikációja terén. Szükséges, hogy ugyanilyen előrelépést érjenek el a vállalati szerepvállalás más, hasonlóképpen fontos területeivel kapcsolatos jelentéseikkel kapcsolatban is, ideértve: • a korrupcióellenes és jogkövetéssel kapcsolatos tevékenységüket, melyek alapvető biztosítékai a jogszabályszerű üzleti viselkedésnek; • a lobbi- és pártfinanszírozási tevékenységüket, hogy befektetőik, munkavállalóik, ügyfeleik, és tágabb értelemben a közvélemény megértse, milyen politikai érdekek érvényesülnek országaik legbefolyásosabb üzleti szervezeteiben, és ezek a demokratikus berendezkedés keretein belül miként adnak hangot véleményüknek; valamint • szükséges, hogy az állami forrásokból realizált bevételeiket és az államkasszába történő befizetéseiket, - valamennyi azon országra tekintettel, ahol tevékenységüket folytatják - a helyi közösségek teljes mértékben átlássák, valamint azt is, hogy milyen mértékben járulnak hozzá, illetve milyen mértékben részesülnek a vállatok a közpénzügyekből. 2. Minden vállalás legyen kötelező érvényű, nyomon követhető és ellenőrizhető Alapvető fontosságú – mind a legjobb hatás elérése, mind a közvélemény előtti hitelesség növelése érdekében –, hogy független szereplők kövessék nyomon és ellenőrizék, a különböző eljárásrendeknek és kötelezettségvállalásoknak való megfelelést. Egyre nagyobb számban vetik ennek alá magukat a vállalatok. Ez kiváló lehetőséget nyújt a legjobban teljesítők számára, ahhoz, hogy példájukkal utat mutassanak és az ígéreteket hiteles teljesítménnyé formálják. 3. A különutas megoldások helyett – amikor lehetséges – a már létező standardokat és cselekvési keretrendszereket kell támogatni A nyilvánosság és transzparencia iránti egyre nagyobb elkötelezettség könnyen az információk kakofóniájához vezethet, amelyben a befektetők és a közvélemény számára nehézkessé válik az adatok összehasonlítása és értelmezése. Annak érdekében, hogy a nyilvánosság irányába történő nyitás tényleges transzparenciához vezessen, a magánszektornak egységes standardokat kell alkalmaznia és támogatnia, és részt kell vennie ezek kialakításában (pl. Global Reporting Initiative – globális jelentéskészítési kezdeményezés). A vállalati szektornak továbbá, közös cselekvési programokat kell életbe léptetnie, illetve a már meglévőkhöz csatlakoznia egyrészt a vállalati integritással kapcsolatban (az egyedi pályáztatási eljárásoktól az ellátási lánc menedzsmentjéig), másrészt az összes érintett bevonása érdekében a kulcsfontosságú fejlesztési területeken (mint például a termelő iparágak, vagy az egészségügy, és az építőipar). JAVASLATOK A KORMÁNYOK ÉS A SZABÁLYOZÓK SZÁMÁRA 4. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szabályok kikényszerítésére, az ehhez szükséges erőforrásokra és a szabályérvényesítési teljesítmény mérésére Rendkívül fontos a szabályok kikényszerítése, viszont az erre szánt erőforrások, valamint az elért eredmények országonként jelentősen különbözőek, és nehéz nyomon követni és összehasonlítani ezeket. A kikényszerítés hatékonyságát a kormányzatoknak és a szabályozóknak kell még átláthatóbbá tenniük. Több figyelmet kell fordítani arra, hogy a szabályok érvényre juttatásához szükséges minden erőforrás a szabályozók rendelkezésére álljon. Továbbá szükséges, hogy a közfelügyeletet ellátó hatóságok szélesebb körben adjanak tájékoztatást a jogszabály-érvényesítési tevékenységre felhasznált pénzügyi és humán erőforrások mértékéről, valamint az elért eredményeikről, azaz a vizsgálatokról, a bíróság elé vitt ügyekről, a bírságok és egyéb szankciók mértékéről. 5. Innovatív megoldásokat kell alkalmazni, és tovább kell finomítani a szabályozás és kikényszerítés során alkalmazott „intelligens” eszközöket Egyes országok sikeres kísérleteket tettek rugalmas szabályozási eszközök alkalmazására: az ösztönzők stratégiai szempontú újragondolásával túllépnek a merev „utasítás és ellenőrzés” gyakorlatán. Az egyes országok szabályozóinak és szabályérvényesítő testületeinek sokkal szélesebb körben kellene alkalmazniuk az olyan eszközöket, mint a közzétételi kötelezettségek, feketelisták, vádalkuk, illetve megfelelési vizsgálatok. 6. Erősíteni kell és ténylegesen globális szintre kell emelni a szabályozók közötti nemzetközi együttműködést A globális üzlet világában folytatott korrupcióellenes harc globális megközelítést igényel, magában foglalva a korrupcióellenes ügynökségek, a versenyügyi- és adóhatóságok, valamint a pénzpiaci felügyeletek közötti határokon átnyúló együttműködést. A pénzügyi válság hathatós példát szolgáltat arra, hogy az átláthatóságban és az ellenőrzésben rejlő tisztázatlanságok akár a teljes világgazdaságot is destabilizálhatják. A kormányoknak meg kell ragadniuk az alkalmat arra, hogy a szabályozó testületek között mélyebb együttműködést alakítsanak ki – valamennyi országra, piacra illetve valamennyi piaci szereplőre kiterjedően. JAVASLATOK A CIVIL SZFÉRA SZÁMÁRA 7. A vállalatok társadalmi felelősségvállalásának ellenőrzésében szerves részt kell képviseljen a vállalati integritás és a korrupcióellenes erőfeszítések értékelése Az olyan vállalat, amely nem tudja ellenőrzése alatt tartani a korrupciót és ezáltal nem tudja biztosítani a törvények és jogszabályok betartását, nem tesz eleget társadalmi, környezetvédelmi, és egyéb, a vállalati felelősségvállalással kapcsolatos kötelezettségeinek. A korrupcióellenes erőfeszítések mérését általánossá kell tenni az olyan területek értékelése során is, mint amilyen a termelési lánc integritása, a környezetvédelmi teljesítmény, a fenntarthatóság, illetve a tágan értelmezett vállalati társadalmi felelősség. 8. Ösztönözni kell a magánszektor munkavállalói számára kialakított tanúvédelmi és közérdekű bejelentési rendszerek fejlesztését, ezek széles körben való elterjesztését és jogi védelmének erősítését A tapasztalatok alapján a munkavállalók kulcsszerepet töltenek be a vállalati integritás biztosításában, mivel idejekorán figyelmeztethetnek a termelési lánc integritása, a vállalati irányítás, vagy az üzleti kultúra területén felmerülő hiányosságokra, továbbá a korrupt üzleti gyakorlatokra. Mitöbb, a vállalati csalások nyilvánosságra hozatalában is a munkavállalók bizonyultak a legfontosabb forrásnak a vállalatok önbevallása mellett. A munkavállalók vállalati integritás biztosításában betöltött szerepének megerősítése végett szükséges komolyabb jogi védelmet nyújtani a tanúvédelmi és közérdekű bejelentési rendszereknek. Egyúttal fontos, hogy a vállalatok elkötelezettséget tanúsítsanak ezeken a területeken az etikus magatartásra irányuló vállalati ösztönzők kiépítésével egyetemben. Fontos ösztönző szerepet játszanak a felügyeleti szervek és a szakszervezetek a törvényhozók és a vállalatok szerepvállalásának befolyásolásában az ilyen jellegű támogató környezet kialakítása során. 9. Szélesebb együttműködést kell kovácsolni a vállalati integritás erősítése érdekében, illetve az állampolgárok érdekeinek teljes mértékű figyelembe vételében A különféle közpolitikák alakítása során a cégtulajdonosok, befektetők, fogyasztók, munkavállalók és civil szervezetek közös érdeke a vállalati integritás elérése és az anti-korrupciós szabályok betartása. Ezáltal nagyszerű lehetőség adódik számukra a még szélesebb körű együttműködésre a vállalati integritás megteremésének ösztönzésében és ellenőrzésében. Szorosabb kapcsolatot szükséges kiépíteni a kutatói közösséggel is. Számos üzleti és jogi iskola végez alapvető fontosságú empirikus kutatást a vállalati korrupció és annak szabályozása területén. A következtetések gyakran csak szakértők szűk körében kerülnek megvitatásra, holott fontos információforrásul szolgálhatnának a civil szférából kiinduló kezdeményezésekhez. Végezetül, a civil társadalmi együttműködések – amelyek korlátokat szétfeszítve kötik össze az ügy érdekében a mindennapi aktivistákat az elméleti szakemberekkel, és amelyek a nemzeti kormányzatoktól és üzleti szférától független célok képviseletét tűzik zászlajukra –, harmadik erőként alapvető szerepet játszanak abban, hogy a döntéshozatal folyamán megfelelő súllyal érvényesítsék az állampolgárok érdekeit. Ezek a civil szervezetek ellenőrző szerepet tölthetnek be a gazdaságban, összekötő kapocsként szolgálhatnak az állampolgárok, az üzleti szféra és a kormányzat közötti együttműködésben. A magánszektorban megjelenő korrupció érintettjei által kezdeményezett közös akciók hiteles katalizátoraként léphetnek fel, hangot adva az állampolgárok véleményének, és lehetőséget adva nekik a vállalatok, a piacok és a társadalom működését irányító szabályok alakítására. Csak a civil társadalom részvételével lehetséges egy olyan társadalmi konszenzus felépítése, mely elengedhetetlenül szükséges a korrupció valamennyi formájának leküzdéséhez.
English to Hungarian: EUROPEAN PARLIAMENT - SUMMARIES, INFORMATION AND RECOMMENDATIONS (Petitions 0371 to 0390/2008) General field: Law/Patents Detailed field: Law (general)
Source text - English EUROPEAN PARLIAMENT 2004 2009 Committee on Petitions SUMMARIES, INFORMATION AND RECOMMENDATIONS Petitions 0371 to 0390/2008 Admissibility and action The Chairman's recommendations on admissibility and action will be deemed adopted unless any comments on them are received by 31 July 2008 * * * – Petition 0371/2008 by Jadwiga Kaszsuba (Polish), on her personal problems The petitioner outlines her problems with a Polish insurance company which has refused to pay out on a life assurance policy. The petitioner argues that she is entitled to benefit from her deceased brother's life assurance policy but that the insurance company is refusing to pay on the grounds that he committed suicide. She is accordingly seeking the assistance of the European Parliament. Recommendation – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 372/2008 by Claudia Reissmüller (German), on failure to provide an occupational retirement pension scheme for teachers from the former GDR between 1990 and 1997 The petitioner indicates that teachers from the former GDR absorbed into the public service of the Federal Republic of Germany following German reunification were not accorded public occupational pension entitlements until after 1997. She is accordingly seeking back-payment of these entitlements from 1990. Information – The petitioner has clearly already referred the matter to the Petitions Committee of the German Bundestag, since her petition is presented on one of its forms. Recommendations – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 0373/2008 by Alexander-Martin Sardina (German), on legislation banning tobacco The petitioner calls for the introduction of legislation making tobacco (nicotine) illegal in the EU. He calls for the immediate transposition into national law of the directive concerning the advertising and sponsorship of tobacco products( Directive 2003/33/EC) in all Member States. In addition, he asks the European Parliament and Commission to adopt a stance on measures to ban tobacco (nicotine), the protection of non-smokers and the question of subsidies for tobacco growers in Europe. Information – The petitioner is a local politician from Hamburg and was one of those who tabled a bill regarding passive smoking in public premises. Recommendations – Declare admissible; – Forward for information to the Committee on the Environment, Public Health and Food Safety; – Close. – Petition 0374/2008 by Helga Lieming (German), on disparities between East and West Berlin regarding survivors' pension entitlements The petitioner, who is planning to move from West Berlin to East Berlin, objects to disparities in the calculation of survivors' pension entitlements within the same city. In East Berlin, the exempt amount for calculated income regarding survivors' pensions is based on a lower pension value than in West Berlin. The petitioner is reluctant to accept a less favourable financial arrangement. Recommendations – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity; – Refer the petitioner to the Petitions Committee of the German Bundestag. – Petition 0375/2008 by Sonja Gollwitzer-Bauer (German), on cruelty to animals in Spain The petitioner expresses concern at what she describes as the inadmissible conditions at the 'SON REUS' municipal veterinary hospital in Majorca, where dogs and cats are taken to be put to sleep. She indicates that cruelty to animals is widespread in Spain and that the national authorities are failing to act with regard to the treatment of Spanish hunting dogs (galgos) and bullfighting, which continue to be tolerated. She calls on the European Parliament to ban a projected bullfighting exhibition to be held on its premises in July 2008. Information – The number of petitions concerning cruelty to animals received by the European Parliament is constantly increasing. Recommendations – Declare admissible; – Forward to the petitioner for information a copy of the report by Elisabeth Jeggle on behalf of the Committee on Agriculture and Rural Development concerning a EU programme of action for the protection of animals and animal welfare (2006-2010); – Inform the petitioner that European Parliament exhibitions have been held presenting both the pros and cons of bullfighting Forward to the petitioner pamphlets concerning the exhibition entitled 'For a bullfighting-free Europe' held in the European Parliament on 3 June 2008. – Close. – Petition 0376/2008 by Rena-Elisabeth Koch (German), on failure to provide an occupational retirement pension scheme for teachers from the former GDR between 1990 and 1997 The petitioner indicates that teachers from the former GDR incorporated in the public service of the Federal Republic of Germany following German reunification were not accorded occupational retirement benefits until 1997. In addition, the legislation transferring their pensions and benefits excluded occupational pension entitlements in respect of their period of service in the GDR. Furthermore, in 1997, after almost 37 years of service, the petitioner was recruited at junior level. She objects to being treated less favourably than colleagues from the former federal states and is seeking the assistance of the European Parliament. Information – Petition 0374/2008 concerns the same issue. Recommendations – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity; – Refer the petition to the Petitions Committee of the German Bundestag. – Petition 0377/2008 by Uwe Michael Walter Wolff (German), on Turkey's membership of the EU The petitioner makes a number of observations regarding possible Turkish membership of the EU, indicating that, while he is not opposed to it, Turkey is still failing to fulfil the accession criteria in a number of respects. Information – The petitioner indicates that he has forwarded as an enclosure a book entitled 'As Times go by' which the committee secretariat has not yet received. Recommendations – Declare admissible; – Forward for information to the Delegation to the EU-Turkey Joint Parliamentary Committee; – Close. – Petition 0378/2008 by Ms Ana Gomez Diaz-Franzon(Spanish), on behalf of Asociación Cultural Aula Gerión, bearing 4500 signatures, on the conservation and restoration of Casa Arizón monument (Cádiz, Andalucia) The petitioner asks the European Parliament to take the necessary measures to support the conservation and renovation of Casa Arizón monument (Cádiz, Andalucia). According to the petitioner, the current owners of Casa Arizón, an important residential and industrial complex in 17th and 18th centuries which is part of the national patrimony, have not carried out the necessary works for its conservation. The petitioner maintains that several projects have been put forward, but have never been executed. The petitioner requests the European Parliament to intervene and determine the competent authorities to act. Recommendations – Declare admissible; – Forward for further action to the Committee on Culture and Education; – Close. – Petition 0379/2008 by Matthias Prescher (German) and 13 cosignatories concerning unacceptable noise levels caused in the German district of Löbau-Zittau caused by the Turow power station situated just over the border in Poland The petitioner gives an exhaustive account of efforts by residents of the district of Löbau-Zittau to resolve the problem of noise levels from the turbines driving the Turow power station on the Polish side of the border. He indicates that this is causing such a serious environmental problem as to constitute a public health hazard to those affected. In addition, he maintains that European rules concerning protection fromexcessive noise levels are being infringed. Various measurements have been carried out showing that the noise levels are above the statutory German maximum. All efforts by the local authorities and others to find a solution have so far been unsuccessful. The petitioner also refers to possible political repercussions (action by radical parties) affecting regional German/Polish relations if no solution is found. He urges the European Parliament to bring pressure to bear on both the German and Polish authorities with a view to resolving this environmental problem. Recommendations – Declare admissible; – Request information from the Commission. – Petition 0380/2008 by Mr Sean P. Andrews (Ireland), on the Irish vehicle registration tax on second-hand cars bought in other EU Member States The petitioner objects to the Irish vehicle registration tax (VRT) charged at the entrance in the country of a second-hand vehicle bought in other EU Member States. According to the petitioner, the amount due is determined as a percentage of what is called the "open market value" of the vehicle which is established with reference to vehicle price in Ireland and not in its country of origin. The petitioner considers that this tax would breach the EU legislation on the free movement of goods and would restrict the competition in the second-hand car markets as it keeps the price of cars high. Recommendations – Declare admissible; – Ask the Commission for information; – Petition 0381/2008 by Helga and Peter Bruns (German), concerning irregularities regarding adoption procedure The petitioners, who adopted a 7 ½ year old girl in 1994, indicated on the adoption application form they indicated that they did not wish to adopt a handicapped child and that the authorities responsible, the Hildesheim youth authority, also assured them that the girl was in perfect health. Following the adoption it emerged that the girl was mentally handicapped and the petitioners maintain that the authorities deliberately failed to disclose the problems she had suffered prior to adoption. The girl, who is now 21 years old, is unable to live an independent life and the petitioners have difficulty in affording the cost of care. They consider that they have been the victims of failure to comply with the rules governing adoption procedures and are accordingly seeking the assistance of the European Parliament. Recommendations – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity; – Refer the petitioner to the Petitions Committee of the German Bundestag if they consider that the authorities have been guilty of errors or omissions in connection with adoption procedures. – Petition 0382/2008 by Mircea Dragnea (Romanian) concerning calculation of his pension The petitioner is seeking the assistance of the European Parliament in obtaining a recalculation of his pension entitlements by the Romanian authorities. Having retired on fulfilling the necessary conditions for a pension with regard to age limit and years of service, he considers that he has been treated unfairly since his pension is lower than those of his colleagues. Recommendation – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 0383/2008 by Nicola De Florentiis (Italian) concerning disparities in remuneration of university staff The petitioner objects to disparities in the pay and pension entitlements of between university staff (Tecnici Laureati) not withstanding court judgments that this constitutes an infringement of the relevant legislation. The petitioner is seeking action to remedy this unfair situation. Recommendation – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 0384/2008 by Ion Mogoşan (Romanian) concerning an alleged miscarriage of justice regarding a dispute with a neighbour The petitioner questions the judgment by the Piteşti Appeal Court regarding a dispute with his neighbour concerning a plot of land adjoining his house. The petitioner argues that no account was taken of his property deeds with the result that he lost 50 square metres of property which was awarded to his neighbour. Recommendations – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity; – Inform the petitioner that the European Parliament is not empowered to modify judgments by the national courts. – Petition 0385/2008 by Anna Schnackers (Dutch) concerning the Europe-wide recognition of a disabled person's identity card The petitioner indicates that, while the European Union is seeking to encourage the free movement of its citizens, it is still extremely difficult for disabled EU nationals to travel freely in Europe using public transport. Taking the practical example of a disabled Austrian national wishing to travel to the Netherlands, she concludes that it is practically impossible for disabled persons to travel if they need to be accompanied. For example, Austrian identity cards issued to disabled persons and those accompanying them are not valid in the Netherlands, which means that an individual entitled to travel free of charge in Austria if accompanying a disabled person is required to purchase a train ticket at the Dutch border for the section of the journey travelled in the Netherlands (the same arrangements possibly applying at the German border). The petitioner is seeking the introduction of a disabled person's identity card valid throughout Europe with special rights for disabled persons using public transport. Recommendations – Declare admissible; – Request information from the Commission. – Petition 0386/2008 by Jan Ordon (Polish) concerning a dispute between neighbours The petitioner is seeking the assistance of the European Parliament in resolving a boundary dispute with his neighbour. Recommendation – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 0387/2008 by Katiuscia Verlingieri (Italian) concerning the conservation of the historic heritage in the provinces of Salerno, Avellino and Benevento in Italy The petitioner who provides comprehensive documentation outlines the situation concerning a number of historic buildings, in particular Castello Pignatelli, expressing concern that demolition work is resulting in the destruction of the cultural and historic heritage. Recommendations – Declare inadmissible; does not come within the European Union's fields of activity. – Petition 0388/2008 by Andrzej Jedruch (Polish), on allegedly unfair dismissal The petitioner was who dismissed from his post in the Polish customs service for disciplinary reasons considers that he was treated unfairly as a result of non-compliance by the Polish authorities with Article 48 of the European Charter of Fundamental Rights (presumption of innocence and right of defence). He is accordingly seeking the assistance of the European Parliament. Recommendations – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity; – Inform the petitioner that under Article 51, the provisions of the Charter are addressed to the institutions and bodies of the Union, with due regard for the principle of subsidiarity, and to the Member States, only when they are implementing Union law. – Refer the petitioner to the Polish Ombudsman if he considers that the customs authorities have been guilty of errors or omissions regarding his dismissal; – Petition 0389/2008 by Virgil Petrache (Romanian), on exemption from tax on first registration in accordance with legislation concerning the protection and promotion of the rights of the disabled The petitioner asks the European Parliament to make representations to the Romanian Finance Minister seeking exemption from tax on first registration of his automobile in accordance with Law 44/2006 on the protection and promotion of the rights of the disabled. The petitioner indicates that his request was rejected on the grounds that he does not hold a driving licence and that his vehicle is not custom-madel. The petitioner maintains that the vehicle, which is fitted with automatic transmission, is perfectly adapted to his disability. Recommendation – Declare inadmissible: the matter does not come within the European Union's fields of activity; – Petition 390/2008 by Vicenzo Marzano (Italian), on the right of association The petitioner argues that in peace time, members of the armed forces should be given the right of association on the grounds that they are also citizens and are entitled to set up unions empowered to negotiate on their behalf in defending their social and economic interests. The petitioner refers to the Charter of Fundamental Rights, the ECHR and Resolution 903/1988 of the Council of Europe on the right to association for members the professional staff of the armed forces. Information – Petition 89/2008 concerned a similar issue and was processed as shown below. Recommendations – Declare admissible; – Forward for information to the Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs; – Close.	Translation - Hungarian EURÓPAI PARLAMENT 2004 2009 Petíciós Bizottság ÖSSZEFOGLALÓK, TÁJÉKOZTATÁS ÉS AJÁNLÁSOK 0371-0390/2008 sz. petíciók Elfogadhatóság és további intézkedések Az elnöknek az elfogadhatóságra és a további teendőkre vonatkozó azon javaslatai, amelyek a mai naptól 2008. július 31-ig nem képezik észrevétel tárgyát, elfogadottnak minősülnek. * * * – A Jadwiga Kaszuba, lengyel állampolgár által benyújtott 0371/2008 sz. petíció saját személyes problémáiról A petíció benyújtója egy lengyel biztosítóval szemben felmerült problémáit fejti ki, a biztosító ugyanis megtagadta vele szemben az életbiztosítási kötvény alapján neki járó kifizetést. A petíció benyújtója azt állítja, hogy elhunyt testvére életbiztosítása alapján jogosult a kifizetésre, ennek ellenére a biztosító megtagadja a kifizetést arra hivatkozással, hogy a testvér öngyilkosságot követett el. A petíció benyújtója ezért az Európai Parlamenthez fordult. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – A Claudia Reissmüller, német állampolgár által benyújtott 0372/2008 sz. petíció a volt NDK-ban 1990 és 1997 között tevékenykedő tanárok foglalkoztatói nyugdíjának folyósításával kapcsolatban felmerült mulasztásról A petíció benyújtója jelzi, hogy Németország újraegyesítését követően a Német Szövetségi Köztársaság közszolgálati rendszerébe beolvadó, volt NDK területéről származó tanárok foglalkoztatási nyugdíjra való jogosultsága 1997-ig nem volt rendezett. Emiatt visszamenőlegesen kéri az 1990 óta elmaradt fizetések teljesítését. Tájékoztatás – A petíció benyújtója egyértelmű jelzéssel megkereste már a tárgyban a német Bundestag Petíciós Bizottságát, mivel a petíció megjelenik annak egyik űrlapján. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – Az Alexander-Martin Sardina, német állampolgár által benyújtott 373/2008 sz. petíció a dohánytilalmat elrendelő szabályozásról A petíció benyújtója a dohány (nikotin) gyártását betiltó EU szabályozás bevezetésére szólít fel. A dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó irányelv (2003/33/EK irányelv) azonnali nemzeti szabályozásba történő átvételét kéri valamennyi tagállamban. Továbbá felkéri az Európai Parlamentet és a Bizottságot, hogy foglaljanak állást az európai dohány- (nikotin) tilalmi szabályok, a nemdohányzók védelme és a dohánytermesztők szponzorálása tekintetében. Tájékoztatás – A petíció benyújtója egy hamburgi helyi politikus, aki a közterületen elszenvedett passzív dohányzásra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be. Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – tájékoztatás céljából továbbítás a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére; – az ügy lezárása. – A Helga Lieming, német állampolgár által benyújtott 0374/2008 sz. petíció a Kelet- és Nyugat-Berlinben eltérően szabályozott túlélő hozzátartozói nyugdíjról A petíció benyújtója Nyugat-Berlinből Kelet-Berlinbe költözve kifogásolja, hogy egy városon belül a túlélő hozzátartozói nyugdíjat eltérően számítják. Kelet-Berlinben a kiszámított jövedelmen belül a túlélő hozzátartozói nyugdíj tárgyi adómentes összege alacsonyabb nyugdíjértéken alapul, mint Nyugat-Berlinben. A petíció benyújtója nem hajlandó anyagi helyzetének romlását elfogadni. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – a petíció továbbítása a német Bundestag Petíciós Bizottságához; – A Sonja Gollwitzer-Bauer, német állampolgár által benyújtott 0375/2008 sz. petíció az állatokkal szemben Spanyolországban tapasztalható brutalitásokról A petíció benyújtója aggodalmát fejezi ki a 'SON REUS' majorkai állatkórházban tapasztalható, elmondása szerint elfogadhatatlan körülmények miatt, az állatkórházban kutyákat és macskákat altatnak el. Jelzi, hogy az állatokkal szemben tanúsított kegyetlenség igen elterjedt Spanyolországban, és a nemzeti hatóságok nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a spanyol vadászkutyákkal (glagos) illetve a bikaviadalokkal kapcsolatban, melyek továbbra is toleráltak. Felhívja az Európai Parlamentet, hogy tiltsa be a 2008. júliusában a Parlament közelében megrendezni tervezett bikaviadal kiállítást. Tájékoztatás – Az Európai Parlamenthez eljuttatott, az állatokkal szembeni brutalitásról szóló petíciók száma folyamatosan nő Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében, Elisabeth Jeggle által az állatjólét és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott közösségi cselekvési tervről szóló jelentés megküldése a petíció benyújtója számára tájékoztatás céljából; – a petíció benyújtójának tájékoztatása arról, hogy az Európai Parlament kiállításait úgy rendezik, hogy a bikaviadalok mellett és ellen szóló érveket egyaránt megjelenítsék. A petíció benyújtójának a 2008. június 3-i európai parlamenti kiállítás anyagának, az, „Egy bikaviadal mentes Európáért” c. brossúrának a megküldése. – az ügy lezárása. – A Rena-Elisabeth Koch, német állampolgár által benyújtott 0376/2008 sz. petíció a volt NDK-ban 1990 és 1997 között tevékenykedő tanárok foglalkoztatói nyugdíjának folyósításával kapcsolatban felmerült mulasztásról A petíció benyújtója jelzi, hogy a volt NDK területéről származó tanárok, akik a Német Szövetségi Köztársaság közalkalmazottjai közé sorolandók a német egyesítés után, 1997-ig nem kaptak foglalkoztatói nyugdíjat. Továbbá, a nyugdíjaik és juttatásaik átvezetését eredményező szabályozás kizárta a rájuk vonatkozó foglalkoztatói nyugdíjak juttatását az NDK-ban teljesített szolgálati időre. Ezen kívül, a petíció benyújtóját alacsonyabb besorolás szerint sorolták be 1997-ben a majdnem 37 ledolgozott év után. Tiltakozik a korábbi szövetségi területen dolgozó kollégáihoz képest vele szemben tanúsított kedvezőtlenebb elbánás miatt, és ezért az Európai Parlamenthez fordul segítségért. Tájékoztatás – A petíció megegyezik a 0374/2008 sz. petíció tárgyával. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – a petíció továbbítása a német Bundestag Petíciós Bizottságához; – Az Uwe Michael Walter Wolff, német állampolgár által benyújtott 0377/2008 sz. petíció Törökország EU tagságáról A petíció benyújtója számos észrevételt tesz Törökország esetleges EU-s tagságát illetően, jelezve azt, hogy ugyan a csatlakozást nem ellenzi, Törökország mégis számos kérdésben nem teljesíti a csatlakozási feltételeket. Tájékoztatás – A petíció benyújtója jelzi, hogy mellékletként továbbított egy könyvet „Ahogy elszáll az idő” címmel, amit a bizottság titkársága még nem kapott meg. Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – tájékoztatás céljából továbbítás az EU-Törökország Parlamenti Vegyesbizottság részére; – az ügy lezárása. – Az Asociación Cultural Aula GeriónAna Gomez Diaz-Franzon, spanyol állampolgár által benyújtott, 4500 aláírást tartalmazó 0378/2008 sz. petíció a Casa Arizón emlékmű (Cádiz, Andalucia) védelméről és helyreállításáról A petíció benyújtója felkéri az Európai Parlamentet, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a Casa Arizón emlékmű (Cádiz, Andalucia) védelme és helyreállítása érdekében. A petíció benyújtója szerint a Casa Arizón – amely egy kiemelkedő jelentőségű nemzeti hagyaték, XVII-XVIII. századi lakó- és ipari negyed – jelenlegi tulajdonosa nem végezte el a szükséges műemlékvédelmi munkálatokat. A petíció benyújtója kiemeli, hogy számos projektre tettek javaslatot, ezeket azonban sohasem valósították meg. A petíció benyújtója felkéri az Európai Parlamentet, hogy avatkozzon be, és azonosítsa a hatáskörrel rendelkező hatóságokat. Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – továbbítás a Kulturális és Oktatási Bizottsághoz további intézkedések megtétele céljából; – az ügy lezárása. – A Matthias Prescher, német állampolgár és 13 társa által benyújtott 0379/2008 sz. petíció a német Löbau-Zittau körzet területén és a lengyel határhoz közel fekvő Torow erőmű által okozott elfogadhatatlan zajszint miatt A petíció benyújtója részletesen beszámol a Löbau-Zittau környékén élő lakosság mindazon erőfeszítéseiről, amelyekkel a lengyel határ közelében található Turow erőmű turbinái által gerjesztett zajszint miatti problémákat próbálták megoldani. Kiemeli, hogy ez olyan komoly környezeti problémákat okoz, amely közegészségügyi kockázatot jelent hatáskörzetében lévőkre. Kiemeli továbbá, hogy mindez a túlzott zajszint elleni védelemmel kapcsolatos európai szabályokat is sérti. Számos olyan mérést végeztek, amelyek kimutatták, hogy a zajszint meghaladja a németországi maximumot. Eddig sikertelen volt valamennyi, a helyi hatóságok és mások által tett intézkedés a megfelelő megoldás megtalálása érdekében. A petíció benyújtója esetleges politikai következményekre (radikális pártok ténykedéseire) is utal, amelyek – amennyiben nem sikerül megoldást találni – hatással lehetnek a német lengyel regionális együttműködésre. Ezért sürgeti az Európai Parlamentet, hogy gyakoroljon nyomást a német és a lengyel hatóságokra, rábírva őket ezzel a környezetvédelmi probléma megoldására. Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – további tájékoztatás kérése a Bizottságtól; – A Mr. Sean P. Andrews, ír állampolgár által benyújtott 0380/2008 sz. petíció az EU tagállamokban vásárolt használt gépjárművekre kivetett ír regisztrációs adóról A petíció benyújtója tiltakozik az ír regisztrációs adó ellen, amelyet a más EU tagállamokban vásárolt használt gépjárművek Írországba való behozatalakor vetnek ki. A petíció benyújtója szerint a fizetendő összeget százalékosan határozzák meg a jármű „nyílt piaci értéke” alapján – amelyet azonban az ír gépjárműpiaci árak figyelembevételével állapítanak meg és nem a származási országban alkalmazott gépjárműpiaci árak alapján. A petíció benyújtója úgy véli, hogy a gépjárműárak magasan tartásával ez az adó sérti az áruk szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályokat és korlátozza a versenyt a használt autók piacán. Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – további tájékoztatás kérése a Bizottságtól; – A Helga és Peter Bruns, német állampolgár által benyújtott 0381/2008 sz. petíció az örökbefogadási eljárásról A petíció benyújtói, akik 1994-ben egy hét és fél éves kislányt fogadtak örökbe, az örökbefogadási adatlapon jelezték, hogy fogyatékos gyermeket nem szeretnének örökbe fogadni, és az illetékes Hildesheim Ifjúsági hatóság szintén biztosította őket arról, hogy a gyermek tökéletesen egészséges. Az örökbefogadást követően derült ki, hogy a kislány szellemi fogyatékos volt. A petíció benyújtói szerint a hatóság szándékosan eltitkolta a kislány betegségét. A gyermek, aki jelenleg 21 éves, képtelen az önálló életvitelre, és a petíció benyújtói nehezen tudják az ápolási költségeket fedezni. Véleményük szerint az örökbefogadási eljárásokkal összefüggő mulasztás áldozatai voltak, ezért az Európai Parlamenthez fordulnak. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – a petíció továbbítása a német Bundestag Petíciós Bizottságához, amennyiben a petíció benyújtói fenntartják, hogy az illetékes hatóságot az örökbefogadási eljárás során történt mulasztásért felelősségre lehet vonni – A Mircea Dragnea, román állampolgár által benyújtott 0382/2008 sz. petíció a nyugdíj összegének kiszámításáról A petíció benyújtója az Európai Parlamenthez fordult annak érdekében, hogy nyugdíját újra állapítsák meg a román hatóságok. Tekintettel arra, hogy nyugdíjazására a korra és szolgálati időre vonatkozó összes előírásban megállapított feltétel teljesítésével került sor, kifogásolja, hogy nyugdíja kollegáiénál kevesebb. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – A Nicola De Florentiis, olasz állampolgár által benyújtott 0383/2008 sz. petíció az egyetemi alkalmazottak juttatásaival kapcsolatban tapasztalható eltérésekről A petíció benyújtója kifogásolja a fizetések és nyugdíjjuttatások tekintetében tapasztalható egyenlőtlenségeket a Tecnici Laureati egyetem alkalmazottainak körében, és nem vonja kétségbe azon bírósági ítéleteket, amelyek szerint ez sérti a vonatkozó szabályozást. A petíció benyújtója jogorvoslatot kér e tisztességtelen helyzettel szemben. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – A Ion Mogoşan, román állampolgár által benyújtott 0384/2008 sz. petíció szomszédjogi vita során felmerült állítólagos jogellenességről A petíció benyújtója kifogásolja a Piteşti Fellebbviteli Bíróság által a szomszédjával szembeni vitában hozott ítéletet, amelynek tárgya a házával szomszédos földterület. A petíció benyújtója szerint nem vették figyelembe tulajdonjogi iratait, ennek eredményeképpen elvesztett 50 négyzetméter területet, amit így szomszédjának ítéltek. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – a petíció benyújtójának tájékoztatása arról, hogy a nemzeti bíróságok ítéleteinek megváltoztatása nem tartozik az Európai Parlament hatáskörébe – Az Anna Schnackers, holland állampolgár által benyújtott 0385/2008 sz. petíció a fogyatékosok személyazonosító igazolványának európai elismeréséről A petíció benyújtója kiemeli, hogy bár az Európai Unió állampolgárai szabad mozgásának elősegítésére törekszik, továbbra is jelentős nehézségekbe ütközik a fogyatékkal élő személyek tökmegközlekedéssel történő utazása. Gyakorlati példaként egy Hollandiába utazni kívánó fogyatékkal élő osztrák állampolgárt említ, arra következtetésre jut, hogy amennyiben ehhez kísérőre is szükségük van, ez gyakorlatilag lehetetlen a fogyatékkal élők számára. Például az Ausztriában a fogyatékkal élők és kísérőik számára kiadott személyazonosító okmányok nem érvényesek Hollandiában, ami annyit jelent, hogy az a személy, aki a fogyatékkal élő személlyel kíván utazni – szemben az Ausztriában őt ingyenes megillető utazással – a holland határon vonatjegyet kell váltson az utazás Hollandián belüli szakaszára (ugyanezen megoldás érvényesülhet a német határ esetében). A petíció benyújtója szorgalmazza egy olyan, a fogyatékkal élők részére kiadandó személyazonosító okmány bevezetését, amely egész Európában érvényes lenne, és különleges jogokat biztosítana a tömegközlekedést igénybe vevő fogyatékkal élők számára. Ajánlás – elfogadhatónak nyilvánítás; – további tájékoztatás kérése a Bizottságtól; – A Jan Ordon, lengyel állampolgár által benyújtott 0386/2008 sz. petíció szomszédjogi vitáról A petíció benyújtója az Európai Parlamenthez fordul segítségért egy a szomszédjával szemben folytatott határvita miatt. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – A Katiuscia Verlingieri, olasz állampolgár által benyújtott 0387/2008 sz. petíció a Salerno, Avellino és Benevento olasz tartományok területén fekvő történelmi hagyaték megőrzéséről A petíció benyújtója kiterjedt dokumentációt mellékelve vázolja fel a helyzetet, miszerint számos történelmi jelentőségű épület, különösen a Castello Pignatelli vonatkozásában folytatott bontási munkálatok a történelmi és kulturális hagyaték megsemmisítéséhez vezet. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – Az Andrzej Jedruch, lengyel állampolgár által benyújtott 0388/2008 sz. petíció állítólagosan tisztességtelen felmentésről A petíció benyújtója, akit a lengyel vámhatóságnál betöltött állásából fegyelmi okokból mentettek fel, úgy véli, hogy tisztességtelenül jártak el vele szemben, mivel a lengyel hatóságok nem feleltek meg az Európai Unió Alapjogi Kartája 48. cikkében foglaltaknak (ártatlanság vélelme és védekezéshez való jog). Emiatt az Európai Parlamenthez fordul. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – petíció benyújtójának 51. cikk szerinti tájékoztatása arról, hogy a szubszidiaritás elvére való kellő tekintettel a karta rendelkezései az Unió intézményeire és szervezeteire vonatkoznak, tagállamokra csak akkor, ha a közösségi jog végrehajtásáról van szó; – a petíció benyújtójának a lengyel ombudsmanhoz való irányítása, amennyiben vétkesnek tartja a vámhatóságot a felmentés során tapasztalt mulasztások vagy hibák miatt; – A Virgil Petrache, román állampolgár által benyújtott 0389/2008 sz. petíció a fogyatékkal élők védelmére és támogatására vonatkozó szabályok szerint meghatározott első regisztrációt követően alkalmazandó adómentességről A petíció benyújtója felkéri az Európai Parlamentet, hogy emeljen kifogást a román pénzügyminiszternél a 44/2006-os a fogyatékkal élők védelméről és támogatásáról vonatkozó jogszabály alapján annak érdekében, hogy gépjárműve az első regisztrációt követően adómentességet élvezzen. A petíció benyújtója kiemeli, hogy kérelmét korábban elutasították azzal az indokkal, hogy nem rendelkezik jogosítvánnyal és gépjárműve nincs az egyéni igényeire átalakítva. A petíció benyújtója fenntartja, hogy automata sebességváltóval felszerelt gépjárműve teljes mértékben használható az ő fogyatékosságával. Ajánlások – elfogadhatatlannak nyilvánítás: a tárgy nem tartozik az EU tevékenységi körébe; – A Vicenzo Marzano, olasz állampolgár által benyújtott 0390/2008 sz. petíció az egyesülési jogról A petíció benyújtója szerint békeidőben a fegyveres erők tagjainak is biztosítani kellene az egyesülés jogát, mivel ilyenkor ők is állampolgárok, és joguk van egyesüléseket létrehozni, társadalmi és gazdasági érdekeik védelme érdekében a nevükben tárgyalni. A petíció benyújtója az Alapvető Emberi Jogok kartájára, az emberi jogokról szóló európai egyezményre valamint a fegyveres erők hivatásos állományát megillető egyesülési jogról szóló 903/1988 Európa tanácsi határozatra hivatkozik. Tájékoztatás – A 89/2008. számú petíció azonos tárgyú, és abban, amint ez lentebb látható, már eljártak; Ajánlások – elfogadhatónak nyilvánítás; – további tájékoztatás kérése az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságtól; – az ügy lezárása.
English to Hungarian: EUROPEAN PARLIAMENT Committee on Petitions 10.06.2008 NOTICE TO MEMBERS General field: Law/Patents Detailed field: Government / Politics
Source text - English EUROPEAN PARLIAMENT 2004 2009 Committee on Petitions 10.06.2008 NOTICE TO MEMBERS Subject: Petition 0996/2007 by Mr. Frank Nixon (Irish), on the detrimental environmental impact of the quarry at Inchafune, Dunmanway (Cork, Ireland) 1. Summary of petition The petitioner challenges the authorising process leading to the setting up of a quarry at Inchafune, Dunmanway (Cork, Ireland), arguing that the environmental impact study submitted to Cork Council was incomplete and residents were not informed or consulted during the planning process. The petitioner maintains that the quarry and the proposed lake to be developed in a second stage would affect the ground water in the area. The petitioner states that the noise level related to the quarry activity would be above the permitted level. Moreover, according to the petitioner, the quarry would have a general detrimental impact on the historical national monuments situated in the vicinity of the quarry site. The petitioner explains that demarches to Cork Council remained unanswered and asks the European Parliament to have the situation investigated. 2. Admissibility Declared admissible on 5 March 2008. Information requested from Commission under Rule 192(4). 3. Commission reply, received on 10 June 2008. I. The petition The petitioner challenges the authorising process leading to the setting up of a quarry at Inchafune, Dunmanway (Cork, Ireland), arguing that the environmental impact study submitted to Cork Council was incomplete and residents were not informed or consulted during the planning process. The petitioner maintains that the quarry and the proposed lake to be developed in a second stage, would affect the ground water in the area. The petitioner states that the noise level related to the quarry activity would be above the permitted level. Moreover, according to the petitioner, the quarry would have a general detrimental impact on the historical national monuments situated in the vicinity of the quarry site. The petitioner explains that the approaches made to Cork Council remained unanswered and asks the European Parliament to have the situation investigated. II. The Commission’s comments on the petition Council Directive 85/337/EEC on the assessment of the effects of certain public and private projects on the environment (the “EIA Directive”) as amended by Directives 97/11/EC and 2003/35/EC covers quarry developments. Under this directive, projects likely to have significant effects on the environment by virtue, inter alia, of their nature, size or location, must be made subject to an assessment of their environmental effects prior to development consent. An EIA is mandatory for quarries where the surface area of the site exceeds twenty-five hectares. For projects below this threshold, the authorities in Member States must determine, in a procedure called “screening” (case-by-case examination or according to thresholds or criteria and taking into account the relevant criteria set out in Annex III of the directive) whether projects are likely to have significant effects. If they are, an EIA is necessary. Irish legislation uses a combination of thresholds and case-by-case examination. For quarries, the threshold is five hectares. On the basis of the information provided by the petitioner, the sand/gravel extraction will cover an area of 6.9 hectares, making an EIA mandatory under Irish legislation. It appears that the project has been made subject to an EIA. As regards the content of the developer's information (submitted in the form of an environmental impact statement or EIS) and the procedure followed, the Commission is unable, on the basis of the documentation submitted to identify any breach of the requirements of Directive 85/337/EEC, as amended. As regards the impact on historic monuments, Community legislation is limited to requiring this impact to be assessed in accordance with Directive 85/337/EEC, as amended. As regards groundwater impacts, the Commission is unable to identify a breach of Community water legislation. III. Conclusions In view of the above, the Commission cannot, at this stage, identify any breach of Community law. Should the petitioner communicate additional information to the Committee on Petitions, the Commission would then re-examine the case.	Translation - Hungarian EURÓPAI PARLAMENT 2004 2009 Petíciós Bizottság 10.06.2008 KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: A Frank Nixon, ír állampolgár által benyújtott 0996/2007 sz. petíció az Inchafune, Dunmanway (Cork, Írország) területén létesítendő kőbánya káros környezeti hatásairól 1. A petíció összefoglalása A petíció benyújtója kifogásolja az Inchafune, Dunmanway (Cork, Írország) területén létesítendő kőbánya engedélyezési eljárását, azzal érvelve, hogy a corki tanácshoz benyújtott környezeti hatástanulmány hiányos, a lakosokat pedig nem tájékoztatták a tervezési folyamatról, illetve nem konzultáltak velük e kérdésben. A petíció benyújtója szerint a kőbánya, valamint a javaslatok szerint a fejlesztés második ütemében kiépítendő tó hatással lenne a terület felszín alatti vizeire. A petíció benyújtója azt állítja, hogy a kőfejtéssel járó zaj meghaladná a megengedett szintet, továbbá a kőbánya általában véve káros hatást gyakorolna a kőbánya közelében található, országos jelentőségű történelmi műemlékekre. A petíció benyújtója ismerteti, hogy a corki tanács felé irányuló megkeresések megválaszolatlanok maradtak, ezért az Európai Parlamentet kéri a helyzet kivizsgálására. 2. Elfogadhatóság Elfogadhatónak nyilvánítva: 2008. március 5. Felkérik a Bizottságot, hogy az eljárási szabályzat 192. cikkének (4) bekezdése szerint nyújtson tájékoztatást. 3. A Bizottságtól 2008. június 10-én kapott válasz I. A petíció A petíció benyújtója kifogásolja az Inchafune, Dunmanway (Cork, Írország) területén létesítendő kőbánya engedélyezési eljárását, azzal érvelve, hogy a corki tanácshoz benyújtott környezeti hatástanulmány hiányos, a lakosokat pedig nem tájékoztatták a tervezési folyamatról, illetve nem konzultáltak velük e kérdésben. A petíció benyújtója szerint a kőbánya, valamint a javaslatok szerint a fejlesztés második ütemében kiépítendő tó hatással lenne a terület felszín alatti vizeire. A petíció benyújtója azt állítja, hogy a kőfejtéssel járó zaj meghaladná a megengedett szintet, továbbá a kőbánya általában véve káros hatást gyakorolna a kőbánya közelében található, országos jelentőségű történelmi műemlékekre. A petíció benyújtója kifejti, hogy a corki tanács felé irányuló megkeresések megválaszolatlanok maradtak, ezért az Európai Parlamentet kéri a helyzet kivizsgálására. II. A Bizottság petíciót érintő észrevételei A 97/11/EK és a 2003/35/EK irányelvekkel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK tanácsi irányelv („KHV irányelv”) vonatkozik a bányafeltárásokra. Ezen irányelv szerint a fejlesztés megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni azon projektek esetében, amelyeknek többek között természetük, hatásfokuk vagy elhelyezkedésük miatt valószínűsíthetően jelentős negatív környezetterhelő hatásokkal járnak. Kötelező KHV végzése abban az esetben, ha ez érintett felszíni terület 25 hektárnál nagyobb méretű. Ezen küszöbérték alatt a tagállami hatóságok ún. átvilágítási eljárása keretében (eseti vizsgálat, küszöbérték vagy egyéb kritérium meghatározása, figyelemmel az irányelv 3. sz. mellékletére) döntenek arról, hogy a projekt okoz-e jelentős negatív környezeti hatásokat. Amennyiben igen, úgy a KHV kötelező. Az ír jogszabályokban küszöbszámokat, illetve eseti vizsgálatot írnak elő. A bányafeltárások esetében 5 hektár a küszöbérték. A petíció benyújtója által előadottak szerint homok/kavics kitermelés 6,9 hektárnál nagyobb területet érint, ezért az ír jogszabályok értelmében kötelező a KHV elvégzése. A projekt KHV tárgyú munkálatnak tűnik. A fejlesztő által előadottak (környezeti hatástanulmány vagy KHV), illetve az azt követő vizsgálatok és a benyújtott dokumentációk alapján a Bizottság nem látta megállapíthatónak a módosított 85/377/EGK irányelv rendelkezéseinek megsértését. A történelmi műemlékek vonatkozásában felmerülő hatások értékelésekor a közösségi szabályozás a módosított 85/377/EGK irányelv rendelkezéseiben meghatározottakra korlátozódik. A felszínalatti vizek tekintetében a vízszabályozás alapján a Bizottság nem találta megállapíthatónak a jogsértést. III. Következtetések A fentiekre tekintettel, a Bizottság a jelenleg ismert tények alapján nem látta megállapíthatónak a közösségi jog megsértését. Amennyiben a petíciót benyújtó további, a petícióhoz kapcsolódó információkat tár fel, a Bizottság az esetet újra megvizsgálja.

banking

Years of translation experience: 7. Registered at ProZ.com: Jul 2009. Became a member: Apr 2010.

N/A

English to Hungarian (State language exam)
Hungarian to English (State language exam)
English to Hungarian (MScBA and Law studies in ENG and HU)
Hungarian to English (MScBA and Law studies in ENG and HU )

N/A

Adobe Acrobat, Adobe Illustrator, Adobe Photoshop, AutoCAD, Dreamweaver, Microsoft Excel, Microsoft Word, SDL TRADOS

http://si.linkedin.com/in/drilasszekelyannamaria

English (PDF)

Annamária dr Ilas-Székely endorses ProZ.com's Professional Guidelines.

About me

Freelancer

Services:
Translation, Interpreting, Editing/proofreading, Website localization, Software localization, Voiceover (dubbing), Subtitling, Post-editing, Transcription, Project management, Operations management

Specializes in:
Law (general), Law: Contract(s), Law: Patents, Trademarks, Copyright, Law: Taxation & Customs,
Finance, business, economics, marketing
Patents, Real Estate, Tourism & Travel, Medical: Pharmaceuticals
Government / Politics
Sports / Fitness / Recreation

Education:
University of Ljubljana, Full-time master (MScBA) Specialization: Finance (Ljubljana, Slovenia)
Eötvös Loránd University of Arts and Sciences (ELTE) Faculty of Law, (Budapest, Hungary)
Bibó István College of Law and Political Science

Work:
European Commission
European Parliament
Transparency International Hungary
Centre For European Policy Studies (CEPS)
Levito & Vever Tranlsation Agency
Hungarian Competition Authority (GVH)

This user has earned KudoZ points by helping other translators with PRO-level terms. Click point total(s) to see term translations provided.

Total pts earned: 20 (All PRO level)
Top languages (PRO)
English to Hungarian	16
Hungarian to English	4
Top general fields (PRO)
Tech/Engineering	8
Law/Patents	8
Bus/Financial	4
Top specific fields (PRO)
Mechanics / Mech Engineering	4
Finance (general)	4
Law: Contract(s)	4
Law (general)	4
Nuclear Eng/Sci	4
See all points earned >

Keywords: English, Hungarian, Hungary, Law, legal, contract, contracts, trade, commerce, business, finance, economics, economist, financial, marketing, civil law, civil, politics, journalism, angol, magyar, jog, jogi, szerződés, kereskedelmi, kereskedelmi jog, üzlet, üzleti, pénzügy, pénzügyi, közgazdász, közgazdasági, polgári jog, politika, újságírás, copy right, szerzői jog, szerzői, szerzői jogi, patents, szabadalmi, szabadalom, szabadalmak, per, peres, litigation, judicial, bírósági, hivatalos, official, bíróság, court, mediation, mediációs, mediátor, mediator,

Profile last updated
Mar 15

More translators and interpreters: English to Hungarian - Hungarian to English - Slovenian to Hungarian More language pairs

Sign in to your ProZ.com account...

Or create a new account

ProZ.com ideas


	X Sign in to your ProZ.com account... Username: Password: Forgot your password? Or create a new account