ProZ.com translation contests »
Bon voyage: "Stories about travel" » Portuguese (EU) to Hungarian » Entry #27490


Source text in Portuguese (EU)

Translation #27490

Na Europa, na Africa, na America tem uma lenda, a lenda de um homem que vôa, um filho do ar, que ás vezes, ao descer para a terra, como que recebe da terra mostras de justo resentimento pelo muito que parece desdenhal-a.

Ainda ultimamente, em S. Luiz, nos Estados-Unidos, esteve, ao descer do ar, para ser victima de uma grande catastrophe, que o telegrapho noticiou, e que causou dolorosa impressão em toda Lisboa.

Refiro-me a Antonio Infante, aeronauta portuguez... unico!

Foi em 1883 que elle fez em Lisboa, na explanada do antigo Colyseu, a sua primeira ascensão, com o Beudet, lembram-se?

Toda a gente ficou admirada de que um rapaz bem nascido, que apenas conhecia a região do Chiado, se affoutasse a ir devassar os mysterios da região do éther, porque nós os portuguezes, como sempre nos tem acontecido em tudo, lançamos ao ar o primeiro balão, ensinamos os outros a serem aeronautas e nunca mais o quizemos ser.

Parece que no ar, como na terra, tudo está em dar o primeiro passo... perdão, o primeiro vôo.

Antonio Infante fez em Lisboa segunda ascensão, e depois, como o socio do Beudet se desligasse da empreza, Antonio Infante continuou a sociedade e foi-se para Hespanha com o antigo socio do Beudet.

Em Madrid realisou uma ascensão tendo por companheiro um homem conhecido, Ducascal, actualmente deputado e, passando a Italia, subiu em Napoles com o director do Observatorio á altura do seis mil e quinhentos metros, por tal signal que o sabio do Observatorio, tendo lá em cima a vertigem do infinito, encolheu-se no fundo da barquinha, e mandou ao diabo a sciencia e as observações.

Eu faria o mesmo, se tivesse perpetrado uma tal aventura.

Mas em Napoles esteve Antonio Infante para representar involuntariamente n'uma tragedia aerea, porque elle não conhece outras.

Procurou-o um desconhecido e propoz-lhe que, a troco d'uma certa quantia, o levasse no balão. O aeronauta acceitou, e, no dia aprasado, estava já o balão quasi cheio de gaz, quando a policia appareceu e prendeu o desconhecido.

Seria um salteador—os salteadores são tão vulgares em Napoles!—que recorresse a esse meio de escapula?

Nada d'isso.

Era apenas um suicida, que já por mais vezes havia attentado contra a existencia, e que d'aquella vez sonhára despenhar-se no infinito...

Se a policia não acode tanto a tempo, Infante teria tido que luctar com o homem dentro da barquinha ou, se elle houvesse podido suicidar-se, teria que livrar-se da suspeita de um crime.
Európában, Afrikában és Amerikában is él egy legenda egy repülő emberről – avagy a levegő fiáról –, aki időnként a földre szállva úgy érzi, hogy ott kizárólag szenvedés éri.

Legutóbb az Egyesült Államokban, St. Louisban szállt le, ahol egy borzalmas katasztrófa áldozata lett. Az esetről beszámoló táviratot fájdalommal fogadták Lisszabonban.

A páratlan portugál léghajósról, Antonio Infante-ról van szó.

Talán hallott is róla a kedves Olvasó, hogy először 1883-ban Lisszabonban, az egykori Colyseu-n emelkedett fel társával, Beudet-vel.

Aki csak hallott róla, azt ámulatba ejtette Antonio története: egy fővárosi fiú – aki jóformán csak a saját kerületét (Chiadót) ismeri – rejtelmek kutatásába kapcsolódik be az éter szférájában. A portugálokra oly jellemző, hogy ők eresztik magasba az első hőlégballont, majd tanítják másoknak, hogyan legyenek léghajósok, de ők maguk nem akarnak azok lenni.

Úgy tűnik, hogy a földön és a levegőben is minden az első lépés megtételéről szól: megbocsátás, első repülés...

Antonio Infante másodszor is a magasba szállt Lisszabonban, majd Beudet otthagyta a vállalkozást; azonban Infante folytatta azt, Spanyolországba ment, és Beudet korábbi társasága újra csatlakozott hozzá.

Madridban is tett egy légi utazást ideiglenes kísérőnek fogadva egy híres embert, Ducascalt. Olaszországba térve, Nápolyban pedig 6500 méteres magasságba emelkedett a helyi csillagvizsgáló igazgatójával. Az obszervatórium tudósát ezen a magasságon már úgy szédítette a végtelenség, hogy összekuporodott a lebegő ballon kosarának fenekén, és a pokolba kívánta a tudományt annak vizsgálódásaival egyetemben.

Én is ugyanígy tettem volna, ha ilyen kalandban lett volna részem!

Infante akaratlanul is egy légi tragédia küszöbén állt Nápolyban. Ennek okaként róható fel az, hogy ott nem ismert senkit.

Egy idegen azzal kereste fel Infante-t, hogy vele utazzon a hőlégballonban egy bizonyos összeg ellenében. A léghajós beleegyezett; ám azon a napon, amikor a ballon már szinte teljesen felfúvódott, rendőrök jelentek meg, akik letartóztatták az úriembert.

Egy rabló volt talán, aki a hőlégballonban akart egérutat nyerni? Hiszen Nápoly hemzseg a rablóktól!

Nem talált.

Egy öngyilkosjelölt volt, aki korábban több ízben is élet ellen tört, és most a végtelenbe kívánt zuhanni…

Ha a rendőrség nem lépett volna közbe ilyen gyorsan, Infante-nak szembe kellett volna szállnia a gondolában a férfival – vagy meg kellett volna szabadulnia a bűncselekmény gyanújától, ha az öngyilkosságot követett volna el.


Discuss this entry