Translation contest

Andrea Nemeth-Newhauser has won the English to Hungarian translation contest
Thread poster: María Florencia Vita

María Florencia Vita
Local time: 03:16
SITE STAFF
Contest entry #498454 Jan 29, 2007

Dear members,

I am very happy to announce that Andrea Nemeth-Newhauser has won the English into Hungarian section of ProZ.com first translation contest.

A total of 4 translations were received for this language pair. The ones that received at least 2 votes are shown below, including the name of the poster, and the amount of votes and the comments received by each of these entries.

The general results were:<
... See more
Dear members,

I am very happy to announce that Andrea Nemeth-Newhauser has won the English into Hungarian section of ProZ.com first translation contest.

A total of 4 translations were received for this language pair. The ones that received at least 2 votes are shown below, including the name of the poster, and the amount of votes and the comments received by each of these entries.

The general results were:



The source text for this contest was:


When she moved into his tiny house in Stroud, and took charge of his four small children, Mother was thirty and still quite handsome. She had not, I suppose, met anyone like him before. This rather priggish young man, with his devout gentility, his airs and manners, his music and ambitions, his charm, bright talk, and undeniable good looks, overwhelmed her as soon as she saw him. So she fell in love with him immediately, and remained in love for ever. And herself being comely, sensitive, and adoring, she attracted my father also. And so he married her. And so later he left her - with his children and some more of her own.

When he'd gone, she brought us to the village and waited. She waited for thirty years. I don't think she ever knew what had made him desert her, though the reasons seemed clear enough. She was too honest, too natural for this frightened man; too remote from his tidy laws. She was, after all, a country girl; disordered, hysterical, loving. She was muddled and mischievous as a chimney-jackdaw, she made her nest of rags and jewels, was happy in the sunlight, squawked loudly at danger, pried and was insatiably curious, forgot when to eat or ate all day, and sang when sunsets were red. She lived by the easy laws of the hedgerow, loved the world, and made no plans, had a quick holy eye for natural wonders and couldn't have kept a neat house for her life. What my father wished for was something quite different, something she could never give him - the protective order of an unimpeachable suburbia, which was what he got in the end.

The three or four years Mother spent with my father she fed on for the rest of her life. Her happiness at that time was something she guarded as though it must ensure his eventual return. She would talk about it almost in awe, not that it had ceased but that it had happened at all.



And Andrea Nemeth-Newhauser 's winning translation into Hungarian was:



Anyám harminc esztendős volt és még igazán csinos, amikor apám kis stroudi házába költözött, hogy négy kisgyerekének gondját viselje. Gondolom, apámhoz hasonló emberrel addig még nem találkozott. Ez a meglehetősen álszent, ájtatosan finomkodó, előkelősködő és modoros, de tagadhatatlanul jóképű fiatalember a zenéjével és becsvágyával, vonzerejével és művelt beszédével az első látásra levette a lábáról. Azonnal beleszeretett hát, és örökre szerelmes maradt belé. És mivel ő maga bájos és érzékeny volt és apámat rajongással vette körül, apám is vonzódott hozzá. El is vette feleségül. Később pedig otthagyta, a saját és anyámmal közös gyerekeivel együtt.

Miután apám elment, anyám a faluba hozott bennünket és várt. Harminc évig várt. Nem hiszem, hogy valaha is rájött volna, miért hagyta ott az apám, pedig az ok elég világos volt. Ez a bátortalan ember anyámat túl őszintének és természetesnek találta, akitől idegenek voltak apám pedáns szabályai. Végtére is vidéki lány volt, rendetlen, nagyon mulatságos és kedves. Szétszórt volt és csintalan mint egy csóka, rongyokból és ékszerekből rakott fészket magának, boldoggá tette a napsütés, hangosan rikácsolt, ha veszélyt sejtett, leskelődött és égett a kíváncsiságtól, vagy elfelejtett enni, vagy egész nap evett, és énekelt, amikor vörösen hanyatlott le a nap. A sövénylakók egyszerű törvénye szerint élt: szerette a világot, nem tervezett előre, észrevette és áhítattal szemlélte a természet csodáit, és akkor sem tudta volna rendben tartani a házat, ha az élete függött volna tőle. Az apám egész másra vágyott, olyasmire, amit anyám sohasem volt képes a számára nyújtani: a feddhetetlen kertvárosok véd- és dacszövetségére, amit a végén meg is kapott.

Anyámban élete végéig az a három vagy négy év tartotta a lelket, amit apámmal töltött. Úgy vigyázta azt a boldogságot, amelyben akkoriban része volt, mintha az lenne apám visszatértének záloga. Szinte áhítattal beszélt róla; nem arról, hogy elmúlt, hanem hogy egyáltalán megtörtént.



This topic is an announcement only. To congratulate those members who took part, please write to them directly via their profiles. To discuss your experience as a participant in the contest (as a contestant or a voter), please use this thread: http://www.proz.com/topic/67110

Please find the guidelines and general information for the contest here.

Thank to all participants for devoting your time, effort and passion on this first ProZ.com's translation contest

Regards,
Florencia
Collapse


 
Contest entry #507418
Contest entry #507418 Feb 10, 2007

Anya még elég csinos nő volt, mikor 30 évesen odaköltözött a kis stroudi házba, és gondjaiba vette a négy gyereket. Mielőtt őt megismerte, nemigen találkozhatott hozzá fogható férfival.
Az amúgy kissé öntelt fiatalember rögtön lenyűgözte finom ájtatosságával, jó modorával, ambíciójával és zenei tehetségével. Elbűvölően viselkedett, okosan beszélt, és tagadhatatlanul jól nézett ki. Anya első látásra beleszeretett, és aztán ki sem szeretett bel
... See more
Anya még elég csinos nő volt, mikor 30 évesen odaköltözött a kis stroudi házba, és gondjaiba vette a négy gyereket. Mielőtt őt megismerte, nemigen találkozhatott hozzá fogható férfival.
Az amúgy kissé öntelt fiatalember rögtön lenyűgözte finom ájtatosságával, jó modorával, ambíciójával és zenei tehetségével. Elbűvölően viselkedett, okosan beszélt, és tagadhatatlanul jól nézett ki. Anya első látásra beleszeretett, és aztán ki sem szeretett belőle többé. Apám is vonzónak találta őt a maga bájával, érzékenyégével és rajongásával. El is vette feleségül. És aztán el is hagyta - otthagyta neki a kölykeit is a közös gyerekeik mellé.
Mikor eltűnt, Anya idehozott minket a faluba, és várt. Egyre csak várt, 30 éven keresztül. Nem hiszem, hogy valaha megértette volna, miért hagyták el, pedig elég világosnak tűnt. Túl őszinte, túl természetes volt ő ahhoz a riadt emberhez, távol állt tőle az a tisztaság- és rendmánia.
Végtére is vidéki lány volt, abból a rendetlen, hisztérikus, érzelmes fajtából. Teljes káoszban élt, szemtelen szarka módjára ékesítette rongyokból összehordott fészkét, lubickolt a napsütésben, ha veszélyt érzett, világgá károlta félelmét. Szerette beleütni az orrát mások dolgába, kíváncsisága nem ismert határokat. Volt, hogy enni is elfelejtett, máskor meg csak evett egész álló nap, és a vörösen alábukó nap látványa dalra fakasztotta. Egyik napról a másikra élve nem tervezgetett, áldott szeme mohón nyílt rá a természet csodáira, és a világért sem bírt volna rendet tartani.
Apám valami egészen másra vágyott, olyasmire, amit ő sosem tudott volna megadni neki. A külváros sérthetetlenségének óvó rendjét kereste, amit aztán meg is kapott végül.
Az az együtt töltött három-négy év Anyának táplálék volt egy életen át. Úgy őrizte akkori boldogságát, mintha az elég lett volna ahhoz, hogy apám végül visszatérjen hozzánk. Szinte félve emlegette; nem azt, hogy elmúlt, hanem hogy egyáltalán megtörtént.




This translation received 2 votes

Collapse


 
Contest entry #508416
Contest entry #508416 Feb 12, 2007

Anyám harminc esztendős volt és még igazán csinos, amikor apám kis stroudi házába költözött, hogy négy kisgyerekének gondját viselje. Gondolom, apámhoz hasonló emberrel addig még nem találkozott. Ez a meglehetősen álszent, ájtatosan finomkodó, előkelősködő és modoros, de tagadhatatlanul jóképű fiatalember a zenéjével és becsvágyával, vonzerejével és művelt beszédével az első látásra levette a lábáról. Azonnal beleszeretett hát, és örökre szerelme... See more
Anyám harminc esztendős volt és még igazán csinos, amikor apám kis stroudi házába költözött, hogy négy kisgyerekének gondját viselje. Gondolom, apámhoz hasonló emberrel addig még nem találkozott. Ez a meglehetősen álszent, ájtatosan finomkodó, előkelősködő és modoros, de tagadhatatlanul jóképű fiatalember a zenéjével és becsvágyával, vonzerejével és művelt beszédével az első látásra levette a lábáról. Azonnal beleszeretett hát, és örökre szerelmes maradt belé. És mivel ő maga bájos és érzékeny volt és apámat rajongással vette körül, apám is vonzódott hozzá. El is vette feleségül. Később pedig otthagyta, a saját és anyámmal közös gyerekeivel együtt.

Miután apám elment, anyám a faluba hozott bennünket és várt. Harminc évig várt. Nem hiszem, hogy valaha is rájött volna, miért hagyta ott az apám, pedig az ok elég világos volt. Ez a bátortalan ember anyámat túl őszintének és természetesnek találta, akitől idegenek voltak apám pedáns szabályai. Végtére is vidéki lány volt, rendetlen, nagyon mulatságos és kedves. Szétszórt volt és csintalan mint egy csóka, rongyokból és ékszerekből rakott fészket magának, boldoggá tette a napsütés, hangosan rikácsolt, ha veszélyt sejtett, leskelődött és égett a kíváncsiságtól, vagy elfelejtett enni, vagy egész nap evett, és énekelt, amikor vörösen hanyatlott le a nap. A sövénylakók egyszerű törvénye szerint élt: szerette a világot, nem tervezett előre, észrevette és áhítattal szemlélte a természet csodáit, és akkor sem tudta volna rendben tartani a házat, ha az élete függött volna tőle. Az apám egész másra vágyott, olyasmire, amit anyám sohasem volt képes a számára nyújtani: a feddhetetlen kertvárosok véd- és dacszövetségére, amit a végén meg is kapott.

Anyámban élete végéig az a három vagy négy év tartotta a lelket, amit apámmal töltött. Úgy vigyázta azt a boldogságot, amelyben akkoriban része volt, mintha az lenne apám visszatértének záloga. Szinte áhítattal beszélt róla; nem arról, hogy elmúlt, hanem hogy egyáltalán megtörtént.



This translation received 7 votes and the following comments:
  • The best to my ears - easy-to-read, flows naturally in Hungarian, and makes the meaning clear.
  • Egy-két félrecsúszott szótól eltekintve ez a legkielégítőbb, jól fogalmazott fordítás.
  • Összességében ez a legjobb. A kifejezések fordítása helyes, a stílus szép, a helyesírás jó.
  • Best of the four, using idiomatic words and expressions that others failed to find.

Collapse


 


To report site rules violations or get help, contact a site moderator:

Moderator(s) of this forum
Ildiko Santana[Call to this topic]

You can also contact site staff by submitting a support request »

Andrea Nemeth-Newhauser has won the English to Hungarian translation contest

Advanced search






Protemos translation business management system
Create your account in minutes, and start working! 3-month trial for agencies, and free for freelancers!

The system lets you keep client/vendor database, with contacts and rates, manage projects and assign jobs to vendors, issue invoices, track payments, store and manage project files, generate business reports on turnover profit per client/manager etc.

More info »
SDL Trados Business Manager Lite
Create customer quotes and invoices from within SDL Trados Studio

SDL Trados Business Manager Lite helps to simplify and speed up some of the daily tasks, such as invoicing and reporting, associated with running your freelance translation business.

More info »



Forums
  • All of ProZ.com
  • Term search
  • Jobs
  • Forums
  • Multiple search