This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
Freelance translator and/or interpreter, Verified site user
Data security
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
English to Hungarian: Food safety issues (WHO document) General field: Other Detailed field: Safety
Source text - English FOOD SAFETY ISSUES
Terrorist Threats to Food
Guidance for Establishing and
Strengthening Prevention and
Response Systems
Food Safety Department
World Health Organization
Executive Summary
The malicious contamination of food for terrorist purposes is a real and current threat, and
deliberate contamination of food at one location could have global public health implications.
This document responds to increasing concern in Member States that chemical, biological or
radionuclear agents might be used deliberately to harm civilian populations and that food might
be a vehicle for disseminating such agents. The Fifty-fifth World Health Assembly (May 2002)
also expressed serious concern about such threats and requested the Organization to provide tools
and support to Member States to increase the capacity of national health systems to respond.
Outbreaks of both unintentional and deliberate foodborne diseases can be managed by the same
mechanisms. Sensible precautions, coupled with strong surveillance and response capacity,
constitute the most efficient and effective way of countering all such emergencies, including food
terrorism. This document provides guidance to Member States for integrating consideration of
deliberate acts of food sabotage into existing programmes for controlling the production of safe
food. It also provides guidance on strengthening existing communicable disease control systems
to ensure that surveillance, preparedness and response systems are sufficiently sensitive to meet
the threat of any food safety emergency. Establishment and strengthening of such systems and
programmes will both increase Member States’ capacity to reduce the increasing burden of
foodborne illness and help them to address the threat of food terrorism. The activities undertaken
by Member States must be proportional to the size of the threat, and resources must be allocated
on a priority basis.
Prevention, although never completely effective, is the first line of defence. The key to
preventing food terrorism is establishment and enhancement of existing food safety management
programmes and implementation of reasonable security measures. Prevention is best achieved
through a cooperative effort between government and industry, given that the primary means for
minimizing food risks lie with the food industry. This document provides guidance for working
with industry, and specific measures for consideration by the industry are provided.
Member States require alert, preparedness and response systems that are capable of minimizing
any risks to public health from real or threatened food terrorism. This document provides policy
advice on strengthening existing emergency alert and response systems by improving links with
all the relevant agencies and with the food industry. This multi-stakeholder approach will
strengthen disease outbreak surveillance, investigation capacity, preparedness planning, effective
communication and response.
The role of the World Health Organization (WHO) is to provide advice on strengthening of
national systems to respond to food terrorism. WHO is also in a unique position to coordinate
existing international systems for public health disease surveillance and emergency response,
which could be expanded to include considerations of food terrorism. This document
complements other guides and advice developed by WHO, the Food and Agriculture
Organization of the United Nations (FAO) and other international agencies related to the threat
of terrorist acts with chemical, biological or radionuclear agents.
Terrorist Threats to Food:
Guidance for Establishing and Strengthening Prevention and
Response Systems
1. Introduction
Threats from terrorists, criminals and other anti-social groups who target the safety of the food
supply are already a reality. During the past two decades, WHO Member States have expressed
concern about the possibility that chemical and biological agents and radionuclear materials
might deliberately be used to harm civilian populations. In recent months, the health ministries
of several countries have increased their state of alert for intentional malevolent use of agents
that may be spread through air, water or food.
On 18 May 2002, the Fifty-fifth World Health Assembly adopted a resolution (WHA 55.16)
which expressed serious concern about threats against civilian populations by deliberate use of
biological, chemical or radionuclear agents. It noted that such agents can be disseminated via
food and requested the Director-General to provide tools and support to Member States,
particularly developing countries, in strengthening their national systems. It also requested
WHO to continue to issue international guidance and technical information on recommended
public health measures to deal with deliberate use of chemical, biological or radionuclear agents
to cause harm. In response, WHO has prepared these guidelines, intended primarily for policymakers in national governments with responsibility for ensuring food safety, to assist them in incorporating considerations of food terrorism into existing systems for food safety.
Deliberate release of a chemical, biological or radionuclear agent could potentially cause severe
harm and pose a huge burden on public health systems. Such a release would probably initially
be considered as a natural or unintentional event. The Organization’s traditional role has been
to provide advice and support for strengthening food safety management programmes and public
health disease alert and response systems at all levels. However, such systems need to be
expanded to specifically address diseases that may be caused deliberately.
All Member States must have basic systems to prevent or deter deliberate contamination of their
food supplies and, if attacked, to respond rapidly to minimize the health, economic and other
effects of such contamination. However, counterterrorism should be seen as only one aspect of
a broader, comprehensive food safety programme, in national and global contexts. WHO and
a number of Member States have addressed this issue with strategies to reduce the increasing
burden of foodborne illness. The WHO Global Strategy for Food Safety, endorsed in January
2002 by the WHO Executive Board, comprises a preventive approach to food safety, with
increased surveillance and more rapid response to outbreaks of foodborne illness. This approach
could substantially expand the abilities of Member States to protect the safety of their food
supplies against natural and accidental threats and provides a framework for addressing terrorist
threats to food.
1.1 Purpose
The purpose of this document is to provide policy guidance to Member States for integrating
consideration of deliberate acts of sabotage of food into existing prevention and response
programmes. Establishing and strengthening systems to address food terrorism, including disease outbreak surveillance and investigation, precautionary measures and emergency response
systems, will give them a basic capacity to prevent and manage food safety emergencies,
including food sabotage. This document also supports strengthening of programmes that
underlie food production, processing and preparation to respond to food terrorism.
This document also describes the role of WHO , with its public health mandate, in responding to
food safety emergencies of significance to international public health, which include food
terrorist threats, and in providing assistance to Member States if their capacity to deal with such
incidents is overwhelmed.
1.2 Definitions and scope
Food terrorism is defined as an act or threat of deliberate contamination of food for human
consumption with chemical, biological or radionuclear agents for the purpose of causing injury
or death to civilian populations and/or disrupting social, economic or political stability. The
chemical agents in question are man-made or natural toxins, and the biological agents referred
to are communicably infectious or non-infectious pathogenic microorganisms, including viruses,
bacteria and parasites. Radionuclear agents are defined in this context as radioactive chemicals
capable of causing injury when present at unacceptable levels. This document covers all food
and includes water used in the preparation of food, as well as bottled water. However, water
supply is not included in this document.
This document focuses on terrorist acts by non-State entities against governments, organizations
and civilian populations and does not deal with acts of war perpetrated by one nation against
another with chemical, radionuclear or biological weapons. It includes consideration of all
means by which individuals seeking personal revenge or gain might deliberately contaminate
food, including local acts of sabotage. Terrorist threats to animal or plant health or to the
availability of food in sufficient quantity and variety to meet the nutritional needs of a population
are not addressed.
A number of conventions prohibit the signatories from using biological, chemical or radionuclear
weapons of mass destruction1. The objective of use of such agents by terrorists against a civilian
population is essentially the same as that of their use in warfare against military targets: to cause
widespread incapacitation and injury and to effect terror and panic. Civilian populations are
usually more vulnerable than military personnel to chemical, biological or radionuclear weapons
because they are of all ages and health status, whereas military personnel are generally healthy
adults. Furthermore, the latter are usually prepared for attack by training and in many cases
protected by immunization, prophylactics and protective clothing and devices. The potential
agents and circumstances of terrorist attacks in civilian settings are more diverse than those
directed at military personnel. As a result, rapid diagnosis and appropriate, readily available
treatment may be difficult to assure. Because of this diversity the agents used by terrorists may
be more readily obtainable than those used against military personnel.
1.3 Food as a vehicle for terrorist acts
There have been many instances where civilian food supplies have been sabotaged deliberately
throughout recorded history, during military campaigns and, more recently, to terrorize or otherwise intimidate civilian populations . Deliberate contamination of food by chemical,
biological or radionuclear agents can occur at any vulnerable point along the food chain, from
farm to table, depending on both the food and the agent. For example, in 1984, members of a
religious cult contaminated salad bars in the USA with Salmonella typhimurium, causing 751
cases of salmonellosis. The attack appeared to be a trial run for a more extensive attack intended
to disrupt local elections. The cult was also in possession of strains of the causative organism
of typhoid fever, a severe invasive illness . In 1996, a disgruntled laboratory worker deliberately
infected food to be consumed by colleagues with Shigella dysenteria type 2, causing illness in
12 people. Although few incidents or threats of deliberate contamination of food with chemical,
biological or radionuclear agents on a massive scale have been documented, it is prudent to
consider basic countermeasures.
The potential impact on human health of deliberate sabotage of food can be estimated by
extrapolation from the many documented examples of unintentional outbreaks of foodborne
disease. The largest, best-documented incidents include an outbreak of S. typhimurium infection
in 1985, affecting 170 000 people, caused by contamination of pasteurized milk from a dairy
plant in the USA . An outbreak of hepatitis A associated with consumption of clams in
Shanghai, China, in 1991 affected nearly 300 000 people and may be the largest foodborne
disease incident in history . In 1994, an outbreak of S. enteritidis infection from contaminated
pasteurized liquid ice cream that was transported as a pre-mix in tanker trucks caused illness in
224 000 people in 41 states in the USA . In 1996, about 8 000 children in Japan became ill,
including some deaths, with Escherichia coli O157:H7 infection from contaminated radish
sprouts served in school lunches .
Episodes of foodborne illness caused by chemicals have also been reported in the published
literature. The chemicals that can contaminate food include pesticides, mycotoxins, heavy metals
and other acutely toxic chemicals such as cyanide. In perhaps one of the most deadly incidents,
over 800 people died and about 20 000 were injured, many permanently, by a chemical agent
present in cooking oil sold in Spain in 1981 . In 1985, 1 373 people in the USA reported
becoming ill after eating watermelon grown in soil treated with aldicarb .
Contamination of food in one country can also have a significant effect on health in other parts
of the world. In 1989, staphylococcal food poisoning in the USA was associated with eating
mushrooms that had been canned in China . Outbreaks of cyclosporiasis in the USA in 1996
and 1997 were linked to consumption of Guatemalan raspberries . Many similar outbreaks have
been reported in the literature.
1.4 Comparative risks of food and other media as vehicles for terrorist threats
Certain chemical and biological agents and radionuclear materials can be disseminated as smallparticle aerosols or volatile liquids for the purposes of an airborne attack on civilian populations. Such formulations have already been made as weapons for tactical or strategic use on the battlefield. This mode of attack is, however, subject to major uncertainties, as air movements, conditions in enclosed spaces, stability of the agent, particle size and dose needed to achieve an effect. Similarly, effective deliberate contamination of reticulated water supplies presents other challenges and limitations.
Deliberate contamination of food might, in some regards, be easier to control than attacks
through air or water. The safety of food is closely controlled in many developed countries, both
by the government and the private sector. Food safety infrastructures offer a means for
preventing and mitigating sabotage of the food supply. The dietary diversity available in many
developed countries also reduces the likelihood that the entire food supply would be
contaminated and would tend to dilute potential health effects. In addition, international food
safety initiatives and enhanced disease surveillance and response activities can be developed for
preventing and responding quickly to food terrorism. On the other hand, food is also the most
vulnerable to intentional contamination by debilitating or lethal agents. The diversity of sources
of foods, including the global market, makes prevention difficult, if not impossible. At the same
time, many developing countries lack basic food safety infrastructures and are vulnerable to
deliberate acts of sabotage.
1.5 Potential effects of food terrorism
1.5.1 Illness and death
The potential impact of contaminated food on human health from deliberate acts of sabotage can
be inferred from reports of unintended foodborne disease outbreaks, as outlined above. If an
unintentional outbreak from one food, such as clams, can affect 300 000 individuals, a concerted,
deliberate attack could be devastating, especially if a more dangerous chemical, biological or
radionuclear agent was used. Clearly, the potential health effects of a terrorist attack must be
taken seriously by the health community and by those responsible for assessing and countering
terrorist threats.
1.5.2 Economic and trade effects
Deliberate contamination of food may also have enormous economic implications, even if the
episode is relatively minor. In fact, economic disruption may be a primary motive for a
deliberate act, targeting a product, a manufacturer, an industry or a country. Mass casualties are
not required to achieve widespread economic loss and disruption of trade. Extortion threats
directed at specific organizations, particularly those in the commercial sector, are commoner than
is generally believed.
In an effort to damage Israel’s economy in 1978, citrus fruit exported to several European
countries was contaminated with mercury, which led to significant trade disruption. The alleged
contamination of Chilean grapes with cyanide in 1989 led to the recall of all Chilean fruit from
Canada and the USA, and the publicity surrounding this incident resulted in a boycott by
American consumers. The resulting damage amounted to several hundred million dollars and
more than 100 growers and shippers went bankrupt . In 1998, a company in the USA recalled
14 million kilograms of frankfurters and luncheon meats potentially contaminated with Listeria.
The parent company closed the plant and estimated their total cost to be US$50–70 million .
An outbreak of E. coli O157:H7 infection in the USA in 1997 resulted in the recall of 11 million
kilograms of ground beef .
The crisis in Belgium in which dioxin-contaminated meat and dairy products were recalled
around the world demonstrates not only the extensive costs to individual countries, but also the
extent of disruption of global trade that can be caused by this type of incident. Consumer
concern about consumption of meat potentially affected by the agent responsible for bovine
spongiform encephalopathy and linked to the new variant Creutzfeldt-Jakob disease is still
disrupting trade world-wide, with costs yet to be calculated and a significant long-term impact
on meat production in many countries. The outbreak of foot-and-mouth disease in the United
Kingdom in 2000 is another example of a major economic and trade dislocation.
Thus, deliberate sabotage of food could have serious economic and trade repercussions.
Industries in many sectors could be put out of business, and countries could experience severe
economic and trade disruption. In less developed countries, the economic consequences of a
terrorist act on food could also affect development and exacerbate poverty as well as food
availability.
1.5.3 Impact on public health services
Foodborne illness, whether intentional or otherwise, can also paralyse public health services.
The 1995 attack with nerve gas in on commuters on the Tokyo subway system, while not
foodborne, clearly illustrates the effects of a coordinated terrorist attack on an unsuspecting
population. This highly publicised attack caused the deaths of 12 people and led 5 000 people
to seek medical care. The response to the incident was prompt and massive, with 131
ambulances and 1 364 emergency technicians dispatched and 688 people transported to hospital
by emergency medical and fire services. More that 4 000 people found their own way to
hospitals and doctors .
Many countries do not have the capacity to respond to such massive emergencies. The public
health service facilities for coping with these types of emergencies and for providing continuing
care may be strained to the limit. While many countries have some form of emergency response
plan, they usually do not include consideration of food safety. This gap in preparedness could
lead to misdiagnosis, incorrect laboratory investigations and failure to identify and detain
affected food. This would weaken or even preclude an effective response to a food sabotage
incident.
1.5.4 Social and political implications
Terrorists may have a variety of motives, from revenge to political destabilization. They may
target the civilian population to create panic and threaten civil order. As the response to mailing
of envelopes containing Bacillus anthracis in the USA showed, limited dissemination of
biological agents by simple means, causing few cases of illness, can cause considerable
disruption and public anxiety . Fear and anxiety may contribute to reduced confidence in the
political system and government, and may therefore result in political destabilization. When the
effects are economic and lead to loss of income for some sectors of society, the political impact
can be exacerbated. Finally, while contamination of the entire food supply is unlikely, preexisting
food shortages could be worsened by deliberate contamination, again with an impact on
political and social stability.
1.6 Chemical and biological agents and radionuclear materials that could be used in food
terrorism
Access to chemical and biological agents and radionuclear materials that have been developed
as weapons is limited, and their production and stockpiling are controlled under specific treaties
and agreements . However, more readily available toxic chemicals, including pesticides, heavy
metals and industrial chemicals as well as a plethora of naturally occurring microbiological
pathogens, could be used as agents in terrorist threats to food. Their effective use would depend
on their potential impact on human health, the food used for their dissemination and the point
of introduction into the food chain. The agents used could have acute effects, resulting in death,
paralysis or vomiting, or long-term consequences, such as fetal abnormalities and increased rates
of chronic illness such as cancer. Therefore, the latency period before any harm is manifested
also needs to be considered.
The Centers for Disease Control and Prevention (CDC) in the USA have issued a list of critical
biological agents as a part of their strategic plan for preparedness for terrorist incidents , but the
list does not include most chemical agents. Their approach, which consists of examining the
consequences of an attack, can be adapted for chemical and radionuclear agents. While this
approach is useful for an initial analysis of vulnerability, the risk posed by a specific agent in a
specific food may have to be examined on a case-by-case basis. Various parameters, such as the
fate of an agent under specific conditions, must be assessed to estimate the risk in particular
situations. The point of introduction of an agent into the food chain must also be considered to
ensure that the risk assessment remains valid and the response is appropriate to the threat.
1.7 Establishing and strengthening national prevention and response systems
Most countries have some form of emergency response system in place to respond to
catastrophic incidents such as earthquakes, floods or disease outbreaks that threaten the health
of the population. However, these response systems rarely include consideration of terrorism
and even more rarely include consideration of food as a vehicle for delivering harmful agents.
Such gaps in the capacity to prevent and respond to the broadest range of food safety
emergencies must be closed to ensure effective responses. Each Member State should consider
its own needs and priorities in respect of food terrorism to ensure that its measures are
proportional to its other public health priorities.
The two major strategies for countering the threat of food sabotage are prevention and response,
including preparedness. Chapter 2 outlines the preventive aspects that can be incorporated into
food safety programmes to meet the new threat of food sabotage and to assist governments in
working with the food industry to strengthen food safety and security during production,
processing and preparation. The food safety systems and infrastructure in place in many
countries to ensure the safety of the food supply, and thus reduce the burden of foodborne illness,
include safety management programmes for food production and processing. These could be
modified relatively simply to incorporate basic considerations to prevent food sabotage. The
food industry has the primary responsibility for assuring the safety of the food they produce, and
government agencies, working with the private sector, have regulatory and advisory
responsibility in promoting safe food measures by industry, including good agricultural and good
manufacturing practices.
Chapter 3 addresses the surveillance, preparedness and response elements specific to food safety,
to facilitate their inclusion in existing national emergency response plans and to achieve balance
between threats to food safety and other threats. Plans to respond to food safety emergencies
should complement, not replace, other critical activities, and resources should be allocated on
the basis of the nature and likelihood of such threats. Vulnerability should be assessed in order
to evaluate the most likely risks from food sabotage and set priorities for risk management.
Increased attention must be paid to risk communication, to reduce the likelihood of panic and
loss of public confidence.
For the purpose of this document, response includes all measures to identify, contain and
minimize the impact of a food terrorist incident. Once a terrorist attack is known or suspected
to have occurred, it is vital that the response to the situation be speedy and effective. Plans to
mitigate the effects of sabotage of the food supply should thus be incorporated within existing
emergency response systems. Separate systems would be wasteful of resources, especially as
there are many common elements of response to natural or accidental incidents that may threaten
public health. Nevertheless, a system for responding to food sabotage possesses some unique
aspects. For example, national emergency plans should incorporate laboratory capacity for
analysing uncommon agents in food. It should also have closer links with food tracing and recall
systems. The aspects specific to food are outlined in this document.
In Chapter 4, the current activities of WHO in this regard and a proposal for strengthening
collaboration to assure more effective alert and response systems for food terrorism are
presented. With the globalization of the world’s food supply, an attack on one country’s food
supply cannot be seen in isolation. Food is a major item of trade for many countries;
furthermore, most countries, including developing countries, are both importers and exporters
of food. Globalization of the world’s media assures that any terrorist attack on a nation’s food
supply will receive intense, and perhaps disproportionate, attention. Consequently, the response
to a terrorist threat to food will require collaboration with United Nations specialized agencies
such as WHO and FAO, and possibly other international organizations.
Developing countries have various levels of food safety infrastructure and alert and emergency
response systems, and they may require strengthening. Incomplete systems increase
vulnerability to foodborne disease. The guidelines given in this document should be considered
in the context of WHO’s existing mechanism for establishing and strengthening national
infrastructures for food safety.
1.8 Setting priorities
Member States face competing demands on their resources, and terrorist threats, including the
possibility of food terrorism, must be balanced against other priorities. Assessment at this level
may include consideration of the means and will to terrorize the civilian population and the
potential social, political and economic consequences of such threats. The resources allocated
to the public health sector must be commensurate with the magnitude and likelihood of threat.
However, as a matter of prudence, all countries should put in place basic contingency plans for
food safety emergencies.
Priority setting in the public health sector must include assessment of other health problems in
relation to food terrorism. Once a decision is taken to increase the capacity of the national
system to respond to food terrorist threats, the most vulnerable foods and food processes should
be identified, including:
the most readily accessible food processes;
foods that are most vulnerable to undetected tampering;
foods that are the most widely disseminated or spread; and
the least supervised food production areas and processes.
Útmutató a megelőzést és gyorsriasztást szolgáló rendszerek létrehozására és megerősítésére
Élelmiszer-biztonsági Osztály
World Health Organization
(Egészségügyi Világszervezet - WHO)
Összefoglaló
Az élelmiszerek terroristák által, ártó szándékkal történő megfertőzése valós és aktuális fenyegetés. Az élelmiszerek a világon bárhol történő szándékos megfertőzésének akár globális közegészségügyi következményei is lehetnek. A jelen dokumentum a WHO tagállamok egyre növekvő aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terroristák vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagokat szándékosan arra használhatnak, hogy azzal a polgári lakosság számára kárt okozzanak, és ezeket az anyagokat élelmiszerek segítségével elterjesszék. A 2002 májusában tartott 55. World Health Assembly (Világegészségügyi Közgyűlés - WHA) során a résztvevők hangot adtak az ilyen jellegű fenyegetések miatti komoly aggodalmuknak, és felkérték az Egészségügyi Világszervezetet, hogy különböző eszközökkel támogassa a tagállamokat abban, hogy nemzeti egészségügyi rendszerük jobban tudjon egy ilyen eseményre reagálni.
Mind véletlenszerű, mind szándékos élelmiszer-eredetű megbetegedések esetén a problémát hasonlóképpen lehet kezelni. A leghatékonyabb és leghatásosabb ellenlépés ilyen jellegű veszélyhelyzetekben, többek között az élelmiszerekre vonatkozó terrorista tevékenységek esetén is, az ésszerű elővigyázatosság és a jelentős megfigyelési és gyorsriasztási kapacitás. A jelen dokumentum ajánlást fogalmaz meg a WHO tagállamai számára, és felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok foglalkozzanak az élelmiszerek elleni szándékos szabotázzsal a biztonságos élelmiszerek előállításának ellenőrzésével foglalkozó meglévő programjaikban. A jelen dokumentum továbbá útmutatást nyújt a meglévő könnyen terjeszthető betegség ellenőrző rendszerek megerősítéséhez annak érdekében, hogy a megfigyelési, készenléti és gyorsriasztási rendszerek bármilyen élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetet kezelni tudjanak. Az ilyen rendszerek és programok létrehozása és megerősítése egyrészt segít a WHO tagállamainak abban, hogy csökkentsék az élelmiszer-eredetű megbetegedések egyre növekvő fenyegetését, másrészt segíti az élelmiszer-terrorizmus fenyegetésének kezelését is. A tagállamok által vállalt tevékenységeknek arányban kell lenniük a fenyegetés nagyságrendjével, a forrásokat pedig elsőbbség alapján kell elosztani.
A védekezés első lépése a megelőzés, még akkor is, ha ez sosem teljes mértékben hatékony. Az élelmiszer-terrorizmus megelőzésének kulcsa az élelmiszer-biztonsági programok létrehozása és a meglévő programok megerősítése, valamint az ésszerű biztonsági intézkedések végrehajtása. A leghatékonyabb megelőzés a kormány és az élelmiszeripar együttműködésével érhető el. Az élelmiszerekkel kapcsolatban felmerülő kockázatok minimálisra csökkentése elsődlegesen az élelmiszeripar feladata. A jelen dokumentum útmutatást nyújt az élelmiszeriparral folytatott együttműködéshez, valamint intézkedéseket fogalmaz meg az élelmiszeripar számára.
A tagállamoknak olyan riasztási, készenléti és gyorsreagálási rendszerre van szükségük, amelynek segítségével képesek lesznek a valós vagy fenyegető, az élelmiszer-terrorizmus következtében a közegészségügyre leselkedő kockázatokat minimálisra csökkenteni. A jelen dokumentum tanácsokat ad a meglévő veszélyhelyzet riasztási és gyorsreagálási rendszerek megerősítésére vonatkozóan azáltal, hogy javítja a kapcsolatokat az összes érintett hatósággal és az élelmiszeriparral. Ez a megközelítés, amely az élelmiszer-biztonságban érdekelt résztvevőket is magában foglalja, megerősíti a járványok kitörésének megfigyelését, a vizsgálat lehetőségét, a készenlét megtervezését, a hatékony kommunikációt és a gyorsriasztást.
A WHO szerepe, hogy tanácsot adjon a nemzeti rendszerek megerősítésére az élelmiszer-terrorizmusra való reagálás céljából. A WHO-nak egyedülálló szerepe van a közegészségügyi megbetegedések megfigyelése és a veszélyhelyzet miatti gyorsriasztás érdekében létrehozott meglévő nemzetközi rendszerei koordinálásában. Ezeket a nemzetközi rendszereket ki lehet terjeszteni az élelmiszer-terrorizmusra is. A jelen dokumentum kiterjeszti a WHO, a Food and Agriculture Organization of the United Nations (az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete - FAO) és más nemzetközi szervezetek által kidolgozott útmutatókat és tanácsokat a terroristák vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagokkal végrehajtott cselekedeteinek fenyegetésére is.
Élelmiszereket érintő terrorista fenyegetések:
Útmutató a megelőzést és gyorsriasztást szolgáló rendszerek létrehozására és megerősítésére
1. Bevezető
A fenyegetés, amelyet a terroristák, bűnözők és más társadalomellenes csoportok jelentenek az élelmiszer-ellátás biztonságára, napjainkban reális lehetőség. Az elmúlt két évtized során a WHO tagállamai kifejezték aggodalmukat, hogy a terroristák, bűnözők és más társadalomellenes csoportok vegyi, biológiai és radioaktív anyagokat szándékosan a polgári lakosság részére történő károkozás céljára használhatnak fel. Az elmúlt hónapok folyamán több ország egészségügyi minisztériuma növelte riadókészültségét különböző káros, levegő, víz vagy élelmiszer útján terjesztett anyagok szándékos károkozás céljából történő felhasználása esetére.
Az 55. World Health Assembly 2002. május 18-án elfogadott egy határozatot (WHA 55.16), amely komoly aggodalomról számolt be a biológiai, vegyi vagy radioaktív anyagok polgári lakosság elleni szándékos felhasználásának fenyegető veszélye miatt. A Világegészségügyi Közgyűlés határozata kifejtette, hogy ilyen vegyi, biológiai és radioaktív anyagokat élelmiszerek útján is lehet terjeszteni, továbbá felkérte a főigazgatót, hogy különböző eszközökkel támogassa a tagállamokat, különösen a fejlődő országokat, nemzeti rendszereik megerősítésében. Ezen kívül a határozatban a Világegészségügyi Közgyűlés felkérte a WHO-t, hogy készítsen további nemzetközi útmutatókat és szakmai tájékoztatókat az általa javasolt közegyészségügyi intézkedésekről annak érdekében, hogy a tagállamok kezelni tudják a vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagok szándékos károkozás céljából történő felhasználását. Annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság meglévő rendszerei kiterjedjenek az élelmiszer-terrorizmusra is, a WHO elkészítette ezeket az irányelveket, amelyek elsődlegesen az élelmiszer-biztonság felelős kormánypolitikák kidolgozóinak szólnak.
A vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagok környezetbe való szándékos kijuttatása komoly károkat okozhat, és hatalmas terhet jelenthet a közegészségügyi rendszerek számára. Az ilyen anyagok környezetbe kerülését kezdetben természetes vagy véletlenszerű eseménynek gondolták. A WHO hagyományos szerepe az volt, hogy minden szinten tanácsot adjon és támogassa az élelmiszer-biztonsági programok és a közegészségügyi betegségfigyelő és gyorsriasztási rendszerek megerősítését. Az ilyen rendszereket azonban ki kell terjeszteni, hogy vonatkozzanak a szándékosan előidézett megbetegedésekre is.
A fertőzés egészségügyi, gazdasági és egyéb hatásainak minimálisra csökkentése érdekében minden tagállamnak rendelkeznie kell alapvető rendszerekkel annak érdekében, hogy megelőzze vagy elrettentse az élelmiszer-ellátás szándékos megfertőzését, és támadás esetén gyorsan tudjon reagálni. A terrorizmus elleni védekezés azonban egy szélesebb körű, átfogó élelmiszer-biztonsági programnak csupán egy nemzeti és globális szintű aspektusa. A WHO és számos tagállama ezt a kérdést az élelmiszer-eredetű megbetegedések egyre növekvő fenyegetésének csökkentésére kidolgozott stratégiákkal kezelte. A WHO élelmiszer-biztonságra kidolgozott, a Végrehajtó Testülete által 2002 januárjában jóváhagyott globális stratégiájának megközelítése az élelmiszer-biztonság tekintetében a megelőzés hangsúlyozása, valamint fokozottabb megfigyelés és gyorsabb reagálás az élelmiszer-eredetű járványok kitörése esetén. Ez a megközelítés nagymértékben elősegítheti, hogy a tagállamok megvédjék magukat az élelmiszer-ellátásuk biztonsága elleni természetes és véletlenszerű fenyegetések esetén, valamint keretet biztosít az élelmiszereket érintő terrorista fenyegetések kezeléséhez is.
1.1 Cél
A jelen dokumentum célja, hogy útmutatást adjon a tagállamok számára, hogyan terjesszék ki a meglévő megelőzési és gyorsriasztási programjaikat az élelmiszerek elleni szándékos szabotázsra is. Az élelmiszer-terrorizmus kezelésére hivatott rendszerek létrehozása és megerősítése, amely magában foglalja a járványkitörés-megfigyelési, vizsgálati és elővigyázatosságból történő intézkedéseket, valamint a veszélyhelyzetben alkalmazandó gyorsriasztási rendszereket, és kiindulópontul szolgálnak a tagállamok számára az élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetek megelőzésére és kezelésére, beleértve az élelmiszerek elleni szabotázst is. Ezen kívül a jelen dokumentum az élelmiszer-terrorizmus ellen történő lépésként támogatja az élelmiszer-előállítás, -fel-dolgozás és –készítés alapjául szolgáló programok megerősítését is.
Ezen kívül a jelen dokumentum leírja a WHO szerepét és közegészségügyi feladatát a nemzetközi közegészségügy számára jelentősnek számító élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetekre való reagálásban, amely magában foglalja az élelmiszer-terrorizmussal kapcsolatos fenyegetéseket is, továbbá foglalkozik a WHO-nak a tagállamok részére nyújtandó segítségben betöltött szerepével olyan esetekben, amikor a tagállamok nem rendelkeznek elegendő kapacitással az eseményre történő reagáláshoz.
1.2 Meghatározások és alkalmazási kör
Élelmiszer-terrorizmusnak számít az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek szándékos megfertőzése vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagokkal, vagy az azzal való fenyegetés, a polgári lakosság részére egészségkárosodás vagy halál okozása és/vagy a társadalmi, gazdasági vagy politikai stabilitás megzavarása céljából. A szóban forgó vegyi anyagok ember által készített vagy természetes mérgező anyagok, a biológiai anyagok pedig könnyen terjeszthető fertőző vagy nem fertőző patogén mikroorganizmusok, többek között vírusok, baktériumok és paraziták. Radioaktív anyagnak azok a radioaktív vegyi anyagok számítanak, amelyekkel nagy mennyiségben egészségkárosodást lehet okozni. A jelen dokumentum mindenféle élelmiszerre és az élelmiszer-készítéshez használt vízre is vonatkozik, beleértve a palackozott vizet is, a lakossági ivóvízellátással azonban nem foglalkozik.
A jelen dokumentum elsősorban a nem WHO tagállamok lakosai által kormányok, szervezetek és a polgári lakosság ellen elkövetett terrorista cselekedeteket veszi figyelembe, és nem foglalkozik az egyik nemzet által egy másik ellen vegyi, radioaktív vagy biológiai fegyverekkel folytatott háborús cselekedetekkel. A jelen dokumentum mindenféle eszközt számba vesz, amellyel a magánszemélyek személyes bosszú vagy haszonszerzés céljából szándékosan élelmiszereket fertőzhetnek meg, beleértve a helyi szabotázsakciókat is. A jelen dokumentum nem foglalkozik azonban olyan esetekkel, amikor a terroristák állatok vagy növények egészségét, vagy az élelmiszerek megfelelő mennyiségben és választékban való rendelkezésre állását veszélyeztetik, amelynek következtében egy adott ország a lakosságának táplálkozási igényeit nem tudja kielégíteni.
Számos egyezmény tiltja az aláíró felek számára a biológiai, vegyi vagy radioaktív tömegpusztító fegyverek használatát. Az ilyen anyagok terroristák által a polgári lakosság ellen történő felhasználásának alapvetően ugyanaz a célja, mint amikor háború során, katonai célpontok ellen vetik be őket: széles körben megbénítani a lakosságot, minél több megbetegedést okozni, illetve a lakosságot megfélemlíteni és pánikot kiváltani. A polgári lakosság a katonáknál általában sérülékenyebb a vegyi, biológiai vagy radioaktív fegyverekre, mert minden korosztályt és mindenféle egészségi állapotú embert magában foglal, míg a katonák általában egészséges felnőttek. Ezen kívül a katonákat általában kiképzéssel felkészítik a támadásra, és sok esetben védőoltásban, profilaktikumban részesülnek, valamint védőruhát és védőkészülékeket kapnak. A terroristatámadások során esetlegesen felhasznált anyagok és a támadások körülményei a polgári lakosság esetén változatosabbak, mint a katonai célpontok elleni támadások esetén. Ennek eredményeképpen gyors diagnózist és megfelelő, készen rendelkezésre álló lépéseket nehéz biztosítani. A felhasznált szerek sokfélesége miatt a terroristák által a polgári lakosság ellen alkalmazott anyagokat könnyebb beszerezni, mint a hadsereg ellen bevetett hatóanyagokat.
1.3 Terrorista cselekedetek során felhasznált élelmiszerek
A lakossági élelmiszer-ellátás elleni szándékos szabotázsra már többször került sor a történelem folyamán, a hadműveletek során, valamint az utóbbi időben a polgári lakosság rettegésben tartása vagy más módon történő megfélemlítése céljából. Élelmiszerek vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagokkal történő szándékos megfertőzése az élelmiszerlánc bármely sebezhető pontján bekövetkezhet a farmtól a fogyasztó asztaláig, az élelmiszertől és a felhasznált anyagtól függően. Például 1984-ben egy vallásos szekta tagjai az Amerikai Egyesült Államokban salátabárokban az élelmiszereket Salmonella typhimuriummal fertőzték meg, amelynek következtében 751 ember fertőződött meg szalmonellával. A támadás csupán próba volt egy szélesebb körű támadáshoz, amelynek célja a helyi választások megzavarása volt. A szekta rendelkezett ezen kívül egy komoly invazív betegséget, a tífuszt okozó organizmus különböző formáival is. Egy elkeseredett laboratóriumi dolgozó 1996-ban szándékosan megfertőzte a kollégái által fogyasztott élelmiszereket a Shigella dysenteria 2-es típusával amely 12 személy megbetegedését okozta. Jóllehet kevés komoly, vegyi, biológiai vagy radioaktív anyaggal történt szándékos élelmiszer-fertőzéses esetről vagy fenyegetésről készült dokumentáció, érdemes alapvető ellenlépéseket fontolóra venni.
Az élelmiszerek elleni szándékos szabotázs emberi egészségre gyakorolt esetleges hatását kikövetkeztethetjük a számos dokumentált, véletlenszerű élelmiszer-eredetű megbetegedés számából. A legnagyobb, legjobban dokumentált esetek közé tartozik az 1985-ös S. typhimurium fertőzés, amely 170 000 embert érintett, és amelyet egy egyesült államokbeli tejüzemben gyártott pasztőrözött tej okozott. Sanghajban, Kínában 1991-ben egy ehető kagyló fogyasztása következtében fellépett hepatitis A fertőzés körülbelül 300 000 embert érintett; elképzelhető, hogy a történelem során eddig ez volt a legnagyobb élelmiszer-eredetű megbetegedéses eset. Fertőzött pasztőrözött folyékony fagylalt, amelyet összekeverés előtt tartálykocsiban szállítottak, okozta 1994-ben 224 000 ember S. enteritidis megbetegedését az Egyesült Államok 41 államában. Körülbelül 8000 gyermek betegedett meg Japánban 1996-ban, beleértve néhány halálesetet is, Escherichia coli O157:H7-tel megfertőzött retekcsírától, amelyet ebédre szolgáltak fel az iskolai menzán.
Vegyi anyagok felhasználása révén bekövetkezett élelmiszer-eredetű megbetegedésekről készült beszámolókat találhatunk a szakirodalomban is. Az élelmiszerek által mérgezést előidézni képes vegyi anyagok közé tartoznak a rovarirtó szerek, a mikotoxinok, a nehézfémek és más erősen mérgező vegyi anyagok, mint például a cianid. Az egyik, talán legtöbb halálesettel járó fertőzés 1981-ben történt, amikor több mint 800 ember vesztette életét, és körülbelül 20 000 sérült meg (közülük sokan maradandó egészségkárosodást szenvedtek) egy olyan vegyi anyagtól, amely a Spanyolországban árusított étolajban volt megtalálható. A jelentések szerint 1985-ben az Egyesült Államokban 1373 ember betegedett meg azt követően, hogy aldicarbbal kezelt talajon termesztett görögdinnyét evett.
Egy adott országban bekövetkező élelmiszer-fertőzésnek a világ más részein is jelentős hatása lehet az egészségre. Az Amerikai Egyesült Államokban 1989-ben staphylococcus okozta ételmérgezés lépett fel Kínában készült konzervgomba fogyasztása után. Az Egyesült Államokban az 1996-ban és 1997-ben bekövetkezett Cyclosporiasis megbetegedéseket guatemalai málna fogyasztásával kapcsolták össze. A szakirodalom több hasonló megbetegedésről is beszámol.
1.4 Élelmiszerek és más, terrorista fenyegetések eszközéül szolgáló anyagok kockázatainak összehasonlítása
Bizonyos vegyi, biológiai és radioaktív anyagokat kis részecskés aeroszolként vagy illékony folyadékként lehet felhasználni egy polgári lakosság elleni, levegő útján történő támadás során. Ilyen vegyi, biológiai és radioaktív anyagokat bevetettek már fegyverként harcászati és hadászati célra. A támadásnak ez a módja azonban sok bizonytalan tényezőtől függ, mint például a levegő mozgásától, a zárt térben található feltételektől, az anyag stabilitásától, a részecske méretétől, és a hatás eléréséhez szükséges dózistól. A vezetékes lakossági ivóvízellátás sikeres, szándékos megfertőzése viszont másféle kihívásokat és korlátozásokat jelent.
Az élelmiszerek szándékos megfertőzését bizonyos értelemben könnyebb ellenőrizni, mint amikor a fertőzés levegő vagy víz útján történik. Az élelmiszerek biztonságát számos fejlett országban a kormány és a magánszektor egyaránt gondosan ellenőrzi. Az élelmiszer-biztonság infrastruktúrája lehetővé teszi az élelmiszer-ellátás elleni szabotázsakciók megelőzését és enyhítését. Az élelmiszerek számos fejlett országban rendelkezésre álló nagy választéka szintén csökkenti annak valószínűségét, hogy a terroristák az egész élelmiszer-ellátást megfertőzzék, valamint csökkenti az egészségre gyakorolt esetleges hatásokat is. Ezen kívül nemzetközi élelmiszer-biztonsági kezdeményezéseket és fokozott betegségfigyelő és gyorsriasztási tevékenységeket lehet kidolgozni az élelmiszer-terrorizmus megelőzése és a gyors reagálás céljából. Másrészt azonban az élelmiszer van a legjobban kitéve legyengítő hatású vagy halálos anyagok által okozott nemzetközi szintű fertőzésnek. Az élelmiszerek származási helyének sokszínűsége (beleértve az egész világra kiterjedő piacot is) megnehezíti, sőt, szinte lehetetlenné teszi a megelőzést. Ugyanakkor számos fejlődő ország nem rendelkezik az alapvető élelmiszer-biztonsági infrastruktúrákkal sem, és így jobban ki van szolgáltatva a szándékos szabotázsakcióknak.
1.5 Az élelmiszer-terrorizmus esetleges hatásai
1.5.1 Megbetegedés és halál
A szándékos szabotázsakciók következtében megfertőzött élelmiszerek emberi egészségre gyakorolt esetleges hatását kikövetkeztethetjük a fentiekben már ismertetett véletlenszerű élelmiszer-eredetű megbetegedésekből. Ha egyetlen élelmiszertől, mint például a kagyló esetében, egy 300 000 embert érintő véletlenszerű megbetegedés alakulhat ki, egy összehangolt, szándékos támadásnak elsöprő erejű hatása lehet, különösen akkor, ha egy igen veszélyes vegyi, biológiai vagy radioaktív anyagot használnak a támadás során. Természetesen a terrorista támadások esetleges egészségügyi hatásait komolyan kell venniük az egészségügyben dolgozóknak és a terrorista fenyegetések becsléséért és a fenyegetésekkel szembeni fellépésért felelős személyeknek egyaránt.
1.5.2 Gazdasági és kereskedelmi hatások
Az élelmiszerek szándékos megfertőzésének messze ható gazdasági következményei lehetnek, még akkor is, ha az esemény viszonylag jelentéktelen. Sőt, a gazdasági zavarkeltés lehet a szándékos, egy terméket, gyártót, iparágat vagy országot megcélzó terrorista cselekmények legfontosabb indítéka. Nincs szükség tömeges megbetegedésre ahhoz, hogy a gazdaság széleskörű veszteséget szenvedjen el, vagy a kereskedelem összeomoljon. Az egyes szervezetek, különösen a kereskedelmi szektorban található szervezetek ellen irányuló zsarolási szándékú fenyegetések gyakoribbak, mint gondolnánk.
A számos európai országba exportált déligyümölcsöket Izrael gazdaságának tönkretétele céljából 1978-ban higannyal fertőzték meg, amelynek következtében jelentős mértékben összeomlott Izrael kereskedelme. A chilei szőlő 1989-es, cianiddal történt állítólagos megfertőzése az összes chilei gyümölcs visszahívásához vezetett
Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból, és az eset publicitása következtében bojkott tört ki az amerikai fogyasztók körében. Az okozott kár több száz millió USD-t tett ki, és több mint száz mezőgazdasági termelő és szállító ment tönkre. 1998-ban egy amerikai vállalat visszahívott 14 millió kilogramm virslit és konzerv löncshúst, mert felmerült egy esetleges Listeriosis fertőzés veszélye. Az anyavállalat bezárta az üzemet, és becslések szerint a fertőzés következtében elszenvedett károk 50–70 millió USD-t tettek ki. Az Amerikai Egyesült Államokban egy E. coli O157:H7 fertőzés 1997-ben 11 millió kilogramm darált marhahús visszahívásával járt.
A belgiumi dioxinválság, amelynek során fertőzött húsárut és tejtermékeket hívtak vissza világszerte több országból, jó példa arra, hogy nem csak az egyes országok számára jelent egy ilyen eset hatalmas költségeket, hanem a globális kereskedelemben is óriási zavart kelt. A szivacsos agyvelőgyulladás kialakulásáért felelős, és a kergemarhakór új variánsával kapcsolatba hozható anyag miatt a fogyasztók körében a húsfogyasztással kapcsolatban kialakult aggodalom még manapság is világszerte érezteti hatását a kereskedelemben. A károk és a számos ország húsgyártására gyakorolt hosszú távú hatás még nem ismeretes. A száj- és körömfájás járvány kitörése az Egyesült Királyság területén 2000-ben újabb példája egy nagyfokú zavarkeltésnek a gazdaság és a kereskedelem területén.
Az előzőekből is látszik, hogy az élelmiszerek szándékos szabotázsának komoly gazdasági és kereskedelmi következményei lehetnek. Több szektor és iparág is tönkremehet, és az érintett országok komoly gazdasági és kereskedelmi problémákkal nézhetnek szembe. A kevésbé fejlett országokban az élelmiszereket érintő terrorista cselekedetek gazdasági következményei hatással lehetnek a fejlődésre, és súlyosbíthatják a szegénységet és az élelmiszer-ellátás helyzetét.
1.5.3 Közegészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatás
A szándékos vagy véletlenszerű élelmiszer-eredetű megbetegedések megbéníthatják a közegészségügyi ellátást is. Noha az 1995-ben történt támadás, amelynek során ideggázt vetettek be a tokiói metrón utazó ingázók ellen, nem élelmiszer-eredetű volt, mégis egyértelműen szemlélteti egy összehangolt terroristatámadásnak a gyanútlan lakosságra gyakorolt hatását. Ez a sajtóban nagy publicitást kapott támadás 12 ember halálát okozta, és 5000 embert kellett orvosi ellátásban részesíteni. Az eseményre az érintett hatóságok azonnal és nagy számban reagáltak - 131 mentőautó szállt ki a helyszínre, 1364 veszélyhelyzet szakértőt rendeltek ki, és 688 embert szállítottak kórházba a veszélyhelyzetben riasztott mentősök és tűzoltók. Több mint 4000 ember saját lábán ment be a kórházba, és kért orvosi ellátást.
Számos ország nem képes kezelni az ilyen nagyságrendű veszélyhelyzeteket. A közegészségügyi intézmények számára az ilyen jellegű veszélyhelyzetek és a folyamatos ellátás biztosítása túlságosan nagy terhet jelent. Számos ország rendelkezik valamilyen veszélyhelyzet gyorsriasztási tervvel, ezek azonban általában nem vonatkoznak az élelmiszer-biztonságra. Ez a hiányosság félrediagnosztizáláshoz és nem megfelelő laboratóriumi vizsgálatokhoz vezethet, és előfordulhat, hogy az illetékes hatóságok a fertőzött élelmiszert nem azonosítják, nem tudják megakadályozni az elterjedését, illetve nem tartják vissza, ez pedig csökkenti, vagy egyenesen kizárja a hatékony reagálás lehetőségét élelmiszerek elleni szabotázs esetén.
1.5.4 Társadalmi és politikai következmények
A terroristáknak többféle indítékuk lehet, a bosszútól kezdve a politikai rendszer destabilizációjáig. A terroristák célja pánikot kelteni a civil lakosság körében, valamint megzavarni a polgári rendet. Mint azt az egyesült államokbeli Bacillus anthracist tartalmazó borítékokra történő reagálás is mutatta, a biológiai anyagok egyszerű eszközökkel, korlátozott mértékben történő terjesztése jelentős zavart és általános aggodalmat okozhat, még akkor is, ha kevés megbetegedéssel jár együtt. A félelem és az aggodalom hozzájárulhat a politikai rendszerbe és a kormányba vetett bizalom megrendüléséhez, és ezáltal politikai destabilizációhoz vezethet. Amikor a terrorista cselekedeteknek gazdasági hatásai vannak, és ennek következtében néhány szektor bevétele csökken, a politikai hatás még nagyobb lehet. Végül pedig, jóllehet nem valószínű, hogy a terroristák az egész élelmiszer-ellátást megfertőzik, szándékos fertőzés esetén a már meglévő élelmiszerhiányok tovább súlyosbodhatnak, amely hatással van a politikai és társadalmi stabilitásra.
1.6 Vegyi, biológiai és radioaktív anyagok, amelyeket az élelmiszer-terrorizmus során fel lehet használni
A fegyver céljára kifejlesztett vegyi, biológiai és radioaktív anyagokhoz való hozzáférés korlátozott, gyártásukat és készleten tartásukat bizonyos egyezmények és szerződések szabályozzák. A könnyebben hozzáférhető toxikus anyagokat, többek között a rovarirtó szereket, nehézfémeket, ipari vegyi anyagokat és a természetben fellelhető mikrobiológiai patogéneket, a terroristák felhasználhatják az élelmiszereket érintő fenyegetéseik során. Az ilyen toxikus anyagok hatékony felhasználása függ az emberi egészségre gyakorolt esetleges hatásuktól, a toxikus anyag terjesztésére használt élelmiszertől, és attól, hogy az élelmiszer hol kerül be az élelmiszerláncba. A felhasznált anyagok hatása lehet kritikus, vagyis okozhatnak halált, bénulást vagy hányást, vagy olyan hosszú távú következményeik is lehetnek, mint pl. a magzati rendellenességek, vagy pedig nőhet az olyan krónikus megbetegedések száma, mint pl. a rák. Ezért nem szabad elfeledkeznünk a tünetek jelentkezését megelőző lappangási időről sem.
Az egyesült államokbeli Centers for Disease Control and Prevention (Betegségellenőrzési és –megelőzési Központok - CDC) kiadott egy listát, amelyben a terrorista incidensekre való felkészülés érdekében kidolgozott stratégiai terv részeként felsorolja a kritikus biológiai anyagokat, a lista azonban nem tartalmazza a legtöbb vegyi anyagot. A központok megközelítését, amely magában foglalja egy támadás következményeinek vizsgálatát, alkalmazni lehet vegyi és radioaktív anyagok esetén is. Ez a felfogás hasznos lehet a sebezhető pontok kezdeti elemzése szempontjából, azonban a kockázatot, amit egy adott anyag egy bizonyos élelmiszer szempontjából jelent, esetenként külön-külön meg kell vizsgálni. A különböző paramétereket, mint pl. hogy mi történik egy anyaggal bizonyos körülmények között, ki kell értékelni, hogy fel tudjuk becsülni az egyes helyzetekben fellépő kockázatot. Annak érdekében, hogy a kockázatbecslés és a reagálás arányban legyen a fenyegetéssel, figyelembe kell venni azt a pontot is, ahol az anyag bekerült az élelmiszerláncba.
1.7 Nemzeti megelőzési és gyorsriasztási rendszerek létrehozása és megerősítése
A legtöbb ország rendelkezik valamilyen veszélyhelyzet gyorsriasztási rendszerrel, amelynek segítségével eljárhat a lakosság egészségét fenyegető katasztrófák esetén (pl. földrengés, árvíz vagy valamilyen járvány kitörésekor). Ezek a gyorsriasztási rendszerek azonban ritkán foglalkoznak a terrorista cselekedetekkel, és még ennél is ritkábban fordul elő, hogy az élelmiszerekkel mint káros anyagok terjesztésére alkalmas eszközzel foglalkozzanak. A hatékony reagálás érdekében a lehető legkülönfélébb élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetek megelőzése és az azokra történő reagálás lehetőségei között fennálló szakadékot meg kell szüntetni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük az élelmiszer-terrorizmussal kapcsolatos szükségleteiket és prioritásaikat, hogy ezáltal biztosíthassák, hogy az intézkedések arányban legyenek a többi közegészségügyi prioritásukkal.
Az élelmiszerekkel szemben tanúsított szabotázs elleni küzdelem két legfontosabb stratégiája a megelőzés és a gyorsriasztás, amely magában foglalja a felkészüést is. A 2. fejezetben felvázoljuk a megelőzés szempontjait, amelyeket be lehet építeni az élelmiszer-biztonsági programokba, hogy kezelni tudjuk az élelmiszerek elleni szabotázs új keletű fenyegetését, és segítsünk a kormányoknak az élelmiszeriparral való együttműködésben és az élelmiszer-biztonság és az élelmezés-biztonság megerősítésében az élelmiszerek előállítása, feldolgozása és készítése során. Számos országban az élelmiszer-ellátás biztonsága, és ezáltal az élelmiszer-eredetű megbetegedések számának csökkentése érdekében rendelkezésre álló élelmiszer-biztonsági rendszerek és az infrastruktúra magában foglalja az élelmiszer-előállítás és a feldolgozás biztonságával foglalkozó programokat. Ezeket a programokat viszonylag egyszerűen lehet úgy módosítani, hogy kitérjenek az élelmiszerek elleni szabotázs megelőzésének alapvető szempontjaira is. Az élelmiszeripar elsődleges felelőssége az előállított termékek biztonságának biztosítása, a magán szektorral együttműködő különböző hatóságok feladata pedig, hogy szabályozó és tanácsadó szervként elősegítsék, hogy az élelmiszeripar a biztonságos élelmiszerekre vonatkozóan intézkedéseket hozzon, beleértve a jó mezőgazdasági és előállítási gyakorlatok kidolgozását is.
A 3. fejezet a kifejezetten az élelmiszer-biztonsághoz kapcsolódó megfigyeléssel, felkészüléssel és gyorsriasztással foglalkozik, amelynek egyik célja elősegíteni, hogy a meglévő nemzeti veszélyhelyzet gyorsriasztási tervek kiterjedjenek a megfigyelésre, felkészülésre és a gyorsriasztásra is, másik célja pedig egyensúlyt elérni az élelmiszer-biztonságot érintő és egyéb fenyegetések között. Az élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetekre kidolgozott gyorsriasztási terveknek ki kell egészíteniük, nem pedig felváltaniuk más kritikus tevékenységeket, a forrásokat pedig a fenyegetések természete és valószínűsége alapján kell elosztani. Fel kell mérni a sebezhető pontokat, hogy meg tudjuk becsülni, melyek az élelmiszerek elleni szabotázs legvalószínűbb kockázatai, továbbá prioritásokat kell kijelölni a kockázatkezelés számára. Fokozott figyelmet kell fordítani a kockázatok kommunikálására annak érdekében, hogy csökkentsük a pánik kialakulásának és az általános bizalom elvesztésének valószínűségét.
A jelen dokumentumban a gyorsriasztás magában foglal minden olyan intézkedést, amelynek célja az élelmiszer-terrorizmus eseteinek azonosítása, leküzdése, és hatásuk minimálisra csökkentése. Ha terroristatámadásra kerül sor, vagy felmerül egy ilyen támadás gyanúja, nagyon fontos, hogy az ellenlépések gyorsak és hatékonyak legyenek. A meglévő veszélyhelyzet gyorsriasztási rendszereknek tartalmazniuk kell terveket, amelyek célja az élelmiszer-ellátás elleni szabotázs hatásának csökkentése. Ésszerűtlen lenne külön rendszereket alkalmazni, különösen mivel a közegészségügyet fenyegető természetes vagy véletlenszerű esetekre való reagálás között sok a hasonlóság. Az élelmiszerek elleni szabotázsra való reagálás céljából létrehozott rendszernek azonban vannak sajátosságai is. Például a nemzeti veszélyhelyzet terveknek ki kell terjedniük az élelmiszerekben található, a szokásostól eltérő anyagok elemzésének laboratóriumi lehetőségeire is, valamint szorosan kell kapcsolódniuk az élelmiszer nyomon követhetőségi és visszahívási rendszerekhez. Ebben a dokumentumban a kifejezetten az élelmiszerekre vonatkozó szempontokkal foglalkozunk.
A 4. fejezetben található a WHO jelenlegi tevékenységének leírása, valamint egy javaslat, amelynek célja az együttműködés megerősítése annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszer-terrorizmussal kapcsolatban hatékonyabb riasztási és gyorsriasztási rendszerek álljanak rendelkezésre. A világ élelmiszer-ellátásának globalizációja következtében egyetlen ország élelmiszer-ellátása ellen elkövetett támadás sem következhet be elszigetelten. Számos ország számára az élelmiszerek jelentik a fő kereskedelmi cikket, ráadásul a legtöbb ország, közöttük a fejlődő országok is, élelmiszert egyaránt importál és exportál. A világon a média globalizációja biztosítja, hogy a bármely nemzet élelmiszer-ellátását érintő terroristatámadások kiemelt, esetenként aránytalanul nagy figyelmet kapjanak. Ennek következtében az élelmiszereket érintő terroristafenyegetések elleni fellépés esetén együttműködésre van szükség az Egyesült Nemzetek Szervezetének specializált szervezeteivel, mint pl. a WHO-val és a FAO-val, és esetleg más nemzetközi szervezetekkel is.
A fejlődő országok különböző szintű élelmiszer-biztonsági infrastruktúrával és riasztási és gyorsriasztási rendszerrel rendelkeznek, amelyeket valószínűleg meg kell erősíteni. Hiányos rendszereik révén a fejlődő országok jobban ki vannak téve az élelmiszer-eredetű megbetegedéseknek. A jelen dokumentumban meghatározott irányelveket figyelembe kell venni a már meglévő, a nemzeti infrastruktúrák élelmiszer-biztonság érdekében történő létrehozása és megerősítése céljából kidolgozott WHO mechanizmus értelmében.
1.8 Prioritások felállítása
A tagállamok forrásai iránt egyre nagyobb igény jelentkezik, ezen kívül a tagállamoknak egyre több terroristafenyegetéssel kell szembenézniük, többek között az élelmiszer-terrorizmus terén is, ezeket pedig össze kell egyeztetni a többi prioritással. Ezen a szinten az értékelésbe beletartozhatnak a civil lakosság megfélemlítéséhez szükséges eszközök és szándék, illetve a fenyegetések esetleges társadalmi, politikai és gazdasági következményeinek figyelembe vétele. A közegészségügyi szektor részére juttatott forrásoknak arányban kell lenniük a fenyegetés nagyságrendjével és valószínűségével. Elővigyázatosságból azonban minden országban alapvető tartalékkészlet-gazdálkodási tervet kell készíteni élelmiszer-biztonsági veszélyhelyzetek esetére.
A közegészségügyi szektorban a prioritások felállításának tartalmaznia kell az élelmiszer-terrorizmussal kapcsolatos egyéb egészségügyi problémák becslését is. Amint döntés születik arról, hogy növelni kell a lehetőséget, hogy a nemzeti rendszerek kezeljék az élelmiszer-terrorizmus fenyegetését, meg kell határozni az élelmiszer-terrorizmusnak legjobban kitett élelmiszerek és élelmiszer-folyamatok körét, beleértve a következőket is:
A legkönnyebben hozzáférhető élelmiszer-folyamatokat;
A legkönnyebben észrevétlenül hozzáférhető élelmiszereket;
a legszélesebb körben terjesztett élelmiszereket, és
a legkevésbé ellenőrzött élelmiszer-előállítási területeket és folyamatokat.
More
Less
Translation education
Master's degree - Translator and Interpreter Training Centre of the Eötvös University of Budapest
Experience
Years of experience: 31. Registered at ProZ.com: Jul 2007.
Hungarian to English (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University)) English to Hungarian (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University))
Memberships
Association of Hungarian Translators and Interpreters
Software
Adobe Acrobat, memoQ, Microsoft Excel, Microsoft Word, Powerpoint
I am a qualified English-Hungarian translator, conference interpreter and court interpreter. I graduated from the College of Foreign Trade, Budapest (1986-1989), completed a business course at York University, Faculty of Administrative Studies, Toronto, Canada (1991), and completed my post-graduate studies at the Teacher Training College of the Eötvös University of Budapest (1997-2000), at the Translator and Interpreter Training Centre of the Eötvös University of Budapest (translator and interpreter specialized in arts and humanities and business, "A" language: Hungarian, "B" language: English, 2003-2004; conference interpreter specialized in the European Union, EMCI (European Masters in Conference Interpreting), University of Westminster, London, "A" language: Hungarian, "B" language: English, 2004-2005; and court and public service interpreter, "A" language: Hungarian, "B" language: English, 2014-2015).
I have been a freelance as well as in-house translator and interpreter (simultaneous, court and consecutive) for 28 years with the following areas of expertise: law/court, business, corporate communications, construction industry, civil engineering, road construction, bridge construction, utilities, technical, EU, security and market research.
Keywords: conference interpreter, simultaneous interpreter, consecutive interpreter, court interpreter, English interpreter in Hungary, English interpreter in Budapest, interpreting, translation, interpreter, translator, English to Hungarian, English to Hungarian interpreter, English to Hungarian translator, English to Hungarian business translator, English to Hungarian business translation, English to Hungarian technical translator, English to Hungarian technical translation, English translation, English interpreting, English to Hungarian translation for the construction industry, translation into English, interpreting into English, business translator, technical translator, translator specialized in the construction industry, high quality translation, high quality interpreting, business interpreter, technical interpreter, interpreter specialized in the construction industry, English business translator, English business interpreter, English technical translator, English technical interpreter, English to Hungarian translation, Hungarian to English, Hungarian to English interpreter, Hungarian to English translator, Hungarian to English translation, English translator, English interpreter, English conference interpreter, English, English language, Hungarian, Hungarian language, English to Hungarian, Hungarian to English, English-Hungarian, Hungarian-English, native Hungarian, translator certificate, translator with a translator certificate, interpreter certificate, interpreter with an interpreter certificate, business, international relations, EU, EU affairs, European Union, road construction, bridge construction, drainage construction, utilities, civil engineering, construction industry, technical, market research, law, finance, accounting, military, arts and humanities, security, environmental protection, energy, renewable energy;
konferenciatolmács, szinkrontolmács, konszekutív tolmács, bírósági tolmács, tolmács, Magyarországon élő angol tolmács, magyarországi angol tolmács, angol tolmács Budapesten, budapesti angol tolmács, tolmácsolás, fordítás, szakfordító, fordító, angol-magyar, angol-magyar tolmács, angol-magyar fordító, angol-magyar üzleti fordító, angol-magyar műszaki fordító, angol-magyar fordítás, magyar-angol, magyar-angol tolmács, magyar-angol fordító, magyar-angol üzleti fordító, magyar-angol üzleti fordítás, magyar-angol műszaki fordító, magyar-angol műszaki fordítás, angol fordítás, szakfordítás, angol szakfordítás, angol tolmácsolás, magyar-angol építőipari fordító, magyar-angol építőipari fordítás, gazdasági fordító, műszaki fordító, építőipari fordító, angolra fordítás, angolra tolmácsolás, minőségi fordítás, minőségi tolmácsolás, gazdasági tolmács, műszaki tolmács, építőipari tolmács, angol üzleti fordító, angol üzleti tolmács, angol műszaki fordító, angol műszaki tolmács, magyar-angol fordítás, angol fordító, angol tolmács, angol konferenciatolmács, angol, angol nyelv, magyar, magyar nyelv, angolról magyarra, magyarról angolra, angol-magyar, magyar-angol, magyar anyanyelv, szakfordítói igazolvány, szakfordítói igazolvánnyal rendelkező fordító, tolmácsigazolvány, tolmácsigazolvánnyal rendelkező tolmács, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok, EU, Európai Unió, útépítés, hídépítés, vízépítés, mélyépítés, építőipar, műszaki, piackutatás, jog, pénzügy, számvitel, katonai, társadalomtudományok, biztonságtechnika, környezetvédelem, energia, megújuló energia
