A fent már beküldött hivatkozást megosztom itt is, mert tartalmaz a forrásszövegre kísértetiesen emlékeztető gondolatokat. (kiemelés tőlem) Elképzelhető, hogy a szerző ugyanebből a műből merített volna?

C-2) Környezeti etika
(Előzmények) A környezeti etika az a tudományág, amely az embernek a természeti (nem-humán) környezetéhez fűződő erkölcsi kapcsolatát, valamint ennek a kapcsolatnak az értékét, morális státuszát tanulmányozza. A környezeti etikával foglalkozó szakirodalom egyik legfontosabb kérdése az instrumentális (instrumental), illetve nem-instrumentális, vagyis a belső (intrinsic) érték közötti különbség. Egy természeti entitásnak akkor van belső értéke, ha az önmagában jó, függetlenül az emberi értékítélettől. Ha egy entitás immanensen értékes, akkor ez prima facie erkölcsi kötelezettséget ró minden erkölcsi ágensre, hogy ezt az értéket megóvja, de legalábbis ne károsítsa, állítja két amerikai környezetetikus: Brennan és Lo (2002). A különböző környezeti etikusok, különböző természeti entitásokat tekintenek belső értékkel rendelkezőnek, a föld-etikát (land ethics) megfogalmazó Aldo Leopold és követője Baird Callicott az ökoszisztéma egészét, ezzel szemben az utilitarista alapokon álló Peter Singer és a deontológiai alapokon álló Tom Regan a magasabbrendő állatokat, míg a biocentristák (Schweitzer, Goldpaster, Taylor és Jonas) az élő egyedeket. Egy másik alapvető kérdés, hogy a belső értékkel rendelkező természeti létezőt, bármi is legyen az (állat, egyed, ökoszisztéma), erkölcsileg (Leopold, Singer, Goodpaster) vagy jogilag (Regan, Stone) kell-e figyelembe venni. A fentiektől viszonylag elkülöníthető az a szempont, amely az emberi nem fennmaradását teszi meg erkölcsi alapelvnek (Potter, Jonas)."
(Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, kandidátusi disszertáció, 2005)
http://users.atw.hu/tothijanos/pdf/tezis-habilitacio.pdf

A következő részlet egy, a Liget c. folyóiratban megjelent cikkből, a fenti tárgykörre és a már említett szerzőkre történő hivatkozásokkal. Előfordul benne "belső érték", "benső érték" és "önérték" is.

"Míg Goodpaster életközpontú felfogása megelégedett annak leszögezésével, hogy minden élő érdekeit tiszteletben kell tartani, de nem állította, hogy ezek az érdekek egyenlők, Paul W. Taylor The Ethics of Respect for Nature című írása radikálisabb álláspontra helyezkedik. Minden élő organizmus érdekei egyenlő súlyúak, s valamennyi egyformán rendelkezik belső értékkel." ...
"Ezért van szükség alapvető szemléletváltozásra, az ökológiai együttesek önértékké tételére, függetlenül az emberi érdekektől. Ezzel jár a homo sapiens szerepének megváltoztatása: hódítóból a "Föld" mint közösség "egyszerű tagja és polgára" lesz, aki tiszteli a többi tagot és a közösséget mint olyat. Mindennek megfelelően Leopold így fogalmazza meg a land ethic alapvető maximáját: "Egy dolog akkor helyes, ha a biotikus közösség integritását, stabilitását és szépségét törekszik megőrizni. S akkor helytelen, ha másra törekszik."" ...
"Rolston Challenges in Environmental Ethics című írása kísérletet tesz a holisztikus és az individualisztikus szemlélet szintézisére. Kiindulópontja hasonló ugyan Goodpasteréhez és Tayloréhoz, mert minden élőlényt benső értékkel (intrinsic value) rendelkezőnek és ezért morálisan tekintetbe veendőnek tart, de értékkel akarja felruházni az ökológiai egységeket is. A minden élő mint olyan által birtokolt alapértéken túl többletértéket tulajdonít az érzékelő lényeknek, s még inkább az öntudattal bíróknak. Konfliktus esetén e rangsor veendő figyelembe. Mindezekhez képest csak másodlagos, levezetett értékkel rendelkeznek a fajok (amelyek fenntartása az egyes példányok célja) és az ökoszisztémák (amelyekben a benső értékkel bíró élőlények fejlődnek, s amelyektől függnek). Ez utóbbiak azonban, noha nincs benső értékük, nem is pusztán eszközértékek (instrumental value). Elnevezésükre Rolston a "rendszerérték" (systemic value) kifejezést javasolja. Tulajdonképpen azért nem sorolhatók a másik két kategóriába, mert szétválaszthatatlanul keverednek bennük a benső értékek és az eszközértékek. Minden elemük egyszerre lehet önérték a maga számára és eszköz más elemek számára."
(Filozófiai Intézet, Liget, 2001)
http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tzliget2.htm