This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
VIA AILooking for an interpreter?
Remoto by ProZ.com connects you with an identity-verified interpreter by video or phone in about 60 seconds — 300+ languages, on demand or booked ahead.
Try Remoto »
Working languages:
English to Hungarian Hungarian to English
Client-vendor relationship recorded successfully!
petercziraki has been added to your list of hired vendors.
Expertise in Finance, Statistiscs and Econometrics
Account type
Other
Data security
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
Expertise
Detailed fields not specified.
Rates
General rate: 0.02 EUR per word / 6 EUR per hour
Rates per language pair: English to Hungarian - Rates: 0.02 - 0.03 EUR per word / 6 - 10 EUR per hour Hungarian to English - Rates: 0.03 - 0.04 EUR per word / 7 - 11 EUR per hour
English to Hungarian: From a research paper in the field of Finance (Stock Exchange)
Source text - English 1. INTRODUCTION
Investors in New York Stock Exchange (NYSE)-listed stocks can choose to trade these stocks on a number of alternative markets and trading platforms. They can trade on the NYSE itself, on a regional exchange, on the NASDAQ or on an Electronic Communication Network (ECN). While trading in NYSE-listed stocks is largely concentrated on the NYSE itself, its market share varies both across securities and over time. This variation provides a natural testbed for examining both the structure of intermarket competition and the underlying forces that give rise to that structure.
Standard models of liquidity provision and market-making under perfect competition imply that trading volume and return volatility create opportunities for liquidity providers to make markets and earn a return on their services in the form of an implicit or explicit bid-ask spread. These models imply that competition among liquidity providers can result in more effective risk-sharing and greater liquidity. From a policy perspective, this means that competition between markets and liquidity providers is the best medicine for all market woes, and any policy that encourages free entry and competition will improve market performance.
An alternative view is that the provision of liquidity has some features of a natural monopoly, and that multiple trading venues cause fragmentation that may be harmful to market performance. In particular, when one of the trading venues is dominant (as is the NYSE in its listed stock), competing market centers have an incentive to engage in “cream skimming,” taking advantage of the price discovery provided by the leading market. Under this view, competing market centers take an almost-free ride on the information generated by the primary market and attract order flow that is less risky and more profitable. Knowing that the main market, which is the provider of liquidity and price discovery, will support liquidity and absorb price volatility, the competing trading venues can specialize in less complex and low-risk trades. The result is that the market share of the “cream skimming” competitors increases when the market is tranquil and decrease in periods of volatility and market stress. From a policy perspective, this implies that while inter-market competition may still be beneficial, there is no symmetry between the main market and secondary trading venues. While at the margin, the competitive pressure created by secondary trading venues may improve overall market performance, that performance relies on the primary market to provide liquidity and dampen volatility.
We study these issues by analyzing the determinants of NYSE market share in NYSE-listed stock over the period 1999-2003. We find that across stocks, NYSE market share of trading in a stock is a decreasing function of its trading volume and an increasing function of the stock price as well as its volatility. Further, we study the variations in the NYSE market share over time, relating them to changes in market conditions. We find that The NYSE market share rises when market conditions can be considered adverse. This is consistent with the “cream skimming” hypothesis, i.e., it suggests that competing market venues withdraw or reduce their participation when market conditions are adverse. These results may also reflect demand by investors, who prefer to trade on the NYSE in bad times, making it the preferred trading venue. Specifically, we find that the NYSE market share rises when the market declines, particularly when this decline is characterized by the stocks moving together, as in times of panic, and when liquidity (measured by trading volume) declines. Also, the NYSE market share rises when return volatility rises. These results suggest that the NYSE tends to serve as a “market of last resort.”
In what follows, we introduce the issues and review the relevant literature in Section 2. Section 3 presents the data used in this study and the cross-sectional determinants of NYSE market share. Section 4 studies the time-series behavior of NYSE market shares. Our concluding remarks are in Section 5.
2. HYPOTHESES AND RELATED LITERATURE
In this paper we study whether market centers that compete with the NYSE engage in “cream skimming,” focusing on the behavior of NYSE market share in NYSE-listed stocks. “Cream-skimming” opportunities exist whenever market venues and liquidity providers can earn market-making profits without taking a commensurate level of risk. This can happen when a leading market center is the main venue for price discovery, and competing market centers can take advantage of its quotes to attract traders to their own trading venues.
Consider, for example, what happens when a primary market competes with market makers who internalize their customers’ order flow. As long as the market is tranquil and the order flow received by competing market makers is balanced, selling at the market ask price while buying at the bid is a profitable, low risk operation. Under these circumstances, when the order flow is not perfectly balanced, satellite market makers tend to offset temporary imbalances by buying or selling from their own inventory, because the imbalances are small and their risk is limited. As a result, “cream skimming” is profitable. However, when the order flow is unbalanced, market makers who internalize their order flow need to take a larger position, which entails greater risk. As a result, market-makers who compete with the primary market widen their bid-ask spreads, thereby attracting less trades and reducing their market share.2 Some market makers may start directly forwarding the (largely one-sided) order flow to the main market. Others may continue to internalize their order flow so as to provide fast executions for their customers, while offsetting their current or anticipated positions by trading for their own account in the main market. In particular, when the market crashes the risk of taking an inventory position is unusually large. Then, satellite market makers are reluctant to match orders and trade for their own account, and they direct the order flow to the main market. The end result of this bimodal behavior (internalizing order flow and trading for their own account in good times, while directly or indirectly sending the order flow to the main market in bad times) is that under “cream skimming,” the market share of the main market increases in rough times, particularly when the market comes under stress.3
Empirical evidence shows that the NYSE is a leading market in terms of price discovery, that is, the price discovery process for NYSE-listed stock takes place predominantly on the NYSE itself, and that other market centers essentially free-ride on the price discovery provided by the NYSE. Garbade and Silber (1979) showed that for dually-listed securities, the price changes on the principal market where the security was initially listed lead price changes in other markets that trade the security. Thus, the secondary markets are in fact satellites of the principal market. Hasbrouck (1995) examined the price discovery process on the NYSE for the 30 stocks on the Dow Jones Industrial Index, which are also traded in other markets. Hasbrouck found that almost all (93% by his measure) price discovery takes place on the NYSE, and virtually all overnight price discovery taking place on the NYSE. Blume and Goldstein (1995) found that the bid and ask prices of NYSE quotes are the primary determinants of the best displayed prices in all markets. In effect, the peripheral markets free-ride on the NYSE quotes by matching them, and attract trading by various means. Subrahmanyam (1997) compared the informativeness of trades on the New York and American Stock Exchanges to the regional exchanges and the OTC market, using intraday transaction data for a sample of 1,258 stocks. He found that for a significant proportion of stocks, the transactions in the main exchange (NYSE or AMEX) had a stronger information effect on prices than transactions on secondary exchanges. That is, the satellite markets feed on information provided by the main market, where the price discovery takes place, without contributing much to the process. This suggests that satellite markets free-ride on the NYSE, a form of “cream skimming.”
Bessembinder and Kaufman (1997) examined the information effect on prices of transactions in stocks that are traded both on the NYSE and on satellite markets – the regional exchanges and NASDAQ. They found that the information effect on prices is nearly twice as high on the NYSE than it is in the satellite markets, especially compared to NASDAQ. They concluded that the alternative markets diverted uninformed order flow from the NYSE, resulting in “cream-skimming”: The satellite markets took very little risk in providing market-making services, since their order flow came from small retail investors. They could free-ride at low cost on the information and liquidity that were provided by the NYSE, where the more risky executions took place. Bessembinder and Kaufman suggest that the segmentation of the market in NYSE-listed stocks, whereby most price discovery takes place on the NYSE while liquidity-motivated trades are executed elsewhere, operates to the detriment of the markets in the long run. Similar “cream skimming” hypotheses, whereby preferencing arrangements allow off-NYSE market makers to “cream skim” order flow that originates from uninformed traders, are due to Easley, Kiefer, and O’Hara (1996) and Battalio (1997). Whereas Easley, Kiefer, and O’Hara (1996) found that such “cream skimming” effects exist, Battalio (1997) did not.
Bessembinder (2003) studied the order submission process that leads to “cream skimming” by NYSE competitors. Comparing the order-submission strategies and trading costs across the NYSE and competing market centers based on data from SEC Rule 11Ac1-5 reports, Bessembinder (2003) found that more complex orders, which are costly to process, are routed to the NYSE, whereas competing market centers tend to attract the simpler, lower-cost orders. This results in higher average execution costs on the NYSE. However, after controlling for trade complexity, Bessembinder (2003) found that the mean effective spread on the NYSE is not significantly different from the spread on off-NYSE markets.
The above analysis suggests that when a security trades in multiple markets, one market provides the bulk of price discovery services and it also provides a venue for the execution of more complex orders. The question is, then: what happens to the market share of that market under different conditions. The observed market share may reflect the supply of trading services, the demand for trading services, or both. That is, when the market share of trades rises fir stocks with different characteristics, or when the market share rises along changes in market conditions, these may reflect the choice of competing liquidity providers, or the choice of traders, or both.
Three studies examined how the market shares of two markets that traded the same security changed over time. Franke and Hess (2000) studied the choice of trading venue for Bund futures between DTB (Deutsche Terminborse, later renamed Eurex), a screen-based market, and LIFFE (London International Financial Futures Market), a floor-based market. They found that the market share of LIFFE was positively related to price volatility and trading volume. They attributed the results to the superiority of floor-based trading in times of greater information intensity. Fremault, Vila and Sandmann (1997) studied trading in the Nikkei Stock Index Futures on the Osaka Securities Exchange, a computer-based market, versus the smaller SIMEX (Singapore International Monetary Exchange), an open outcry market. They found that when volatility rises, trading volume on the Osaka market increases as well. This may reflect differences in the trading mechanism (i.e., screen-based vs. open outcry) or a “cream skimming” effect by the SIMEX. Allison and Holland (1997) also studied trading in the German Bund futures on the DTB and LIFFE. They found that trading tended to migrate to LIFFE during volatile periods.
We study the determinants of NYSE market share. We first consider the cross-sectional determinants of NYSE market share, and then focus on the time series behavior of overall NYSE market share in its listed stock and relate it to the behavior of market returns.
Translation - Hungarian
1. BEVEZETÉS
Akik a New York Stock Exchange-en (NYSE) jegyzett részvényekbe kívánnak fektetni, azok ezt számos alternatív piacon és kereskedési felületen keresztül megtehetik. Az adásvétel bonyolódhat az NYSE-n magán, egy regionális tőzsdén, a NASDAQ-on vagy egy elektronikus kommunikációs hálózaton (Electronic Communication Network, ECN). Habár az NYSE-n jegyzett részvények kereskedelme nagyrészt a tőzsdén magán bonyolódik, a piaci részesedés részvényenként és időben is változik. Ez a változás adja számunkra azt a kézenfekvő lehetőséget, hogy megvizsgáljuk a piacok közötti verseny szerkezetét, s azokat az erőket, melyek e szerkezetet alakítják.
A likviditás alakulását és a piacteremtést tökéletes verseny mellett leíró standard modellek azt állítják, hogy a kereskedési volumen és a hozamok volatilitása lehetőséget adnak a specialistáknak arra, hogy a likviditást biztosító tevékenységük révén nyereséget érjenek el a felajánlott szolgáltatásaikon a közvetlen és a közvetett spread (az eladási és vételi ár különbözete) útján. E modellek szerint a likviditást biztosító piaci specialisták közötti versengés hatékonyabb kockázatmegosztáshoz és magasabb likviditáshoz vezet. A szabályozás szemszögéből ez azt jelenti, hogy a piacok és a piacteremtők közötti verseny a legjobb gyógyír a piacok minden bajára, és hogy minden olyan piaci szabály, amely szabad belépést biztosít a piacra és ösztönzi a versenyt, növelni fogja a piac teljesítményét.
Egy másik nézet szerint a likviditás biztosítása bizonyos, a természetes monopóliumokra jellemző jegyekkel rendelkezik, és ha több helyen kereskednek, az széttöredezettséghez vezet, mely árt a piac teljesítményének. Különösképpen, amikor valamely kereskedési hely domináns (mint például az NYSE a részvények tekintetében), akkor a versenytárs kereskedési központok ösztönzést éreznek egyfajta „lefölözési” magatartásra, a vezető piac árfelderítő funkciójának kihasználásával. Eszerint a megközelítés szerint a versengő kereskedési központok csaknem potyautasként élvezik az elsődleges piacról érkező információk hasznát, és olyan megrendeléstömeget vonzanak magukhoz, mely kevésbé kockázatos és jövedelmezőbb. Tudván azt, hogy a fő piac, amely a likviditást és az árfelderítést biztosítja, fenntartja a likviditást és tompítja az árvolatilitást, a versengő kereskedési helyek szakosodhatnak kevésbé összetett, alacsony kockázatú ügyletekre. Ennek eredménye az, hogy a „lefölöző” versenytársak részesedése növekszik, amikor a piac nyugodt, és csökken, amikor a piacon fokozódik a feszültség és az árfolyamok volatilitása. A szabályozás szempontjából ez azt jelenti, hogy bár a piacok közötti versengés lehet hasznos, a verseny nem szimmetrikusan alakul a fő és a másodlagos kereskedési helyek között. Ugyanis míg határesetben a másodlagos kereskedési helyek által támasztott verseny összességében javíthatja a piac teljesítményét, ez a teljesítmény azon nyugszik, hogy az elsődleges piac biztosítja a likviditást és csökkenti a volatilitást.
Ezeket a kérdéseket tanulmányozzuk úgy, hogy megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek az NYSE részesedését befolyásolják az ezen a tőzsdén jegyzett részvények kereskedelméből 1999 és 2003 között. Arra az eredményre jutunk, hogy a részvények körében igaz az, hogy az NYSE részesedése a lebonyolított tranzakciókból egy adott papír esetében az NYSE kereskedési volumenének csökkenő, a részvényáraknak és a volatilitásnak pedig növekvő függvénye. Továbbá tanulmányozzuk az NYSE összpiaci részesedésének módosulását a vizsgált időszak során, a piaci feltételek megváltozásának tükrében. Eredményeink szerint az NYSE piaci részesedése emelkedik, amikor a piaci feltételek kedvezőtlennek tekinthetők. Ez konzisztens a „lefölözési” hipotézissel, azaz azt sugallja, hogy a versenyző kereskedési helyek részvétele a kereskedésből lecsökken, vagy akár meg is szűnik, amikor a piaci feltételek kedvezőtlenek. Ezek az eredmények tükrözhetik a befektetők keresleti döntéseit is, akik rossz időkben előnyben részesítik az NYSE-n való kereskedést, mely így a legkedveltebb piaccá lép elő. Arra a speciális jelenségre is rámutatunk, hogy az NYSE piaci részesedése akkor emelkedik, amikor a piac visszaesik, különösen amikor a visszaesés a részvények együttmozgása miatt alakul ki, mint például pánikhangulat esetén, és amikor a (kereskedési volumenben kifejezett) likviditás csökken. AZ NYSE piaci részesedése emelkedik továbbá, amikor a hozamok volatilitása nő. Mindezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy ezekben az esetekben az NYSE egyfajta „végső menedékként szolgáló piac”.
A következőkben vázoljuk a problémafelvetéseket és áttekintjük a vonatkozó szakirodalmat, a 2. részben. A 3. részben bemutatásra kerülnek a tanulmányban használt adatok és az NYSE piaci részesedésének keresztmetszeti magyarázó változói. A 4. rész az NYSE piaci részesedésének mint idősornak a leírásával foglalkozik. Záró megjegyzéseink az 5. részben olvashatók.
2. HIPOTÉZISEK ÉS KAPCSOLÓDÓ SZAKIRODALOM
Ebben a tanulmányban az NYSE mint kereskedési hely részesedését nyomon követve az ott jegyzett részvények kereskedelmében azt vizsgáljuk, hogy azok a kereskedési központok, melyek az NYSE-vel versenyeznek folytatnak-e „lefölözést”. Erre akkor adódik lehetőség, amikor a kereskedési helyek és a likviditást biztosító szereplők a piacteremtő tevékenységgel profithoz jutnak anélkül, hogy arányos mértékű kockázatot vállalnának. Mindez akkor lehetséges, amikor a vezető kereskedési központ az árfelderítés fő színtere, és a vele versenyző piacok hasznot húzhatnak az árjegyzéseiből, melyek segítségével a befektetőket a saját parkettjükre csábíthatják át . Mivel az árfelderítés jelentős költségekkel és kockázattal jár, így a likviditás biztosításával kapcsolatos ráfordításokat az elsődleges piac viseli, míg az előnyöket minden kereskedési központ élvezi. Így hát a másodlagos kereskedési központok képesek lehetnek arra, hogy megszerezzék a jövedelmezőbb és alacsonyabb kockázattal járó ügyleteket, s az elsődleges piacra hárítsák a kockázatosabb és bonyolultabb tranzakciókat.
Nézzük például, mi történik, amikor az elsődleges piac verseng olyan piacteremtőkkel, akik befogadják az ügyfeleik megrendeléseit. Mindaddig, amíg a piac nyugodt, és a többi piacteremtőtől érkező megrendelések kiegyenlítetten alakulnak, nyereséges és alacsony kockázatú művelet a piacon kialakult eladási árfolyamon eladni és vételi árfolyamon venni. Ilyen körülmények között, amikor a megrendelések volumene nem teljesen kiegyenlített, a kisebb piacteremők az átmeneti egyensúlytalanságot általában a saját eszközeikből történő eladással vagy vétellel simítják ki, hiszen az egyensúlytalanságok kicsik és a kockázatuk korlátozott. Ennek eredményeképpen a „lefölözés” nyereséget hoz. Viszont amikor a megrendelések megoszlása nem kiegyensúlyozott, akkor az ügyleteket a befogadó piacteremtőknek nagyobb értékű pozíciókat kell felvenni, ami nagyobb kockázattal jár. Ez oda vezet, hogy azok a piacteremtők, akik az elsődleges kereskedési hellyel versenyeznek, növelik az eladási és a vételi árak közötti spreadet, így kisebb forgalmat vonzanak, és piaci részesedésük csökken . Egyes piacok közvetlenül továbbíthatják a beérkező (nagyrészt egyoldalú) ügyleteket a fő kereskedési helyre. Mások továbbra is befogadhatják az igényelt tranzakciókat, hogy a vevőik számára gyors lebonyolítást biztosítsanak, s eközben a meglévő vagy várható pozícióikat az elsődleges piacon végzett saját számlás műveleteikkel zárják. Különösképpen amikor a piac összeomlik, a megbízások saját számlán való „készletezésének” kockázata szokatlanul magas. Ilyenkor a kisebb piacteremtők nem szívesen elégítik ki az igényeket közvetlenül, majd folytatnak saját számlás műveleteket, hanem inkább átirányítják az érkező megbízásokat a fő piacra. A ennek a kettős viselkedésnek (ti. annak, hogy a megbízóik megrendeléseit befogadják, amikor a piac alakulása kedvező, és közvetlenül vagy közvetetten átirányítják a megrendeléseket a fő kereskedési helyre, amikor a helyzet kedvezőtlen) a végeredménye az, hogy a „lefölözés” esetén a fő kereskedési hely piaci részesedése zord időkben megnő, különösen akkor, amikor a piac feszültség alatt van .
Az empirikus eredmények az mutatják, hogy az NYSE vezető piac az árfelderítés tekintetében, azaz az NYSE-n jegyzett részvények esetében az árfelderítő folyamat elsősorban magán az NYSE-n zajlik, és a többi piac tulajdonképpen potyautasként élvezi a hasznát az NYSE által végzett árfelderítésnek. Garbade és Silber (1979) megmutatták, hogy a több piacon jegyzett értékpapírok esetében annak a piacnak az árváltozásai, amelyen a papírt először jegyezték, előre vetítik az árváltozást a többi piacon. Tehát a másodlagos piacok voltaképpen a fő piac követői. Hasbrouck (1995) megfigyelte az árfelderítés folyamatát az NYSE-n a Dow Jones Indusrtial Indexben szereplő 30 olyan részvénynél, amelyekkel más piacokon is kereskedtek. Arra a következtetésre jutott, hogy csaknem minden (számítása szerint 93%) árfelderítés az NYSE-n zajlik, és szinte minden overnight árfelderítés is az NYSE-n meg végbe. Blume is Goldstein (1995) azt találták, hogy az NYSE-n jegyzett vételi és eladási ajánlati árak a más piacokon közölt legjobb árak legfontosabb meghatározó tényezői. A másodlagos piacok lényegében potyautasként használják fel az NYSE-n jegyzett árakat: lemásolják azokat, és többféle eszközzel igyekeznek a befektetőket magukhoz vonzani. Subrahmanyam (1997) összehasonlította a New York Stock Exchange-en és az American Stock Exchange-en nyélbe ütött üzletek információs hatását a regionális tőzsdéken és OTC piacokon megkötöttekével, egy olyan minta segítségével, amelyben napon belüli tranzakciók adatai szerepeltek 1258 részvényre. Eredményei szerint a részvények egy jelentős hányadánál a fő piacokon (NYSE vagy AMEX) megkötött üzleteknek erősebb információs hatásuk volt az árakra, mint a másodlagos kereskedési helyeken lezajlottaknak. Vagyis a követő piacok a fő piacról érkező információkból táplálkoznak, az árfelderítés ugyanis ott zajlik, s a követő piacok ehhez a folyamathoz alig-alig tesznek hozzá valamit. Ez azt jelenti, hogy a követő piacok a NSYE „potyautasai”, ami a „lefölözés” egy formája.
Bessembinder és Kaufman (1997) az információs hatást vizsgálták az olyan részvényekre vonatkozó tranzakciók árainál, amelyeket mind az NYSE-n mind a követő piacokon – azaz a regionális értékpapírpiacokon és a NASDAQ-on – jegyeztek. Eredményeik szerint az árakra vonatkozó információs hatás csaknem kétszer akkora az NYSE-n, mint a követő piacokon, különösen a NASDAQ-hoz viszonyítva. Megállapították, hogy az alternatív piacok az NYSE elől elhalászták az egyszerű ügyleteket, amely „lefölözéshez” vezet. A követő piacok csak igen kevés kockázatot vállaltak a piacteremtő szolgáltatások biztosításakor, mivel a megrendeléseiket kicsi, magánbefektetőkkel foglalkozó cégektől kapták. Potyautasként alacsony költség ellenében élvezhették azt az információt és likviditást, amelyet az NYSE biztosított, ahol egyébként a kockázatosabb ügyletek megköttettek. Bessembinder és Kaufman rámutatnak, hogy a piac szegmentáltsága az NYSE-n jegyzett részvények esetében, amely azt jelenti, hogy az árfelderítés javarészt az NYSE-n folyik, míg a likviditási célú ügyletek máshol bonyolódnak, a piacok számára hosszú távon káros. Easley, Kiefer és O’Hara (1996), valamint Battalio (1997) is hasonló „lefölözési” hipotéziseket állítottak fel, melyek szerint bizonyos előnyösebb feltételeket biztosító szerződések lehetővé teszik az NYSE-n kívül tevékenykedő piacteremtők számára, hogy lefölözzék azokat a megbízásokat, amelyek alulinformált kereskedőktől származnak. Míg Easley, Kiefer és O’Hara (1996) azt találták, hogy ilyen „lefölözési” hatás létezik, Battalio (1997) vizsgálata nem mutatta ki.
Bessembinder (2003) azt az ajánlattételi folyamatot vizsgálta, amely az NYSE versenytársai által végrehajtott „lefölözéshez” vezet. Bessembinder (2003) az ajánlattételi stratégiát és kereskedési költségeit vizsgálta az NYSE-n és a versenytárs piacokon, a 11Ac 1-5 SEC szabály+ által megkövetelt jelentések alapján. Arra a következtetésre jutott, hogy az összetettebb megbízásokat, melyek feldolgozása drágább, az NYSE-re irányítják, míg a versenytárs piacok jellemzően az egyszerűbb, alacsony költségű megbízásokat vonzzák. Ez magasabb teljesítési költségekhez vezet az NYSE-n. Ugyanakkor, a kereskedés komplexitását kiszűrve Bessembinder (2003) arra jutott, hogy az átlagos tényleges különbözet az NYSE-n nem tér el lényegesen a többi piacétól.
A fenti elemzés alapján az szűrhető le, hogy amikor egy értékpapírral több piacon kereskednek, akkor egy piac biztosítja az árfelderítés nagy részét, és egyben az összetettebb megbízások lebonyolításának a helye is. A kérdés ekkor az: mi történik ennek a piacnak a részesedésével különböző piaci körülmények között. A megfigyelt piaci részesedés tükrözheti a kereskedési szolgáltatások kínálatát, az azok iránt megnyilvánuló keresletet, vagy mindkettőt. Vagyis, ha a különféle tulajdonságú részvények tranzakcióinak piaci részesedése növekszik, vagy amikor a piaci részesedés változik a különféle piaci körülmények között, akkor mindez jelentheti az egymással versenyző likviditást biztosító specialisták választását, a kereskedőkét, vagy mindkettőt. Három tanulmány vizsgálta, hogy ugyanazt a részvényt forgalmazó piac részesedése a kereskedelemből hogyan változott az időben. Franke és Hess (2000) a német államkötvényekre köthető futuresöknél vizsgálta a kereskedési hely megválasztását a DTB (Deutsche Terminbörse, később átnevezték Eurexre), egy kijelzőalapú piac és a LIFFE (London International Financial Futures and Options Exchange++), egy parkettalapú piac között. Eredményeik szerint a LIFFE részesedése a kereskedelemből pozitív kapcsolatot mutatott az ár volatilitásával és a kereskedési volumennel. Ezt az eredményt annak tudták be, hogy a parketten zajló kereskedés fölényben van olyan időszakokban, mikor több információt kell feldolgozni. Fremault, Vila és Sandmann (1997) a Nikkei Stock Exchange Futures kereskedelmét vizsgálta az Osaka Securities Exchange-en, amely számítógép-alapú piac, valamint a kisebb SIMEX-en (Singapore International Monetary Exchange), ahol nyílt kikiáltásos rendszerben kereskednek. Kimutatták, hogy amikor a volatilitás emelkedik, akkor a kereskedési volumen az oszakai piacon szintén emelkedik. Ez utalhat a kereskedési eljárások közötti különbségekre is (képernyőalapú versus nyílt kikiáltásos) vagy egy a SIMEX által kifejtett „lefölözési” hatásra. Allison és Hollans (1997) szintén tanulmányozták a German Bund futuresök kereskedelmét a DTB-n és a LIFFE-en. Eredményeik szerint volatilis időszakokban a kereskedés a LIFFE-re tevődött át.
Mi az NYSE piaci részesedésének meghatározóit vizsgáltuk. Először szemügyre vesszük az NYSE piaci részesedésének keresztmetszeti magyarázó változóit, majd az NYSE-nek a rajta jegyzett részvények kereskedelméből való részesedésének, mint idősori változónak viselkedésére fordítjuk figyelmünket, és ezt vetjük össze a piaci hozamok alakulásával.
More
Less
Translation education
Master's degree - University of Pécs
Experience
Years of experience: 2. Registered at ProZ.com: Aug 2005.
Portfolio