Source text in English | Translation by Attila Piróth & Katalin Horváth McClure (#9623) — Winner |
I remember reading once that some fellows use language to conceal thought, but it's been my experience that a good many more use it instead of thought. A businessman's conversation should be regulated by fewer and simpler rules than any other function of the human animal. They are: Have something to say. Say it. Stop talking. Beginning before you know what you want to say and keeping on after you have said it lands a merchant in a lawsuit or the poorhouse, and the first is a short cut to the second. I maintain a legal department here, and it costs a lot of money, but it's to keep me from going to law. It's all right when you are calling on a girl or talking with friends after dinner to run a conversation like a Sunday-school excursion, with stops to pick flowers; but in the office your sentences should be the shortest distance possible between periods. Cut out the introduction and the peroration, and stop before you get to secondly. You've got to preach short sermons to catch sinners; and deacons won't believe they need long ones themselves. Give fools the first and women the last word. The meat's always in the middle of the sandwich. Of course, a light butter on either side of it doesn't do any harm if it's intended for a man who likes butter. Remember, too, that it's easier to look wise than to talk wisdom. Say less than the other fellow and listen more than you talk; for when a man's listening he isn't telling on himself and he's flattering the fellow who is. Give most men a good listener and most women enough note-paper and they'll tell all they know. Money talks -- but not unless its owner has a loose tongue, and then its remarks are always offensive. Poverty talks, too, but nobody wants to hear what it has to say. | Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy vannak, akik a szavakat a gondolatok elkendőzésére használják. Tapasztalatom szerint azonban sokkal többen használják a gondolatok helyettesítésére. Egy üzletember társalgását az emberi lény bármely más tevékenységénél kevesebb és egyszerűbb szabály kell, hogy irányítsa. Nevezetesen: Legyen mondanivalód! Mondd ki! Hallgass el! Ha egy kereskedő azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy a kelleténél tovább folytatja, a bíróság előtt vagy a szegényházban találhatja magát (az előbbi a leggyorsabb út az utóbbihoz). Én saját jogi osztályt tartok fenn; ez sokba kerül ugyan, de megvéd a pereskedéstől. Amikor egy lánnyal találkozol, vagy elbeszélgetsz a barátokkal vacsora után, nincs semmi kivetnivaló abban, ha a társalgás úgy folyik, mint a vasárnapi iskola kirándulása, ahol úton-útfélen megállnak virágot szedni. De az irodában mondataid a lehető legrövidebben kössék össze az őket tagoló pontokat. Hagyd el a bevezetést és a végszólamot, és állj meg, mielőtt másodlagos részletekbe bocsátkoznál. Prédikálj röviden, hogy megragadhasd a bűnösöket – hosszú szónoklatokkal még a szentfazekak sem kívánnak töltekezni. A balgáknak engedd át az első szót, a nőknek pedig az utolsót. A hús mindig a szendvics közepén van. Persze nem árt egy kis vaj kétfelől, ha olyannak tálalod fel, aki szereti a vajat. Ne feledd: könnyebb bölcsnek látszani, mint bölcsen szólni. Mondj kevesebbet, mint a másik, és inkább hallgass, mint beszélj: aki hallgat, nem árul el magáról semmit, és hízeleg is annak, aki ezt teszi. A legtöbb férfinak elég a jó közönség, a legtöbb nőnek pedig egy jókora jegyzettömb, hogy elmondjon mindent, amit tud. A pénz beszél – de csak akkor, ha a gazdájának megoldódott a nyelve, olyankor viszont gorombán. A nyomor is beszél, de a mondanivalójára senki sem kíváncsi. |